Ez az igazi kézilabdadráma: amikor a spanyolok és franciák legyőzése sem ért semmit

Január 15-én Svédországban, Norvégiában és Dániában megkezdődik a férfikézilabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott is szerepel. Ez az esemény ennek a sportágnak a legmagasabb színvonalú versenye, ez az a torna, amelyre mindenki odafigyel. Az Eb előtt többrészes sorozatban elevenítjük fel a magyar válogatott nagy meccseit. A második részben a 2008-as norvégiai férfikézilabda Európa-bajnokságot idézzük fel, azt az Eb-t, amelyen a magyar csapat a spanyolokat és a franciákat is megverte, mégsem ért el a világon semmit sem.

Ketten a 2008-as férfikézilabda Európa-bajnokságon szerepelt magyar csapatból: Ilyés Ferenc (balra) és Nagy László Fotó: JENS WOLF Forrás: DPA

Az 1998-as férfikézilabda Európa-bajnokságon elért hatodik helyezés után ezen a versenysorozaton nyolc évig nem sok sót evett meg a magyar válogatott. Volt, hogy oda sem fért az ebédlőasztalhoz. Ugyanis 2000-ben és 2002-ben sem jutott ki a tornára – már a selejtezőben elvérzett. 2004-ben a kilencedik helyen zártuk az Eb-t, két évvel később pedig hiába jutottunk ki, már a csoportból sem sikerült a továbblépés Svájcban. Tényleg úgy tűnt, hogy a férfi Európa-bajnokságot nem a magyaroknak találták ki, miközben ebben az időszakban azért akadtak hangzatos sikerek is. Elég csak arra gondolni, hogy az athéni olimpián a negyedik helyen végzett Magyarország, de szintén feledhetetlen a 2003-as portugáliai világbajnokság, ahonnan csont nélkül jutottunk el az athéni ötkarikás játékokra.

A 2008-as férfikézilabda Európa-bajnokságon a piros mezes magyarok a fehéroroszok ellen védekeznek.Fotó: DPA/Jens Wolf

A 2008-as férfikézilabda Európa-bajnokság álmai és rémálmai

Ezzel együtt a férfikézilabda Európa-bajnokságokon nem volt szerencsénk. Olykor persze rettenetes meccseket játszottunk. A 2008-as, Norvégiában (hol máshol?) megrendezett tornára is amolyan most vagy soha hangulatban utazott ki Skaliczki László szövetségi kapitány csapata. Már csak azért is, mert ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy az együttes kijusson a 2008-as pekingi olimpiára. A kvalifikáció első része nem sikerült, mert a 2007-es németországi világbajnokságon hiába kezdtünk négy győzelemmel (köztük Dánia és Norvégia megverésével), az utolsó, mindent eldöntő középdöntős összecsapáson minden idők egyik legnagyobb bírói csalását elszenvedve estünk ki az oroszokkal szemben. 

A 2008-as Európa-bajnokság csoportbeosztása nem sok jóval kecsegtetett. Megkaptuk az akkor bombaerős, 2005-ben világbajnok spanyolokat, a nem sokkal gyengébb németeket és a fehéroroszokat is. 

Az út Bergenbe, ebbe a bájos, állandóan esős, ám 2008 januárjában éppen félméteres hó alatt elterülő városba vezetett. 

A sorsolás alapján az első meccset a spanyolok ellen játszottuk, utána jöttek a németek, majd a beloruszok. Mindenki úgy számolt, hogy éppen az utolsó, fehéroroszok elleni meccs lehet majd sorsdöntő, már abból a szempontból, hogy a két óriás mögött melyik lesz a harmadik továbbjutó csapat.

Jézusmária, győztünk!

2008. január 17-én reggel nem volt jó előérzete a magyar embernek. Pedig akár ünneplőbe is öltöztethette volna a lelkét, mert a szüntelenül szakadó hó varázslatossá varázsolta Bergen városát. Az órák lassan vánszorogtak előre. A csoportban az első meccsen Németország annak rendje és módja szerint nyolc góllal legyőzte Fehéroroszországot. Ezek után jöttünk mi a spanyolok ellen.

A meccs:
Magyarország–Spanyolország 35-28 (14-12)
Bergen, Haukelandshallen, 2000 néző. Játékvezető: Baum, Góralczyk (lengyelek)
gólszerzők: Nagy L., Ilyés 7-7, Iváncsik T. 5, Császár, Gál 4-4, Mocsai T., Iváncsik G., Laluska 2-2, Eklemovics, Zubai 1-1, illetve Garabaya 8, Romero 7, Rocas 4, Garcia, R. Entrerrios 2-2, A. Entrerrios, Davis 1-1
kiállítások: 6, illetve 2 perc
hétméteresek: 2/1, illetve 3/1

Az ellenfélnél két olyan játékos hiányzott, akinek a távollétét akkor egyáltalán nem bántuk. A kapus Barrufet és a Veszprémben is játszó Rolando Uríos Fonseca. Ezzel együtt Spanyolországot nem lehetett tartalékos, pláne nem gyenge csapatnak nevezni. A kopott és kicsi bergeni csarnokban a két lengyel bíró, Baum és Góralczyk 19.15-kor adott jelt a kezdésre. Az elején – ahogy azt gondoltuk – a spanyolok vezettek, de 8-7-nél már a magyaroknál volt az előny. 

