Valóban nem „termelékeny” formája ezen emberi szükségletek kielégítésének a házimunka, de kérdés, hogy a termelékenység miért öncél?
Nem is beszélve arról, hogy a jövőben egyre komolyabban jelentkezik a mesterséges intelligencia munkahely-megszüntető hatása. Nem lenne észszerűbb a munkanélküliek seregének gyarapítása helyett, hogy értelmes tevékenységgel foglalkoznának az asszonyok? Ez nem jelentene vissza a fakanálhoz mozgalmat, hanem értelmes, megújult családi tevékenységet. A társadalomnak nagy feladata volna ezzel, tudniillik hogy továbbképzésről, és civil társas formákba való bekapcsolódásról gondoskodjon a nagy családot választó asszonyoknál.

Először is: ezek a családok feltehetően elköltik a jövedelmüket, így az áfa máris szinte harmadolja a megelőlegezett terhet. Másrészt az emberi tőkébe való beruházás – aminek valójában ez a pénz minősülne – megtérülő befektetés. Hiszen a gyerekek, akik így felnőnek, még majd’ 40 éven át termelik a GDP-t, vagy nemzeti jövedelmet, ahogy tetszik. Lehet, hogy nehéz lesz betervezni a költségvetésbe, de nem kevésbé nehéz, mint a beruházási támogatásokat kapó multicégeket. Tanulságos belegondolni, hogy az állami gondozásból kivett gyermekek nevelőszüleinek adott járadékok napjainkra már elérik körülbelül a felét az átlagbéreknek. (Ma is látok olyanokat, akik jövedelemszerzési célból vállalnak becsülettel ellátott nevelőszülőséget.) A gyermekjóléti intézmények ma is gyakran szűkös kapacitásúak; a kettő jól kiegészítené egymást.

Hiszen nem kell attól félni, hogy túl sokan választanák ezt a hivatást. 

De állítom, hogy két gyerek mellett még elképzelhető sikeres szakmai pályafutás. Rengeteg élő példát tudok hozni erre. Saját személyemen túl a Neurológiai Klinika főorvos asszonyát és számtalan többgyermekes tanártársamat, családtagjaimat, akik nagy család mellett is sikeres pályát futottak be. Igaz, ehhez a házaspárok – elkötelezett szülőpárok – közös erőfeszítése kell. 

Ezt pénzen nem lehet „megvásárolni”, ehhez az általános társadalmi morált kellene magasabb szintre emelni. Az elköteleződés komolyságát, a házas lét becsületét, megbecsültségét. Ahhoz azonban, hogy egy nemzeti megmaradáshoz szükséges gyermeklétszám stabilizálja a lakosság számát, az átlagos 2,1 gyermekszámot mindenképpen közelíteni kell. Ennek jó eszköze lenne a – komoly felkészültséget feltételező és gondosan ellenőrzött – főállású anyaság kiegészítő intézménye.

A szerző közgazdász, professor emerita