A folyamat sokkszerűsége még azon tényt is képes háttérbe szorítani, hogy a „civilizált Észak” – Észak-Amerika és Euró­pa – erodációja nem az invázióval vette kezdetét. 

Az etnikai törésvonalak mellett a digitális erőszak – azaz a feldolgozhatatlan információs cunami és a mindenkit hergelni képes digitális közösségi tér – szétválasztja egymástól az embereket. Ami korábban közös konszenzus volt, az most bizalmatlan és befelé forduló tömegekre, vagy éppen egyénekre bomlik. A magas energiaárak – Hegyeshalomtól nyugatra – az ipar leépítését okozzák, ami a megélhetési költségek emelkedését és a munkahelyek elvesztését jelenti, kifejezetten a középosztály körében. A vidéki régiók eközben lemaradnak és gyorsabban veszítenek „versenyképességükből” a városokkal szemben. Bár a nagyvárosok sem a béke szigetei, hisz új feszültségeket tapasztalnak a migráció és a globalizáció tévedései, még inkább ostobaságai miatt. 

Minderre rátevődik a migrációnak álcázott inváziós sereg akarata, ami melegágya a bűnözésnek és zavargásoknak. Egyes logikák feltételezik, hogy a hagyományos vidéki területek a visszavonulás szintjévé, az ellenmozgalmak alapjává – akár polgárháborúk formájában – válhatnak, ami nem elképzelhetetlen, de ez egyáltalán nem a stabilitás alternatívája. A modern, mai értelemben vett polgárháború egyébként is alapvetően különbözik a történelemből ismert módszerektől, megoldásoktól. 

Az ilyen és ehhez hasonló kihívások egész régiókat béníthatnak meg, mivel az összekapcsolt nyugati társadalmak rendkívül sebezhetők. A fejlett és modern világ kényszerű kényelme olyan biztonsági kihívás, melyet pillanatnyilag felmérni sem lehet.

Másrészt, az egzisztenciális veszély korábban nem tapasztalt réme is komolyan aggasztja a polgári létformához szokott többséget. Főként a túlfejlődött technikai modernizálás elképesztő sebessége. Becslések szerint a Föld munkaképes lakosságának egyharmada kiváltható robot- és MI-technológiákkal. 

A tényadatok, felmérési eredmények, történelmi összehasonlítások és geopolitikai trendek, vagyis egy adott társadalom belső feszültségeinek összeadódása egyértel­műen erőszakos cselekményekhez vezet még akkor is, ha az igazi harci eszközök a tárolóhelyeiken is maradnak.

Világunk válaszúthoz érkezett: vagy sikerül megújítani a társadalmi kohéziót, a gazdasági stabilitást és az intézményi bizalmat, vagy a ma még demokráciáknak hívható nemzetek azt kockáztatják, hogy elsüllyednek a belső konfliktusok örvényében.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke