Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy az „ellenérdek” nem egyenlő az „ellenség” fogalmával. Mivel az unió a felsorolt államok egyikével sincs jogi értelemben háborúban, így csak ellenérdekről beszélhetünk. Ettől persze az operatív, titkosszolgálati tevékenységük az EU intézményei ellen elfogadhatatlan, felderítendő és kiértékelésre érdemes. A valós helyzet viszont paradox módon az, hogy nemhogy elhárítási kategória­ként kezelné az Európai Unió biztonságát garantálni hivatott belga szolgálat egyik-másik „külső” érdeklődőt, hanem a felsorolt szolgálatok közül kettővel indokolatlan bizalmas viszonyban van. Kritika nélkül dolgoznak együtt az MI6 brit és a CIA amerikai hírszerzésekkel, még azt is lenyelve, hogy számtalan esetben e két szervezet utasításait kell végrehajtaniuk. Természetesen a brit és az amerikai szolgálat NATO-szövetséges, de az Európai Unió és a NATO két külön jogintézmény, így e tény negligálása azért felvethet egy parányi biztonsági vetületet. Már csak azért is, mert az utóbbi időkben Amerikával az unió még vámháborúba is keveredett.

Maradjunk azonban a „magyar ügynél”. Ha feltételezzük, hogy magyar részről tényleg történt szakmailag félreérthető helyzet, azt feltétlenül a nyilvánosság előtt kell megvitatni, és miért most, tíz évvel a vitatott eset után? Viszont 

Talán erre még mi itt Magyarhonban is tudunk felelni: sehogy. A magyar hírszerzés tíz-egynéhány évvel ezelőtt bármit is tett, azzal nyilvánvalóan el tud számolni, persze azzal a hátránnyal, hogy azt nem tárhatja a nyilvánosság elé. Így a gyanúsítás arra tökéletesen alkalmas marad – a helyzetből adódóan örökre –, hogy az Orbán-kormányt lejárassa.

Vagyis ennyi: az akció a célját elérte! Ugyanakkor megérné közkinccsé tenni azt is, hogy a NATO-ban szövetséges, de nem uniós tagországok hírszerzései milyen alapon férnek hozzá rájuk nem tartozó információkhoz és hogyan képesek operatív módon keresztülhatolni az Európai Unió biztonsági kapuin?

De félre az elméleti frázisokkal, hiszen amin nem lehet szubjektív és objektív okok miatt változtatni, azon túl kell lépni. 

És most – tíz év után – a magyarokról kiderült, hogy aljas módon kémkedtek a szegény, védtelen brüsszeli apparátus után.

Hát igen, közeledik 2026 áprilisa, és milyen jó is lenne, gondolják sokfelé nyugati politikai körökben, a magyar választás másnapján arra ébredni, hogy már nem Orbán Viktor Magyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnöke. És mivel így elhatalmasodott a vágyakozás, még sok hasonló ügy fogja garantálni a szenzációt az arra alkalmas médiafelületeken a következő hónapokban.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke