A világ leborult előttünk, férfi kézilabdázóink agyonverték az olimpiai bajnok franciákat

Január 15-én Svédországban, Norvégiában és Dániában megkezdődik a férfikézilabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott is szerepel. Ez az esemény ennek a sportágnak a legmagasabb színvonalú versenye, ez az a torna, amelyre mindenki odafigyel. A férfikézilabda-Eb előtt többrészes sorozatban elevenítünk fel olyan nagy meccseket, amelyeket a magyar válogatott játszott. A harmadik részben a 2012-es szerbiai férfikézilabda Európa-bajnokságot idézzük fel, azt az Eb-t, amelyen a magyar csapat varázslatos mérkőzést vívott az olimpiai bajnok Franciaország ellen.

Milorad Krivokapics a franciák elleni győztes mérkőzésen a 2012-es férfikézilabda Európa-bajnokságon Fotó: FRANCK FIFE Forrás: AFP

Aki ott volt Újvidéken, soha nem felejti el a franciák ellen vívott meccset (Fotó: FRANCK FIFE / AFP)

Két nappal később viszont egy újabb döntetlen után – Spanyolország ellen 24-24 – úgy éreztük, hogy miénk a világ. Már csak azért is, mert a spanyol válogatott ellen időntúli hétméteresből tudtunk pontot menteni. A hős Császár Gábor volt, akinek nem remegett meg a keze és helyén volt a szíve. Két meccs után nyeretlenül és veretlenül álltunk, két pontunk volt, ekkor következett a 2008-as olimpiai és világbajnok Franciaország elleni ütközet.

A meccs:

C csoport, 3. forduló: Magyarország–Franciaország 26-23 (12-14)
Újvidék, 8000 néző. Játékvezető: Nikolov, Nacsevszki (macedónok)
gól: Zubai 6, Harsányi 5/2, Mocsai T. 3, Krivokapics 3, Császár 2, Putics 2, Iváncsik G. 2, Ilyés 1, Ancsin 1, Nagy K. 1, illetve Barachet 5, Karabatic 4, Bingo 3, Narcisse 3, Bertrand Gille 2, Joli 2/2, Fernandez 2, Abalo 1, Dinart 1
hetes: 2/2, illetve 3/2
kiállítás: 6, illetve 4 perc

Aki a helyszínen látta, aki a tévé előtt ült, soha nem felejti el ezt az újvidéki összecsapást. Amelynek az elején nem tudtunk mit kezdeni a francia csapattal, s úgy tűnt, hogy a sokkal erősebb ellenfél könnyed győzelmet arat. A kezdés után pillanatok alatt 3-0-ra elhúztak. Ám egy valamivel nem számoltak a gallok:

a magyar kapuban álló és tényleg szenzációsan védő Fazekas Nándor teljesítményével, aki gyakorlatilag megbabonázta az ellenfelet. 

Fazekas 48 százalékos hatékonysággal védett az olimpiai bajnok ellen, amire tényleg ráillett a világklasszis jelző. A nemzetközi szaksajtó is felkapta a fejét erre az eredményre, a magyar meg hozsannázott. Egy évvel az olimpiai selejtező elérése után úgy tűnt, Mocsai Lajos keze alatt nagycsapat született. Ráadásul ez volt az az időszak, amikor a Barcelonában játszó Nagy László lebegtette válogatottságát. Sokáig úgy tűnt, hogy spanyol válogatott lesz, de aztán lefújták a bulit, így nem sokkal a londoni olimpia előtt Nagy visszatért a magyarokhoz. De ezen az újvidéki Európa-bajnokságon nem volt ott a mieink között.

A kézilabdaistenek a pokolra szálltak

A baj akkor szokott bekövetkezni, amikor elhisszük, hogy jók vagyunk. Márpedig a francia csapat legyőzése után ebbe az álomba ringattuk magunkat. 

A kijózanodás keserű volt, a gyomrot összehúzó likőrt pedig újfent Izland szolgálta fel.

Két nappal a franciák ellen bemutatott álomjátékot követően az izlandiak 27-21-re győztek ellenünk (ekkor még nem sejtették, mi vár rájuk az olimpián, Londonban, igaz, mi sem), ez a vereség pedig alapjaiban határozta meg a folytatást. Szlovénia ellen újabb vereség következett, majd a horvátok ellen elért 24-24 gyakorlatilag arra volt jó, hogy a középdöntőt ne három vereséggel zárjuk. A történeti hűség kedvéért azért idézzük fel azt, hogy ezt a meccset minden bizonnyal 25-24-re megnyerjük, ha a magyar szövetségi kapitány ritka peches módon nem kér időt a mieink utolsó akciója közben. A pályán villámgyorsan jutottunk el a horvát kapu elé, be is lőttük a gólt, a kissé elalvó zsűri ekkor már integetett, hogy nem addig van az, mert itt játékmegszakításnak kell jönnie, hiszen Mocsai kapitány időt kért. Ha nyerünk, mehettünk volna Belgrádba az 5. helyért játszani. Nem nyertünk, nem mentünk. Az a magyar csapat, amely az Eb elején szenzációsan kézilabdázott és amely – joggal – vívta ki az egész világ elismerését, végül a nyolcadik helyen fejezte be az Európa-bajnokságot. 

Mocsai Tamás lő a franciák kapujára Újvidéken (Fotó: FRANCK FIFE / AFP)

„Négy napja még Istenek voltunk, most meg a pokolba szállva morzsolgatjuk könnyeinket.” Ez a találó, s az újvidéki sajtóközpontban elhangzó mondat jól jellemezte a magyarok helyzetét. Óriási volt a csalódás, de a helyzetünket jól megmutatta ez az Európa-bajnokság is. Mivel azonban ekkor már mindenki szeme előtt a tavaszi, Göteborgban megrendezett olimpiai selejtező lebegett, nagy jelentőséget ennek a nyolcadik helynek nem kellett tulajdonítani. A svédországi kvalifikációs torna aztán remekül sikerült. 

Macedónia és Brazília legyőzése utat nyitott a londoni olimpiára, Mocsai Lajos megtette, amiért elvállalta a szövetségi kapitányi tisztséget.

A magyar férfi-kézilabdaválogatott 2004 után nyolc évvel ismét olimpián játszhatott, mi több, a brit fővárosban be is jutott a legjobb négy közé, miután a negyeddöntőben egy tényleg feledhetetlen, kétszeri hosszabbításba torkolló mérkőzésen megverte Izlandot. Ezzel pedig visszavágtunk a skandinávoknak minden korábbi sérelemért, ez a diadal az arcunk ráncai között évek óta megülő keserűséget is egy csapásra kiszippantotta.