Hogy is volt?

A soha nem látott méreteket öltött eladatlan készletek világszerte, a sokszor sunyi, ki tudja miből és kinek az érdekében táplált borellenes uszítások mellé megkaptuk a pusztító aranyszínű sárgaságot is.

Az évnek lassan vége – talán nem is bánjuk annyira – bor szempontjából semmiképpen. A soha nem látott méreteket öltött eladatlan készletek világszerte, a sokszor sunyi, ki tudja miből és kinek az érdekében táplált borellenes uszítások mellé megkaptuk a pusztító aranyszínű sárgaságot is. Vannak ugyan olyan hangok is, akik mindezt csupán egyféle normális, időnként visszatérő természetes szelekciónak tartják, én nem tartozom közéjük. Látens ellenségekkel szemben igen nehéz a harc még akkor is, ha viszonylag sokan állunk az innenső oldalon.

De épp azért, hogy a pozitív képet kínálók se tűnjenek el a térképről, megpróbálom összeszedni az elmúlt év néhány igen pozitív történését. Mert kiváló borokból nem volt hiány. Sem itthon, sem külföldön. 

Az egyre természetesebb körülmények között készülő borok előre törése számomra mindenképpen pozitívum. Jó lenne, ha végre a kétkedő termelők is észrevennék, hogy a valódi törésvonal nem a méretben, kis-és nagyobb termelők között, sokkal inkább az igaz és hamis között húzódik.

Mert ha valaki csak beszél a jóról, de nem azt tölti a palackjába, bizony vét a fogyasztó és saját maga ellen is. Viszont az is igaz, hogy önmagában a természetes nem lesz automatikusan jó. Azért is keményen meg kell dolgozni. De ha valamelyest közelednek az álláspontok egymáshoz, termelők meghallgatnak és meg is hallanak másokat, az már jó. Úgy érzem, mozdult valami ezen a téren.

 

Több szép emlékezetes rövidebb-hosszabb túránk volt idén. Kétszer is voltunk Tokajban. Esetemben persze ez nem újdonság, de sikerült néhány komoly újabb hívet szerezni a borvidéknek. Gazdag és izgalmas látogatásaink olyan pincék furmintjait, hárslevelűit és édes szépségeit kínálták, mint Szepsy István, a Barta Pince, Orosz Gábor, Demetervin, Dobogó Pince, Erzsébet Pince, Homoky Dorka, Balassa István, Lenkey Géza, Árvay Pince, Demeter Zoltán, Sauska Birtok, Bott Judit, Orsolyák Attila, Tokaj Hétszőlő, Tokaj Oremus, Máriásy Birtok – micsoda sor! És hány olyan termelő van még Tokajban, akikre érdemes lenne odafigyelni, boraikat rendre elővenni.

Akárcsak érleltebb tételeket. Ugyan az eltelt négy év még nem sok, de a 2021-es évjárat borai több alkalommal, különféle összeállításban is bizonyítottak. Tokajban épp olyan kiváló szerkezetű és gazdag aromatikájú borok születtek ebben az évben, mint más borvidékeinken. Badacsony, Csopak, Somló, Eger és a Mátra sok emlékezetes bort kínált, de nem maradtak le hagyományos vörösboros területeink sem.

 

Két izgalmas külföldi kirándulásunk is volt, mindkettő francia terroirok nyomát kereste. Meg is találtuk, elsőként a sokak által csak pénzeszsákok gyűjtőhelyeként emlegetett Bordeaux-ban. Ez a borvidék jóval több, mint amit a hazai fogyasztók zöme tudni vél a bordeaux-i borokkal kapcsolatban. Kiváló terroir-ok, egyedi karakterek, kétségtelenül szép és nagy pincék, birtokok, óriási nevek és árak. De e mögött tudatos és kemény munka, alkalmazkodóképesség és persze sokak anyagi érdeke húzódik meg. Viszont maga a borvidék egyszerű halandók számára is tökéletesen bejárható, élvezhető és igen sok tapasztalatot kínál. Számomra az egyik nagy kérdés Bordeaux-val kapcsolatban továbbra is a tanninminőség. Az ott töltött hét alatt rengeteg bort megkóstoltunk, nagyjából 15 euróstól 800 eurósig. Komplexitásban, koncentrációban természetesen igencsak különböztek egymástól. Egyvalami, jobban mondva kettő viszont minden bornál visszaköszönt. Ez pedig nem volt más, mint az érett, de nem túlérett alapanyag és a puha, kifinomult tanninok. Szárító tannin, durva hordó, zavaró alkoholérzet egyik borban sem volt. Sokadik utam volt már a borvidéken, érezhetően rengeteget javult a borok átlagos minősége. Az 1990-es évek elején bizony szenvedtünk a rengeteg kemény tannin miatt, mára úgy tűnik, ez csak a múlt. Nem gondolnám, hogy ez a tapasztalat a jószerencsénknek volt köszönhető. Jó minőségű hordó, optimális erjesztési hőmérséklet és kíméletes csömöszölés. Mindez együtt a csekély hozamú alapanyaggal kiváló eredményt tud adni.

De valójában pontosan hasonló tapasztalatokat szereztünk a Rhône-völgyben is. Vége a nehézkes, alkoholban tobzódó, szinte feketébe hajló vastag syrah boroknak, túlérett és némiképp mackós Châteauneuf-öknek. Elegancia, finesz, remek savkészlet, finom tanninok, komoly ásványos aláfestés. Côte Rôtie-tól Avignon környékéig és még délebbre kitűnő borokkal találkoztunk. És a vártnál jóval melegebb fogadtatással. Értjük, ők is küzdenek eladási gondokkal. De sajnos nem ehhez szoktunk. Itt és most kis-és nagy pincében mindent megmutattak, amilyük van. Szakszerű és lélekből táplálkozó gondoskodást éreztünk.

Az évet vegyes kirándulással zártuk Sopron és a Fertő-tó nyugati oldalának meglátogatásával. Mindkét oldalon jó élményeket gyűjtöttünk nem először. Ezekről az tapasztalatokról már korábban beszámoltunk, akit érdekel, elolvashatja a december eleji posztokban.

Viszont sajnos maradt két fájdalmas veszteség az év végére. Mindannyiunknak hiányoznak. Kis Gábor Villányból és Szignárovics Márk a Mátrából.

Tehetünk fel értelmetlen és megválaszolhatatlan kérdéseket magunknak, de sok értelme sajnos nincsen. A legtöbbet talán akkor tehetjük értük – és magunkért is – ha megtartjuk emlékezetünkben gyönyörűséges boraikat. Mert mindketten igazi varázslók voltak. Az illatok, ízek, feszes szerkezetek és selymes puhaság varázslói. A hosszan tartó bársonyosság és elegancia zászló vívői. Akik a sztereotípiák ellenében készítettek szépsavú, gyümölcsös villányi nagy vörösborokat és kitűnő, meleg tónusú furmintokat, kékfrankosokat a Mátra lejtőiről. Két nem mindennapi fiatalember, akiket megtiszteltetés volt ismerni. Rövid munkásságuk eredményei itt maradnak velünk.

És még valami. 

Mindannyiunk érdeke, hogy borhoz valamelyest értő, kíváncsi és igényes fogyasztóknak kínálhassák termelőink évről-évre boraikat.

Vajon mi különbözteti meg az élelmiszer szintű borokat azoktól, melyek tudatos kortyolgatása hosszan tartó esztétikai élményt tud nyújtani? Vannak olyan alapvető kritériumok, melyeket a legegyszerűbb, legolcsóbb kategóriába tartozó boroknak is teljesíteniük kell. Ez az alapanyag és a bor tökéletes technológiai tisztasága, hogy innen elindulva érzékszerveink segítségével a lehető legtöbb élményt szerezhessük meg egy-egy nagy bor kóstolásakor.

Érzékszerveink folyamatos csiszolása elengedhetetlen, ezért így év végén is bíztatok mindenkit: figyeljen, tanuljon, értékeljen és beszéljen tulajdonságokról, ízekről, tapintási érzetekről, mindarról amit érez, és amit szeretne érezni. Mert bort kóstolni jó. Társaságban, egymásra figyelve. Mi beszéljünk a borról és ne hagyjuk, hogy a bor beszéljen belőlünk, vagy helyettünk.

Boldog és vonzó, szeretettel teli 2026-ot kívánok!

 

Szignárovics-Maka Pince Kékfrankos Borsos-dűlő 2017

A vulkáni kőzetekre települt dűlők borait a legszebben talán a mátrai kékfrankosok mutatják be. Annak idején a soproni borokban lehetett ilyen egyértelműen felfedezni a különleges – ott csillámpalás – kőzet jelenlétét a borokban. Ha a túlságosan erőteljes cserzőanyag nem engedi ezeket a hatásokat érvényesülni, sok finomságtól esünk el mi, fogyasztók. Ezt most azért ide írom, mert ez a Kékfrankos az egyik legszebb példája a finom terroir jegyeket mutató vörösboroknak.

Kiss Gábor Signal Cabernet sauvignon 2017

A Bocor dűlőből szüretelt gyümölcsből készült bort 20 hónapig érlelték új, 500 literes francia tölgyfahordóban. Az illatokban még érezhető a hordó hatása, de ami ennél fontosabb, a finom tapintási érzet és a gazdag, gyümölcsös-fűszeres díszítő ízek sokasága. A pincészettől megszokottnál kissé érettebb jegyeket mutat, de savainak élénksége ma is lenyűgöző. Ízbeli komplexitása hangsúlyos dohány és nedves avar köntösében jelenik meg.