Magyar Péter mögött a Jurassic Park

A balos újságírók mikrofonállványként funkcionálnak.

Magyar Péter MÚOSZ választás gyűlölet 2026. 01. 05. 5:13

Vannak dolgok, amik soha nem változnak, vannak dolgok, amelyek a kommunizmus, majd az MSZP–SZDSZ országlásának sötét árnyaiként még mindig követnek minket. Néha, amikor nem figyelünk, az óvatlan pillanatokban előbukkannak, és mi őszinte csodálkozással révedünk magunk elé, hogy ezek még köztünk vannak?!

Az egó, az újságírói szuverenitás, a függetlenség hangoztatása mindig csak akkor jön elő a balos újságírókból, amikor ők a vendégek a stúdiókban. Amikor viszont valóban meg kellene a virtust csillogtatni – például Magyar Péterrel szemben ülve –, akkor inkább mikrofonállványként funkcionálnak. Ilyen volt a botrányos, Szily Nóra-féle PR-interjú is. A pártvezér kérette magához az újságírót, ami már önmagában is beszédes.

A cél egyértelmű volt: egy pszichológusként végzett újságírónak kellett hitelesítenie Magyart a szavazók előtt, egy nem politikai, hanem emberközeli, karácsonyi, elcsendesedő interjúval. Csakhogy ez a mesterkéltség most is visszaütött, hiszen Szily túltolta a biciklit a negédes szervilizmusával.

Ezzel azt a képet próbálták megváltoztatni, hogy Magyar nem egy erőszakos alak, hanem egy kenyérre kenhető, a hölgyeket végtelenségig tisztelő, szerethető, de elképesztő munkabírással és képességekkel rendelkező figura.

Valóban a riporteri hivatás megcsúfolása, ahogy Szily a minimális kritikai testtartást, a volt feleség Magyarról elmondott brutális mondatait sutba dobva beszélgetett a politikussal. Nem volt véletlen Varga Judit reakciója: hányinger. Ennél plasztikusabban ki sem lehetett volna fejezni a valóságot.
A Szilyéhez hasonlóan szervilis, de annyira nem felkapott, ugyancsak decemberi interjút a posztkommunista-liberális panoptikum képviselője, Kéri László készítette Magyarral. Szily Nóra ugyanazt az ájult csodálatot fejezte ki Magyar Péter felé, amit Kéri.

Szily és Kéri után, hogy a Jurassic Park teljes legyen, itt van nekünk a MÚOSZ nevű szörmedvény is, amely a kommunizmus zárványaként él köztünk. Jaj, de csitt! Néhány fiatalabb MÚOSZ-os dínó ordítását hallom a háttérből, hogy ők nem is kommunisták.

Dévényi István, György Zsombor, Lukács Csaba, a 2015-ben a Fidesszel szembeforduló sajtócsapat, a „G-napisták” tagjai is a MÚOSZ elnökségében dolgoznak. Ők a volt
MSZP-s népszabadságos, SZDSZ-es Magyar Hírlap-os, mostani népszavás, klubrádiós elvtársakkal nagy kiegyezésben üldögélnek egy sóhivatal élén. Gyönyörű alakulat ez a XXI. századi tollforgató népfront.

A G-napisták amolyan előmagyarpéterek. Ez a trió már akkor Magyar Péter volt kicsiben, amikor Magyar Péter még Brüsszelben, fideszes kormányzati megbízással virgonckodott, majd hazatérve újsütetű Tarzanként ugrált állami cégek vezérigazgatói posztjáról ugyancsak állami vállalatok felügyelőbizottsági tagságaiba. A premagyarpéterek akkoriban már megvetették az ilyen jobbos slim fites karaktereket, hiszen ekkorra ez a munkakörük része volt. Ma már persze más a helyzet, így írják át a múltat és alakítják a jelent ezek és a hozzájuk hasonló figurák a baloldalon.

Az áruló előmagyarpéterek lapjaikkal, podcastműsoraikkal rögtön beálltak az őket kilenc évvel követő, áthorgonyozó Magyar Péter mögé. Nem véletlenül lett a Magyar Hang című lapból (a G-nap-trió tagjai e lapot készítik) Magyar Péter Hangja, amely például minden ellenőrzés nélkül lehozta februárban az Aszad-gép budapesti landolásának álhírét. Mentségükre szolgál, hogy ők legalább elnézést kértek az olvasóiktól, amikor kiderült, hogy csak egy zagyva elme agyszüleménye a szír diktátor budapesti landolásának sztorija. A zagyva elme hallgatott.

