A hon védelmére felkészültnek kell lenni.
Ne mondja senki, hogy „nem akarok több katonát látni”.
Még ha nem is háborús szerepvállalásra, annak irányítására, atomhatalomként. Martalócok azonban minden felfordulásban vannak. Minimumprogram, hogy ezekkel szemben meg tudjuk védeni magunkat. S ami az első világháborút illeti: ha nem a Károlyi Mihályok és nem Kun Béláék vannak hatalmon, és nem zavarják szét a hadsereget, hanem mint Kemal Atatürk országa, van hadseregünk, képes lett volna a magyarság a más nemzetiségű katonák áradatától megvédeni magát. Akkor talán kicsit másképp néznének ki a mai térképek is. De legalábbis nem került volna sor arra a sok kegyetlenkedésre a magyar emberekkel szemben, amit a történelem megörökített. Hangsúlyozom tehát: a honvédelem helyes. Akár a kötelező – nem nagyon hosszú – katonaidő révén is.
Azonban az, hogy most a hadiipartól várja az EU tagjainak többsége a jólét, a növekedés visszatértét, nem látom semmiféle értelmes érzelmi töltéssel alátámaszthatónak. Ez a legostobább, primitív keynesiánus politika! Értelmes célokra is lehet fordítani az iparpolitikát. Nem kell ahhoz a hadiipart felfuttatni; az tényleg csak az adott cégek tulajdonosainak a valódi érdeke. Amit persze igyekeznek alátámasztani a háborús hisztériával. De olyan eszmét nehezen tudnak mögé állítani, ami lelkesítené a tömegeket. Mégis látható, hogy a félelemkeltéssel sikerrel járnak.
Aki ma Magyarországon háborúpárti koalícióban érdekelt politikusokat támogat, az vagy nemzetközi szempontból szűklátókörű, és észre se veszi, hogy döntése mit jelent; vagy nagyon mély itthoni sérelmei vezérlik. Ha viszont politikus, felmerül a kérdés, hogy kinek áll a szolgálatában? Milyen érdekeltségek függvénye?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!