Kivágtak egy jelenetet a filmből Ruttkai Éva erkölcstelennek ítélt fürdőruhája miatt

Filmtűznéző címmel megjelent Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténész új kötete, amely negyvenhét régi magyar filmről, többek között a Szindbádról, a Liliomfiról, a Mágnás Miskáról, a Szegénylegényekről és az Egy pikoló világosról szól. A könyv ugyan múltat idéz, de nagyon is a mai kor emberének szól, hiszen olyan összefüggésekre és különleges részletekre világít rá, ami fontos ismeretanyag lehet jelenünk megértéséhez.

2026. 01. 03. 6:45
Budapest, 1969. november 11. Ruttkai Éva színésznő Fotó: Farkas Tamás Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szigethy Gábor színháztörténész, rendező, egyetemi tanár új kötettel jelentkezett. A Kortárs kiadó gondozásában megjelent Filmtűznéző igazi kordokumentum. A benne szereplő negyvenhét hosszabb-rövidebb írás negyvenhét régi magyar film bemutatásáról szól, de nem egyszerű filmkritikák. Megírásukhoz több éves kutatás, felhalmozott ismeretanyag és a kommunisták filmiparra gyakorolt ráhatásának komoly ismerete szükségeltetett.

Szigethy Gábor
A Filmtűznéző című kötet szerzője, Szigethy Gábor a dolgozószobájában (Fotó: Havran Zoltán)

A szerző saját bevallása szerint olyan filmekről ír, amelyeknek egy-egy pengeéles jelenete, szívszorító pillanata, állásfoglalásra kényszerítő mondata ötven éve az életének, gondolkozásának, lelkiismeretének a társa. 

És valóban, a kötetet olvasva akadnak bőven olyan alkotások, amelyek nem azért kerültek be a felsorolásba, mert remekművek lennének, hanem mert valamilyen oknál fogva emlékezetesek Szigethy számára. Ilyen például az Egy pikoló világos című 1955. december 25-én bemutatott alkotás, amelyből a két főszereplő, Ruttkai Éva és Bitskey Tibor ártatlan szerelmi jelenetét kivágatta Révai József elvtárs. Mint a könyvből megtudhatjuk, a korabeli szűkagyú ítész úgy vélte, hogy a színésznő fürdőruhájából kikandikáló köldökének a látványa 

sérti a szocialista erkölcsöt,

azzal azonban már nem foglalkozott, hogy így a film cselekménye értelmetlenné kuszálódott. Mivel a szerző jó barátságot ápolt Ruttkai Évával, hiszen felesége Gábor Júlia a színésznő és Gábor Miklós gyermeke, azt is tudja és elárulja, hogy mi lett a ruhadarab sorsa: 

Ruttkai Éva ezt a sajtóban kipellengérezett erkölcstelen fürdőruhát elkérte a filmgyártótól, s nyáron a Balaton partján ebben a ruhadarabban „meztelenkedett bődületesen”. 

Szigethy Gábor új könyvében számos eddig ismeretlen történetet tár az olvasók elé

Ma már csak nevetünk ezeken a kommunista túlkapásokon, azonban a filmhez kapcsolódóan a szerző megoszt egy sokkal megrázóbb történetet is. Az alkotást Máriássy Félix rendezte, akinek családja gyakran nyaralt együtt a Gábor-Ruttkai házaspárral. A gyerekek, a Máriássy ikrek és Gábor Juli naphosszat játszottak a Balaton-parton, míg a felnőttek beszélgettek, álmodoztak, politizáltak. Letaglózó volt hát a hír a családnak, amikor kiderült, hogy a rendező besúgó volt, és róluk, a barátairól is jelentett, ráadásul gyomorforgatóan alpári színvonalon. Okkal teszi fel a szerző a kérdést:

Máriássy Félix hogyan volt képes Ruttkai Éva szemébe nézni?

Persze remekművekről is olvashatunk a Filmtűznézőben, így például sokunk nagy kedvencéről a Szindbádról is. A szerző a filmköltemény rendezőjét, Huszárik Zoltánt idézve mutat rá arra, hogy Latinovits Zoltán anno miért tartózkodott Szindbád szerepétől:

Nem a színész cáfolt, berzenkedett, védekezett a szerep ellen, hanem egész perszonalitása. S ha őt most faggatnám, talán bevallaná, hogy a szerep mögött egész nemzedékének kórképét és korképét látta.

S lám, mit tud az istenadta tehetség, a berzenkedés ellenére is olyan maradandó jelenlétet alkot, amely talán örökké velünk marad.

A kötet minden oldala telis-tele van kordokumentumokkal, ezek olykor képek (akár a saját családi archívumukból), de a legtöbb esetben idézetek az alkotókkal megjelent interjúkból, illetve a korabeli újságokban megjelent kritikákból. 

Kivételesen alapos kutatásra utal, hogy nemcsak hazai, hanem határon túli médiumokat is szemlézett a szerző. Ezeket az információ morzsákat egészít ki a saját véleményével, így foglalva őket egy keretbe, ezáltal azonban az írások egyszerre lesznek tárgyilagosak és mégis igazán személyesek. Ami minden anyag esetében szembeötlő, az Szigethy Gábornak a színészek iránti tisztelete, valamint a kor hatalmasságai, a kommunista rezsim elvtársaira kimondott ítélete. Ez utóbbit így fogalmazza meg a szerző a kötet előszavában:

Ma már csak szépkorúak emlékeznek arra, hogy milyen volt Magyarországon akkor a mindennapi élet: (…) a vörös festékkel gátlástalanul átmázolt, meghamisított magyar múlt-, jelen- és jövőidő Rákosi és Kádár elvtársak rosszemlékű regnálása idején.

Azonban, amíg alkotnak ilyen nagy tudású szerzők, addig bizton remélhetjük, hogy a valódi múlt feltárul és azok is megismerhetik, akik akkor és ott még nem élhettek.

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.