A Rajna kincse című Wagner-operában Fasolt és Fafnir, a gigász testvérek követelik Wotantól, a mitológiai főistentől Freyát, az ifjúság istennőjét, akit korábban megígért nekik. Bérként, fizetségként, a munkáért, amit elvégeztek. Wotan azonban nem akarta odaadni. A vita egyik kulcsmondatában a gigászok azt hangoztatják: A szerződés az szerződés!
„Amit egyszer megígértek, az jár! Nekünk, a buta óriásoknak kell ezt neked megmagyarázni?” A megállapodást be kell tartani, nem számítanak az istenek fenyegetései vagy ellenérvei. Végül Wotan kénytelen volt engedni nekik.
Íme, már a Wagner-opera is utal arra a helyzetre, ami napjainkban Európában kialakult. Elvenni a bankokban tartott orosz vagyont? A piacgazdasági rendszer alapvető elemének, a tulajdon elvének súlyos sérelme! A hidegháború idejében is volt Londonban Moscow Narodny Bank Limited és volt Hungarian International Bank Ltd. is; noha a két világrendszer szemben állt egymással. A kereskedés mégis folyt a két blokk között. A kereskedelem maga nem vált háborúvá. Noha természetesen volt COCOM-lista, tehát mindent azért nem kaphattunk meg a nyugati cégektől. És a saját valutáinkkal, a transzferábilis rubelt is beleértve, nem tudtunk fizetni. De a bankok közötti fizetési forgalom szabályosan bonyolódott.
A bankok bizalom alapján működnek. Ha ezzel a lépéssel azt érzékelteti az unió vezetése, hogy adott esetben el lehet venni mások tulajdonát, nem fordulhat-e vajon ez elő máshol, másokkal is? Nem fognak-e a fejlődő országok más pénzügyi és bankrendszer felé fordulni?
Most, amikor az USA-nak annyira fontos a dollár világméretű szerepének megőrzése, aligha szimpatikus lépés Brüsszel ilyen törekvése. Szerencsére a cseh, a magyar, a szlovák kormányfő és egy makacs flamand, a belga miniszterelnök hosszú vita után elmagyarázta Brüsszel értetlen, feladatot teljesíteni akaró vezetőinek a helyzetet.
Elképesztően nagy eredmény, hogy a három közép-európai ország kimaradt a hitelfelvételi akcióból is.
Ha a polgáraink belegondolnak a jövőbe, és felmérik, mekkora jövőbeni terhet jelenthetne ez számukra, megértik a lépés jelentőségét. Mi aztán tudjuk, hogy a felvett nemzetközi hitelek törlesztési kötelezettsége mekkora terhet ró az állampolgárokra. Hiszen
máig is nyomaszt bennünket a szocialista időkben felhalmozott adósság. Később visszafizettük, adott esetben az állami vagyon eladásából, amit aztán visszavásárolt a jelen kormányzat, de azt a pénzt nem tudta más közcélra fordítani.
A teher mindenképpen sújtotta a magyar polgárokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!