Lapozzunk vissza egy kicsit, úgy nyolcvan évet a történelemben! Ami a leginkább szembetűnő, hogy a Föld lakossága megduplázódott, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a világban zajló stratégiai kérdésekről egyre kevesebben döntenek. Olyan abszurd életkép rajzolódik ki, hogy saját sorsunk és persze jövőnk ügyébe a többség gyakorlatilag alig képes beleszólni. Persze tudjuk, hogy ott vannak a lehetőségünket szimbolizáló választások legalábbis itt, Európa földjén. Azonban a ravaszul kiérlelt politikai szabályozóknak hála, a valóban döntési képességgel bíró elit játszva figyelmen kívül hagyja a választási üzeneteket jó néhány európai országban. Maradt hát a remény, hogy akik hatalomban vannak, időnként képesek empátiát gyakorolva tervezni a jövőnket.
És itt érkezünk el a Putyin–Trump-találkozó lényeges üzenetéhez, amelynek szimbolikája: két önálló nemzet vezetője és nem valamiféle szövetségek menedzsmentje egyeztet és próbál víziót felállítani konkrét kérdésekben.
Mit is jelent ez a múlt távlatából? Még pár évtizeddel ezelőtt is egy ilyen találkozó – amerikai elnök, illetve szovjet főtitkár – azt jelképezte, hogy szövetségi rendszerek, NATO kontra Varsói Szerződés, másképp mondva a nyugati világ és a szocialista tábor képviseletében fejtették ki álláspontjaikat. Megállapodásaik kötelező erővel bírtak a szövetségükhöz tartozó többi országra is. És erről senki nem kezdett/kezdhetett vitát. Azaz Washington és Moszkva megállapodott, tehát ez lesz. Vajon 2025-ben, amikor Moszkva és Washington megállapodik, akkor is valóban az lesz? Egy személyes megjegyzés engedtessék meg: nem. Lehetne, sok tekintetben szükségszerű is lenne, de egyáltalán nem garantált, hogy úgy is történik, ahogy a két ország elnöke elképzeli. Egyszerűen azért, mert a világ megváltozott, átalakult, de legalábbis olyan úton jár, aminek a göröngyeit még a nagy potenciállal rendelkező országok vezetői sem látják előre. Nyolcmilliárdan lettünk ugyan, de egy törpe kisebbség ránk telepedve hagyja figyelmen kívül érdekeinket.