Helyeslem a főállású anyaságot

Vélemény

Helyeslem a főállású anyaságot

Erre aztán nem lehetne mondani, hogy nem társadalmilag hasznos tevékenység.

Botos Katalin

anyaság család gyermeknevelés 2026. 01. 05. 5:17

Fotó: Shutterstock

A kormány nagy erőfeszítést tett a gyermekvállalás elősegítésére. Láthatóan még továbbiakra lesz szükség az eredményhez. Benda József széles körben propagálta a főhivatású anyaság programját.

A magam részéről támogatnám, hogy legyen főállású anyasági program.

Szerintem ez lehetne akár olyan is, amely addig tart, amíg a gyerekek felnőtté nem válnak. De lehetne élethosszig, azaz a nyugdíjjogosultság beálltáig tartó jogviszony is.

Nyilván ha addig a szülő, az anya nem folytatja tanult munkáját, akkor évtizedek múlva nemigen fog találni magának magas kvalifikációt igénylő munkahelyet, de semmi nem lehetetlen. Az idősgondozás problémája is enyhülhetne idővel társadalmi szinten, hiszen a nagycsaládos főállású anyaság átfordulhatna a gyerekek felnevelése után az idős szülők gondozásába és az unokák nevelésének segítésébe. Ahogyan ez természetszerűleg működött a régi időkben.

Erre aztán nem lehetne mondani, hogy nem társadalmilag hasznos tevékenység.

Ha a szülőpár háromnál több gyereket nevel, nemigen van módja más munkát vállalni az asszonynak a család mellett. De tulajdonképpen a „más társadalmilag hasznos tevékenységen” mit is értsünk? A humán tőke minőségi termelésénél hasznosabb tevékenységet nem tudok elképzelni. Persze, ehhez intelligens, minőségi szülőkre lenne szükség. Mint Bolberitz Georgina volt, aki akadémikus férjének négy gyermeket szült, hármat nevelt fel felnőttkoráig, és elemi szinten maga tanította őket. Kettő akadémikus lett közülük. Egyikük a híres közgazdász, Heller Farkas. De egyszerűbb embereknél is eltelik rendesen a nap, ha otthon főz a szülő a családra. Fizetést jelentő munkavégzést csinálva, rendelhetné az ételt kifőzdékből, étteremből is stb.

Nem tudom, ki mennyire van tisztában a mai étkezési szokások rendkívül káros voltával. Sok helyütt nincs is megszervezve az étkeztetés a munkahelyeken. Talán nem általános, de tudom, hogy operaházi, zenekari művészek dobozkában viszik magukkal az ételt a hosszú próbákra, vidéki szereplésekre. Ha van is valahol étkezési lehetőség, a csillagos egekben vannak az árak. Sok szolgáltató munkahelyen van hasonló helyzet. Lehet a régi idők üzemi menzájára gondolni. Hát az meg volt szervezve, de minősége sok kívánnivalót hagyott maga után. Napjainkban az egészségügyi felvilágosítás gyakran felhívja a figyelmet a közétkeztetés hiányosságaira is, annak egészségtelen voltára, s általában a készételek fogyasztásának kedvezőtlen hatásaira. Lehet ezt alábecsülni, de azt gondolom, a jövőben ezek a szempontok felértékelődnek majd. Márpedig ha otthon készítjük el az egészséges ételeket, az rengeteg munkát tud jelenteni.

Valóban nem „termelékeny” formája ezen emberi szükségletek kielégítésének a házimunka, de kérdés, hogy a termelékenység miért öncél?
Nem is beszélve arról, hogy a jövőben egyre komolyabban jelentkezik a mesterséges intelligencia munkahely-megszüntető hatása. Nem lenne észszerűbb a munkanélküliek seregének gyarapítása helyett, hogy értelmes tevékenységgel foglalkoznának az asszonyok? Ez nem jelentene vissza a fakanálhoz mozgalmat, hanem értelmes, megújult családi tevékenységet. A társadalomnak nagy feladata volna ezzel, tudniillik hogy továbbképzésről, és civil társas formákba való bekapcsolódásról gondoskodjon a nagy családot választó asszonyoknál.

Nyilván első kérdésként az merül fel, hogy: és miből finanszírozzuk?

Először is: ezek a családok feltehetően elköltik a jövedelmüket, így az áfa máris szinte harmadolja a megelőlegezett terhet. Másrészt az emberi tőkébe való beruházás – aminek valójában ez a pénz minősülne – megtérülő befektetés. Hiszen a gyerekek, akik így felnőnek, még majd’ 40 éven át termelik a GDP-t, vagy nemzeti jövedelmet, ahogy tetszik. Lehet, hogy nehéz lesz betervezni a költségvetésbe, de nem kevésbé nehéz, mint a beruházási támogatásokat kapó multicégeket. Tanulságos belegondolni, hogy az állami gondozásból kivett gyermekek nevelőszüleinek adott járadékok napjainkra már elérik körülbelül a felét az átlagbéreknek. (Ma is látok olyanokat, akik jövedelemszerzési célból vállalnak becsülettel ellátott nevelőszülőséget.) A gyermekjóléti intézmények ma is gyakran szűkös kapacitásúak; a kettő jól kiegészítené egymást.

Hiszen nem kell attól félni, hogy túl sokan választanák ezt a hivatást.

Nagyon nehéz és fáradságos a gyermeknevelés. Sok áldozattal jár. Nem is lenne indokolt, hogy mindenki vállalja, különösen a nagy befektetést igénylő hivatások gyakorlói.

De állítom, hogy két gyerek mellett még elképzelhető sikeres szakmai pályafutás. Rengeteg élő példát tudok hozni erre. Saját személyemen túl a Neurológiai Klinika főorvos asszonyát és számtalan többgyermekes tanártársamat, családtagjaimat, akik nagy család mellett is sikeres pályát futottak be. Igaz, ehhez a házaspárok – elkötelezett szülőpárok – közös erőfeszítése kell.

Ezt pénzen nem lehet „megvásárolni”, ehhez az általános társadalmi morált kellene magasabb szintre emelni. Az elköteleződés komolyságát, a házas lét becsületét, megbecsültségét. Ahhoz azonban, hogy egy nemzeti megmaradáshoz szükséges gyermeklétszám stabilizálja a lakosság számát, az átlagos 2,1 gyermekszámot mindenképpen közelíteni kell. Ennek jó eszköze lenne a – komoly felkészültséget feltételező és gondosan ellenőrzött – főállású anyaság kiegészítő intézménye.

A szerző közgazdász, professor emerita