A lapigazgatójuk, az imént citált Lukács Csaba sem véletlenül volt ott a nyáron Magyar Péter erdélyi turnéján. De nem ám csupán csendesen jegyzetelt a sarokban, hanem a pártelnök testőreit megszégyenítő módon védte Magyart a köztévé riporterének kérdéseitől. Értik?! Ő, az állítólagos újságíró-érdekvédő szervezet elnökségi tagja, aki egy politikus pincsijeként ugatja meg a munkáját végző riportert. Ő is lábhoz ment, és vakkantgatott. Ugye meg sem lepődünk, hogy a MÚOSZ-ban se ezt, se az Aszad-botrányt, se a Szily-interjút nem tartották szóra érdemesnek. De amikor a Bors különszámának

Magyar Péter-féle betiltatásáról kellett támogató közleményt kiadni, akkor bizony nem haboztak; a halott rögtön felült. Szerintük ugyanis a sajtószabadság nem illeti meg azokat, akik beszámolnak a Tisza Párt adóterveiről, sőt a Bors különszámának megjelenését társadalmilag veszélyes akciónak nevezték.

Értik?! Ezt nyilatkoztatták ki a sajtószabadságot folyamatosan védelmező őrkutyák. Persze csak akkor változnak hirtelen dobermanná, ha a jobboldali médiumokat kell elítélni.

De nem fura, hogy a Tisza-aktivista applikációjában a sajtóhírek szerint szerepel a Bors-ügyben döntést hozó bíró (!) és a MÚOSZ egyik elnökségi tagja is? Nem, ez nem a Magyar-testőrnek felcsapott Lukács Csaba, hanem Gönczi Mária. Ez így együtt mind biztos csak a véletlen műve lehet!

Pedig a Bors nem csinált semmi különöset: a sajtószabadság jegyében úgy gondolták, hogy utánajárnak a tiszás megszorítócsomag részleteinek, amely az utóbbi hetek központi belpolitikai témája volt. A különszámot ingyenesen akarták terjeszteni. A Tisza elgondolásaival szemben – nem kell beszélni a programról, hiszen akkor megbuknának – a lapnál úgy vélekedtek, a választóknak joguk van tudni, hogy az ellenzék mit szeretne csinálni kormányon. És ha van már egy nyilvánosságra került, 662 oldalas, a Tiszához közel álló közgazdászok által aláírt konvergenciaterv, akkor a Borsnál úgy tervezték, hogy azt bemutatják a szavazóknak.

Részletezték volna a 15 százalékos, egykulcsos személyi jövedelemadó helyett elképzelt három kulcs hatásait; a már átlagkereseteknél is adónövelést jelentő új kulcsokat, a 22 és a 33 százalékos sávot. Összegezték volna a vagyonadó elemeit, a családi adókedvezmények megszüntetését, a 13. havi nyugdíj eltörlését, a magánnyugdíj-biztosítós és fizetős állami egészségügyi rendszer terveit.

A Fővárosi Törvényszék a Tisza Párt kezdeményezésére – a rendszerváltás után példa nélküli módon – decemberben azonnali hatállyal úgy döntött, hogy nem lehet terjeszteni a Bors különszámát, a döntés ellen nincs helye fellebbezésnek. Eközben az alaptörvény is kimondja, illetve az Alkotmánybíróság is több döntésében kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás, a politikai vélemény kinyilvánítása alapjog, azt nem lehet megakadályozni.

Amennyiben az aktuálpolitikai eseményeket vizsgálva egy tágabb horizontot próbálunk meg belátni, azt vehetjük észre, hogy az ellenzéki párt bírósági és médiakapcsolatai hálózati működésre engednek következtetni. Mintha egy balos mélyállam működne a háttérben.

Az összkép nagyon elszomorító, belegondolni is rossz: ha ezek ilyenek ellenzékben, mi lenne, ha valódi hatalomhoz jutnának. A választóknak ismerniük kell a veszélyeket, ezért nap mint nap figyelmeztetni kell mindenkit, hogy áprilisban minden jobboldalinak ott kell lennie a választáson, mert a kommunisták mind ott lesznek!

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője