Így viszonyul a tízmillió a 350 millióhoz. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetője reálpolitikus, és miközben nyilatkozatai­ban az USA újbóli naggyá tételének eltökélt látnoka, mégsem szembekötőst játszó eltévedt hazárdőr. Az amerikai pragmatikus szemlélet a CIA-val való együttműködés során is megfigyelhető volt a múltban, amelyet jómagam is tapasztaltam. A magyar–amerikai titkosszolgálati közös munka a CIA részéről nem jelentette a „mindig mindent”, ha mondjuk a magyar érdekkel az elképzelésük/kérésük nem találkozott.

Ezen formula abban nyilvánul meg, hogy lehet nemet mondani, hiszen a politikában és az operatív világban is fontos elkerülni azokat az „igeneket”, amelyek spekulációt tartalmaznak, és csak azért hangoznak el, mert ezzel gondolják megtartani a jó kapcsolatot. Miközben az egyik vagy másik együttműködő fejében éppen az fordul meg – bár igent mondott –, hogy „úgysem fogom megcsinálni”. A korrekt, szavatartó együttlét csak az utóbbi időben vált csodaszámba menő képletté, régen ez nem volt antagonizmus. 

Az amerikai politika pragmatikus annak felismerésében is, hogy a saját érde­keit úgy képes stabilizálni, ha befogadja, hogy a világ is stabilabb lett az egy pólus megszűnésével. Ma már Amerika a saját érdekének képviselete során figyelembe veszi mások elképzelését, a rá­ciót, amely mindig jó tanácsadó. Úgy ül a háromlábú széken – ahol egyben az USA az egyik támaszték –, hogy tudja, Moszkva a másik, amellyel Washington politikai egyezségre törekszik, miközben a harmadik alátámasztást a nemzetközi stratégiában Kína jelenti, a világgazdaságot egyre inkább meghatározó szereplőként. A legnyilvánvalóbb, hogy nem csupán az amerikai fél ismerte fel a legújabb idők kihívását, a még tanuló fázisban lévő egyensúly-politika stabilizáló erejét, hanem Moszkva és Peking is követi az új szabályt, amit a világpolitika diktál nekik.

Jogos persze a kérdés, hogy mi a helyzet a többiekkel. Nekik sincs más pálya, nincs lehetőség valaki mögé bújva kibicelni. A nagy hármas ugyanis nem ér rá – és kedve sincs – itt a piros, hol a pirost játszani velük. Világos érdekérvényesítés szükségeltetik a tízmilliós nagyságrendű országoktól is. Gyorsan és hatékonyan még másfél nap alatt is rendezhetők a bonyolultnak tűnő témák mindkét fél igényei szerint. Ja, igen, nemcsak az Egyesült Államok, Oroszország és Kína felismerése lenne fontos ebben az új életmódban, hanem az Európai Unióé is: akkor már a szék is négy lábon állhatna. Az egyensúlyelvet azonban nem akarja érteni sem a brüsszeli bürokrácia, sem azon politikusok és csoportok, akik és amelyek csak és kizárólag még mindig egyféle narratívát fogadnak el. 

Magyarország, kilépve eme tévedésből, immáron a háromlábú vadászszéken üldögélve várhatja a fák közül előbukkanó nagy vadat.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke