Amikor Orbán Viktor miniszterelnök egy héttel ezelőtt az uniós csúcs előtt arról beszélt, hogy „soha nem voltunk ilyen közel az orosz–ukrán háború lezárásához, Európa óriási lehetőség kapujában áll, mert a háborút, amit mi európaiak nem tudunk lezárni negyedik éve, az amerikaiak hamarosan lezárhatják. Nincs más dolgunk, mint hogy támogassuk őket, de nem erre mutatnak az előjelek”, a magyar baloldali véleményformálók szinte kórusban kürtölték tele az ellenzéki média legmélyebb bugyrait arról, hogy a kormány még a karácsonyi hangolódás közepette sem tud mást csinálni, mint hangulatot gerjeszteni.
A gond csupán az, hogy – miképpen azt az elmúlt évek során oly sokszor tapasztalhattuk – az ellenzék mostani álszenteskedő, mézes-mázas szavakba burkolt kritikája sem más, mint a valóság letagadásának iskolapéldája.
Ugyanis Orbán kristálytiszta helyzet értékelését megelőzően nem sokkal, éppen a NATO főtitkára, Mark Rutte fogalmazott meg a háborús eszkalációval kapcsolatban hátborzongató és egyben kiemelten szakmaiatlan gondolatokat. Mint mondta, „mi vagyunk Oroszország következő célpontja, és már most veszélyben vagyunk […], a konfliktus az ajtónk előtt áll, mert Oroszország visszahozta a háborút Európába, és fel kell készülnünk, hogy az ne fordulhasson elő, ami a nagyszüleink és a dédszüleink idején történt”.
Túl azon, hogy a magyar ellenzék ebben a kérdésben idén már nem először futott lyukra, a háború esetleges lezárásának közelsége, valamint a NATO-főtitkár, Mark Rutte kijelentésének komolysága miatt is célszerű feltennünk magunkban egy rendkívül fontos kérdést. Mégpedig azt, hogy miként juthattunk odáig, hogy a harminckét tagállamot tömörítő katonai szövetségünk vezetője a stratégiai nyugalom és a higgadtság képviselete helyett olyan szakmaiatlan retorikai ámokfutásba kezdjen, amely egy visszafordíthatatlan következményekkel járó, világméretű háború kirobbanását vizionálja.
A válasz nagy valószínűséggel a főtitkár személyében keresendő, akit annak ellenére választottak meg tavaly nyáron a katonai szövetség élére, hogy a korábbi, több mint egy évtizedes holland miniszterelnöki pályafutása alatt erősen megkérdőjelezhető katonapolitikai döntéseket hozott, amelyeket a fősodratú európai sajtó egészen a mai napig nem vert nagydobra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!