A XIII. század története felbukkan a XXI. század Berlinjében a városi rendőrfőnök asszony szavait hallva. Hogy mi a gond a nyilatkozatával és érveivel? Hát a nagyon is átgondolt politikai aljasság a város polgársága felé. Állandóan azt erőltetik, hogy a migrációnak hívott invázió, mely Németország elfoglalására készül, nem okoz társadalmi problémákat, ebből következően nyilvánvalóan nem ettől nő a bűnelkövetések száma a fővárosban. Ezzel szemben kimutathatóan akkor hatványozódott a bűnözés úgy több száz százalékkal, miután az odaérkezők rájöttek, olyan jogokkal rendelkeznek, melyek mentén akadálytalanul hozhatnak létre bűnbandákat. Bizonyos kerületekben már a „közbiztonságot” is a Közel-Keletről – például Libanonból – importált keresztapák hordái garantálják.

Mert a kirabolt, megerőszakolt és késsel megtámadott emberek fel fogják ismerni a velük egy körzetben élő elkövetőket. Hiszen a rendőrfőnök asszony állítása köszönőviszonyban sincs a tényekkel és valós adatokkal. Nem az a mérce, tud-e valaki németül, és ha nem, akkor biztos külföldről utazott be, hogy önfeledten bűnözzön, hanem az, hogy Németország tele van németül nem tudó – valamikor messziről érkezett – olyan lakossal, aki nem is akar német identitást, hiszen ily módon még a bűnüldözés látóköréből is kikerülhet.

Szóval vannak a nyelvtudás mellett egyéb jegyek, amiket viszont nem mutatott a rendőrnő statisztikai összeállítása, mert – hangoztatják jó szándékot mutatni akaró, egyébiránt háborúra uszító német politikusok – az már sértené a bűnözők emberi jogait. Politikai korrektség mindenekelőtt! Lehet persze, hogy Belgiumból, Franciaországból vagy bármely erősen fertőzött országból egyesek átjárnak Berlinbe bűnözni, de mindez Németország szempontjából nem igazán lényeges. „Aki fegyvert ragad, fegyver által vész el.” Volt olyan világ, még egy emberöltőn belül is emlékszünk rá, amikor a bűnbandák nem emeltek kezet a rendőrökre. Mert tudták, attól kezdve egy „tűzpárbajvita” esetén nemigen élték túl saját provokációjukat.

Vagyis azonnali, a leghatározottabb fellépést kell vezényelni – ahogy régen a határvédelem létezett –, hiszen a rábeszélés sosem volt nyerő az erőszak földjén. Nem aggódni kell és kitalálni magyarázatokat a nyilvánosság megnyugtatására, hanem rendet kell tenni, ami természetes volt úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt német földön, amikor – a rend tiszteletéből adódóan – az erőszakos bűnözés alacsony statisztikát mutatott.

Ja, akkor még a hatalmon lévők nem akarták Európa végét egy nagyon is átgondolt migrációs-inváziós politika zászlóra tűzésével. Így hát adott a feladat: a rendőrök még megmenthetik Európát a teljes összeomlástól, legalább a bűnözői fronton. És közben ha néhány politikus is a kifeszített hálóba akad, nem lesz kár értük sem, hiszen a bűnözők látens támogatása is bűn.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke