idezojelek

Háborús uszítók társaságában egyeztettek a Tisza politikusai

Nekünk, magyaroknak egy dolgunk van hátra: eldönteni, hogy háborút vagy békét szeretnénk-e.

Sümeghi Lóránt avatarja
Sümeghi Lóránt
Cikk kép: undefined

Amikor tavaly márciusban kiderült, hogy – dacára a Tisza Párt itthon előadott kampánymeséinek – Magyar Péter mégis aláírta az Európai Parlament balliberális többsége által jegyzett ukrajnai fegyverküldésről és háborús finanszírozásról szóló javaslatot, a magyar választópolgárok egy pillanat erejéig talán azt hihették, hogy a Tisza Párt egy nyilvános beismerésre, illetve bocsánatkérésre van kárhoztatva. Ám ahogyan az az ellenzéki térfélen oly gyakran lenni szokott, a hazugságot általában nem kiigazítás, hanem egy még nagyobb hazugság szokta követni.

Ez persze akkor sem történt másképp. Ha visszaemlékszünk, 

miután lehullt a Tisza Párt háborúpárti politikájáról a lepel, Magyar Péter azzal a képtelenséggel állt elő, hogy a hivatalos EP-dokumentumra valaki odahamisította (!) a nevét,

s mivel állítása szerint ő eleve nem támogatja a háborút, az egész aláírási botrány biztosan a kormánypártok ármánykodásával van összefüggésben. Nem meglepő módon az infantilis mesét át is vette a függetlennek csúfolt ellenzéki média, elnyomva azon politikai elemzők, kritikusok és felháborodott választópolgárok hangját, akik Magyar Péteren egy újabb hazugság magyarázatát kérték volna számon.

Csakhogy a valóságot pusztán ideig-óráig lehet a politikai érdekek mentén eltorzítani, a cselekvések valódi motivációi előbb vagy utóbb mindig a felszínre kerülnek. S bár kétségtelen tény, Magyar Péter itthon mindent megtett annak érdekében, hogy mások mellett a háborúval kapcsolatban se foglaljon egyértelműen állást, 

az egy éven át, mellébeszélések és maszatolások tömkelegéből duzzasztott politikai lufija végül a müncheni biztonságpolitikai konferencián csúfosan kipukkadt.

Ugyanis a nemrégiben Németországban megrendezett konferencián Magyar Péter leszervezett útja – valami kifürkészhetetlen oknál fogva – Európa két legkipróbáltabb háborús uszítójához vezetett: Donald Tusk lengyel miniszterelnökhöz, illetve Friedrich Merz német kancellárhoz. Emlékezzünk csak vissza: míg a lengyel kormányfő legutóbb a háború kapcsán azt találta mondani, hogy új időket élünk, egy háborúpárti korszakot, addig Merz már egy ideje nyíltan azon fáradozik, hogy a háborús eszkalációt felhasználva visszaállítsa Németországban a sorkatonaságot.
Mondani sem kell, a háborús pszichózis fenntartása érdekében szervezett politikai látogatás részeként Magyart elkísérte az az Orbán Anita is, aki a korábbi politikai kallódása révén olyan globalista szervezeteknél is dolgozott már, ahol megfordult például Soros György fia, Alex Soros és Bajnai Gordon is.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A találkozónak meg is lett az eredménye, ugyanis 

Magyar Péter már a saját csatornáin keresztül beszélt arról, hogy milyen sikeres egyeztetésen van túl. Sőt a brüsszeli kívánalmakat menetrendszerűen teljesítő háborús héjapolitikusokkal még egy-egy közös fényképet is készíttetett, amiket szintén nagy büszkeséggel reklámozott a saját közösségi oldalán. 

Mindezzel nemcsak az egy éven át tartó, háborúval kapcsolatos mellébeszéléseit és hazugságait döntötte romba, hanem kevesebb mint két hónappal az országgyűlési választások előtt az idegen érdekek kiszolgálásának olyan nyilvánvaló jeleit mutatta, amilyeneket magyar ellenzéki politikustól az elmúlt évtizedekben talán még soha nem láttunk.

Ha ennél a pontnál bárki azt gondolná, hogy Magyar Péter valamiféle politikai kényszerpályán mozog, és a siker érdekében egész egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne szövetkezzen a háború lekötelezettjeivel, annak érdemes lenne szemügyre vennie a magyar kormányfő, Orbán Viktor példáját. Ugyanis a politikai siker nem a külföldi érdekek kiszolgálásán keresztül, hanem a nemzeti érdekek kőkemény képviselete alapján érhető el.

A két legerősebb világhatalom külügyminiszterei, Vang Ji és Marco Rubio az elmúlt napokban egymás után fordultak meg Budapesten annak érdekében, hogy Orbán Viktorral tárgyaljanak

nemcsak Magyarország, az Egyesült Államok, illetve Kína helyzetéről, hanem az olyan fajsúlyos kérdésekről is, mint a biztonságpolitika, az energiastabilitás és a globális békefolyamatok hosszú távú jövője.

Az áprilisban esedékes országgyűlési választások minden eddiginél nagyobb téttel bírnak. Az elmúlt egy év leforgása alatt számos kérdésre fény derült az ellenzéki oldalon: az adóemelések tervétől kezdve Ukrajna uniós csatlakozásának támogatásán át immár a magyar szuverenitás és békepártiság feladásáig minden kiderült. S 

ahogyan Magyar Péter egy évvel korábban a legfontosabb ügyben, a háború támogatásának kérdésében is mellébeszélt, maszatolt és hazudott, mostanra már kénytelen lesz a döntései miatt vállalni a felelősséget. 

Nekünk, magyaroknak csak egy dolgunk van hátra: eldönteni, hogy háborút vagy békét szeretnénk-e.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.