Ausztrália a világ egyik legerősebb csapata, amely biztos résztvevője az idei berlini női világbajnokságnak. Jogos a kérdés, hogy akkor mit keres itt, de ezen most tényleg felesleges lamentálni. A FIBA úgy döntött, hogy a biztos vb-résztvevőknek is selejtezniük kell, az eredményeik pedig beleszámítanak a végső helyezésekbe a női kosárlabda vb-selejtezőn. Az ausztrál csapat eddigi két meccsét figyelve, igyekszik komolyan venni a feladatot. Eleve erős kerettel érkezett, és nem úgy tűnik, mintha egy laza felkészülési tornának fogná fel az isztambuli mérkőzéseket.

Észnél kell lennie a női kosárlabda-válogatottnak
Éppen ezért a magyar szakvezetésnek most tényleg nagyon észnél kell lennie. A magyar válogatott szombaton 12.30-kor (kissé szokatlan időben) játszik az ausztrál csapat ellen, majd másnap 12.30-kor jön Argentína. A korai kezdés sok mindent jelent. Ahogy Völgyi Péter szövetségi kapitány lapunknak elmondta: ilyenkor teljesen más lesz a felkészülés menete. Ebédelni például nem tudnak a játékosok. Aztán jön a csapat fizikális állapota.
Ahogy telnek a napok és sorjáznak a mérkőzések, úgy lesz mindenki fáradtabb.
Mivel Ausztrália ellen akkor sem mi lennénk az esélyesek, ha ez lenne a torna nyitómeccse és a magyarok tényleg hiba nélkül játszanának, egészen biztosan sokakban felmerül annak a lehetősége, hogy a szombati mérkőzésen mennyire kell (szabad) megterhelni a kulcsjátékosokat, figyelve arra, hogy vasárnap jön az élet-halál meccs az argentinokkal szemben.
Őrületesen nehéz kérdés ez. A sport ugyanis nem arról szól, hogy egy csapat úgy taktikázzon, hogy egy másik meccs megnyerésének reményében eldob vagy felad egy mérkőzést. Eleve nincs az az edző, kapitány, aki komoly szinten ilyet kérhetne egy válogatottól. Ugyanakkor a magyar sportban is volt már olyan eset, amikor jól jöttünk ki abból, hogy egy mérkőzésen nem szaggattuk szét magunkat. 2011-ben Svédországban a férfikézilabda-világbajnokságon előbb a francia, majd a német csapat ellen kellett játszani a középdöntőben. A 2008-as olimpiai bajnok franciák ellen kevés volt az esély, de a két mérkőzésből egyet meg kellett nyerni ahhoz, hogy elérjük az olimpiai selejtezőt. Nos, a francia csapat tizenhárom góllal vert meg minket, de két nappal később mi jöttünk és két góllal legyőztük a németeket.
Ezzel elértük a hetedik helyet, mehettünk az olimpiai selejtezőre, ahonnan kijutottunk a londoni olimpiára. Ott pedig a negyedik helyen végeztünk.
Azt nem állítom, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány tudatosan dobta el a francia meccset, de azt igen, hogy jól mérte fel, mi mennyit ér és mit kell tenni a végső cél elérésének érdekében.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!