Amikor tavaly márciusban kiderült, hogy – dacára a Tisza Párt itthon előadott kampánymeséinek – Magyar Péter mégis aláírta az Európai Parlament balliberális többsége által jegyzett ukrajnai fegyverküldésről és háborús finanszírozásról szóló javaslatot, a magyar választópolgárok egy pillanat erejéig talán azt hihették, hogy a Tisza Párt egy nyilvános beismerésre, illetve bocsánatkérésre van kárhoztatva. Ám ahogyan az az ellenzéki térfélen oly gyakran lenni szokott, a hazugságot általában nem kiigazítás, hanem egy még nagyobb hazugság szokta követni.

Ez persze akkor sem történt másképp. Ha visszaemlékszünk, 

s mivel állítása szerint ő eleve nem támogatja a háborút, az egész aláírási botrány biztosan a kormánypártok ármánykodásával van összefüggésben. Nem meglepő módon az infantilis mesét át is vette a függetlennek csúfolt ellenzéki média, elnyomva azon politikai elemzők, kritikusok és felháborodott választópolgárok hangját, akik Magyar Péteren egy újabb hazugság magyarázatát kérték volna számon.

Csakhogy a valóságot pusztán ideig-óráig lehet a politikai érdekek mentén eltorzítani, a cselekvések valódi motivációi előbb vagy utóbb mindig a felszínre kerülnek. S bár kétségtelen tény, Magyar Péter itthon mindent megtett annak érdekében, hogy mások mellett a háborúval kapcsolatban se foglaljon egyértelműen állást, 

Ugyanis a nemrégiben Németországban megrendezett konferencián Magyar Péter leszervezett útja – valami kifürkészhetetlen oknál fogva – Európa két legkipróbáltabb háborús uszítójához vezetett: Donald Tusk lengyel miniszterelnökhöz, illetve Friedrich Merz német kancellárhoz. Emlékezzünk csak vissza: míg a lengyel kormányfő legutóbb a háború kapcsán azt találta mondani, hogy új időket élünk, egy háborúpárti korszakot, addig Merz már egy ideje nyíltan azon fáradozik, hogy a háborús eszkalációt felhasználva visszaállítsa Németországban a sorkatonaságot.
Mondani sem kell, a háborús pszichózis fenntartása érdekében szervezett politikai látogatás részeként Magyart elkísérte az az Orbán Anita is, aki a korábbi politikai kallódása révén olyan globalista szervezeteknél is dolgozott már, ahol megfordult például Soros György fia, Alex Soros és Bajnai Gordon is.