Amikor a 2024-es amerikai elnökválasztási kampány hajrájában Orbán Viktor kendőzetlen őszinteséggel beszélt nemcsak a magyar, hanem az európai nyilvánosság előtt is arról, hogy a nemzeti kormány minden reménységét Donald Trump republikánus elnökjelölt győzelmébe veti, a józan észen alapuló meglátások ellen minden alkalommal zsigerileg tiltakozó baloldal részéről csak úgy záporoztak a kritikák. Az itthoni ellenzéki politikusoktól és megmondóemberektől azt hallhattuk, hogy a kormányfő olcsó hazárdjátékot űz az amerikai elnökválasztás tétjéből, hiszen egy felelős miniszterelnök egyszerűen nem teheti meg, hogy egy szuperhatalom pártversenye kapcsán egyetlen jelölt mögé sorakozzon fel. Természetesen e vészjósló szólamokat a brüsszeli bürokraták tovább erősítették, mondván, egy esetleges demokratapárti győzelem esetén nagyon sokba fog kerülni Magyarországnak Orbán politikai blöffje.
Ha azonban visszatekintünk nemcsak a legutóbbi elnökválasztás kimenetelére, amelyen a demokraták jelöltje, Kamala Harris egy történelmi választási pofonba szaladt bele Donald Trumppal szemben, hanem az elmúlt évben bekövetkezett nemzetközi folyamatok dinamikáira is, túlzás nélkül kijelenthetjük:
Orbán ellenlábasai – már persze az illegális migráció és a háború ügyét leszámítva – még soha ekkorát nem tévedtek.
Hiba lenne azonban e történelmi tévedést kizárólag a honi és nemzetközi baloldal számlájára írni. Fontos ugyanis leszögezni, hogy Orbán Viktor Trump melletti kiállását nem a vakszerencsébe vetett hit diktálta – de nem is az a nyugati cinikusoknál látott politikai gyakorlat, amely az utolsó pillanatban mindig az esélyes jelölt felé húz. Hiszen a magyar kormányfő szövetségesei iránti lojalitását csak politikai előrelátó képessége előzi meg. Ebből fakadóan – megértve a változó világ csapásirányait –
Orbán az újjászülető Nyugat mellett, nem pedig a roskadozó, korrupt elitek által uralt nemzetközi intézményrendszer mellett tette le a voksát.
E bátor értékválasztásnak pedig meg is lett a gyümölcse. Egyrészt, a modern Magyarország a történelme során még soha nem kapott a tengerentúlról a mostaniakhoz hasonló megerősítést arról, hogy megfelelő társadalmi és kulturális irányban halad-e. Hiszen Washingtonban – a békepolitika mellett – mára kulcstémává vált az összes olyan vízválasztó kérdés, a családpolitikától a keresztény kultúra védelmén át egészen az illegális bevándorlás és a genderelméletek ellenzéséig, amelyről a magyar kormányfő évek óta beszél.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!