Durván kétszáz kilométerre nyugatra más multikulturális élmény fogad. Interlaken még svájci mércével is gyöngyszem. A hangulatos város kapocs a Thuni- és a Brienzi-tó között, amelyeket ráadásul csatorna is összeköt, továbbá tökéletes kilátás nyílik a nyáron is hófödte Jungfraura és négyezer méter magas társaira. Interlaken maga is gyönyörű, szűk környezetében pedig szebbnél szebb kirándulóhelyek érhetők el, elegendő csupán Lauterbrunnent és a sok vízesés közül a Staubbachfallt említeni. Nem véletlen, hogy anno a Svájcot népszerűsítő képeslapokon legtöbbször ez a festői völgy szerepelt.

 (Kálvin városában büszkén húzhatjuk ki magunkat, hiszen Bocskai István domborműve előtt is sűrűn fotózkodnak a vendégek. Bizonyítva, mennyire jelentős alakja volt a protestantizmusnak, az erdélyi fejedelem alakját is megörökítették a reformáció falában.) Mégis érezhetően Interlaken a leginkább felkapott desztináció, a város az elmúlt bő évtizedben egyenesen ráállt a gazdag arabok fogadására. Imasarok, halal étkezés, lovaglás, evezés, túrázás csadorban, a vendéglátók mindenben igyekeznek a muszlim turisták kedvében járni. Bírálták is ezért a helyi szolgáltatókat, de hát az üzlet az üzlet, így a válasz.

S persze a törvény megkerülhetetlenül törvény. Először nem értem, az arab nők miért viselnek nagy számban orvosi maszkot, miközben a férfiak nem. Nos, 

Vajon mi vonzza a zsidó és az arab turistákat Svájcba? Nem csupán a festői környezet. Ezenfelül a biztonság, a kiszámíthatóság és természetesen a Közel-Kelethez mérten hűs idő. Az arab országokban júniustól szeptemberig a szabadban kibírhatatlan a hőség, a tehetős réteg szívesen tölti ezt az időszakot Európában. 

 A szolgáltatás színvonalának emelése mellett célzott marketinggel talán a kimondottan tehetős külföldi vendégeket is ide lehetne csábítani.

Svájc előnye persze több tekintetben szinte behozhatatlan. A multikulturalizmus ott alapadottság, nem felkapott ideológiai kérdés. A megszokott élmények ma is elevenek. Vegyes nyelvű területen, így például Bernben vagy Bielben nem csupán a feliratok többnyelvűek, megesik, hogy az eladó franciául köszön ránk, majd, látva tétovaságunkat, németre vált, szükség esetén csupán, alig észrevehető grimasz kíséretében pedig angolra. 

A svájci jólét madártávlatból idillikus, maga a megtestesült földi paradicsom. A harmónia azonban nagyon is szabályozott, soha nem öncélú, és csak látszólag a látogatók, valójában a helyiek érdekét szolgálja. 

Legyen jövedelmed, fizess adót, tartsd be a szabályokat a legapróbb részletekig. Nem elég, hogy nem léped túl a megszabott sebességet, ha egy kereszteződésben tétován haladsz tovább – látva a külföldi rendszámodat –, gyakran rád dudálnak és levillognak, mintha csak Nápolyban járnál.

Svájc története tele van paradoxonokkal. Alapos a gyanú, hogy a második világháború alatt a nácik aranyai is pihentek itt, és a mai napig akadnak, akik szerint szerte a világban a feketegazdaságban megtermelt jövedelem egy része svájci számlákon landol. A biztonság és a semlegesség ára néha a gyanús csönd. Ez a csönd ma is jelen van: örömmel fogadják a gazdag arabokat, de az iszlám terjedését szabályozzák. Szívesen látják a zsidókat, de nem engedik, hogy Davost a saját képükre formálják.

A svájci jólét mögött valójában a közös érdekek szövetsége áll. 

Addig tart, amíg nem borítja fel a rendszert. Ezért működőképes, még ha ridegnek is hat.