A magyar kapuban a honosított Nenad Puljezevics ekkor kezdte el betömni a réseket.

Ahogy ment az idő, egyre jobban hergelte bele magát a meccsbe, s ez határozottan jót tett. Neki is, meg nekünk is. 13-9-es magyar vezetésnél kirúgta Rocas hétméteresét, az ellentámadást Ilyés beverte. 14-9 ide, nem akartunk hinni a szemünknek. Még akkor sem, amikor a teljesen meglepett spanyolok kissé visszatértek, a szünetben 14-12 lett az állás.

A második félidő elején úgy tűnt, hogy nagy lesz a baj, mert másodpercek alatt kaptunk kettőt és ezzel lett 14-14. De a vezetést nem adtuk át, s ez volt a lényeg. Ilyés Ferenc mellett az az Iváncsik Tamás volt a magyarok vezére, aki a második félidő elején kisebb kézsérülést szenvedett. 

Jelezte, hogy nem nagyon tudja megfogni a labdát, lejönne egy kicsit. Ám annyira jól ment neki a játék, hogy Nagy László szinte könyörgött neki, ne üljön le.

E kis közjáték két szereplője (Nagy és Iváncsik Tamás) percek alatt három gólt szerzett, s ezzel húztunk el ismét. 28-23-nál még csak a fapados médiaszektor magyar része tombolt, 30-23-nál meg mindenki, aki magyar volt Bergenben. Amikor vége lett a dalnak, 35-28-ra húztuk el a spanyolok nótáját. Az 1994 óta íródó férfi kézi Eb-történelem eddigi legjobb magyar meccse volt ez, beleértve az 1998-as horvátverést is Bolzanóban. Még egyszer: Spanyolország 2005-ben világbajnok volt, egy évvel később meg Eb-ezüstérmes. 

Az Izland elleni vereség lett az igazi tragédia

A hihetetlen győzelem ellenére sem kerültünk egy centivel sem közelebb az olimpiai szerepléshez, de távolabb sem, s ez volt a lényeg. A csoportmérkőzések második fordulójában kikaptunk a németektől, majd megvertük a beloruszokat. Teljes körbeverés történt, ugyanis a spanyolok legyőzték a bennünket verő németeket. A tabellán három mérkőzés után a magyar, a spanyol és a német csapat is négy-négy ponttal végzett, ám nekünk volt a legjobb a gólkülönbségünk. Így csoportelsőként masírozhattunk és utazhattunk még északabbra, Trondheimbe a középdöntőre.

A németek ellen nem sikerült győzni a 2008-as Eb-n. Fotó: DPA/Jens Wolf

Ahol szintén nem indult rosszul a buli. A szintén az olimpiára áhítozó svédek ellen 16-14-es félidei vezetés után úgy lett 27-27 a vége, hogy mi sirattuk az elvesztett egy pontot. Ugyanis 20-17-re még a magyarok vezettek, de ekkor jött egy rettenetes, 0-7-et hozó svéd forgószél. 25-26-nál előbb egy hetest hagytunk ki, majd kettős emberelőnyben sem tudtunk betalálni. 

Ezzel együtt a 27-27 nem volt rossz kezdet, pláne azért nem, mert az erős svédek után másnap a kissé gyengébbnek vélt izlandiak következtek.

Gondoltuk mi. Mert 2008. január 23-án Trondheimben, ebben az elátkozott városban beleszaladtunk egy olyan súlyos, 36-28-as vereségbe Izland ellen, amire akkor sem volt semmi magyarázat. Pláne úgy nem, hogy az első félidőt 16-16-ra hoztuk, azaz a második 30 perc eredménye 12-20 lett – nem ide. Felsejlett, hogy ez a súlyos zakó nagyon sokba fog kerülni, pláne azért, mert a középdöntőben az utolsó meccset a franciák ellen játszottuk.

A meccs:
Magyarország–Franciaország 31-28 (15-11)
Trondheim, 3000 néző. Játékvezető: Abrahamsen, Kristiansen (norvég)
gól: Ilyés 9, Törő 4, Eklemovics 4, Zubai 4, Iváncsik G. 3, Iváncsik T. 3, Mocsai 1, Nagy K. 1, Nagy L. 1, Herbert 1, illetve Guilbert 6/1, Paty 5, Ostertag 4, Narcisse 3, Kempe 3, Abalo 3/2, Karabatic 2/2, Fernandez 1, Girault 1
hetes: 0/0, illetve 8/5
kiállítás: 10, illetve 6 perc

Vannak a sportban olyan pillanatok, amikor a győzelem sem okoz semmi örömöt. 2008 januárjában is emlékezhettünk arra, hogy a 2004-es portugáliai labdarúgó Európa-bajnokságon hogyan golyózta ki a szerencsétlen olasz csapatot Svédország és Dánia. Magam akkor az olaszok Bulgária elleni összecsapásán ültem, de hiába lőtt két gólt az olasz együttes a teljesen összeroppant bolgároknak, ezzel sem élte túl a csoportkört, mert a svédek és a dánok éppen egy másik városban egyeztek meg a kettejüknek tökéletesen alkalmas 2-2-es döntetlenben. Valahogy ezek az érzések járták át az embert Trondheimben. 

Ugyanis – essen szó a lényegről végre – Magyarország 31-28-ra legyőzte a franciákat. Normális esetben a francia (és a spanyol) csapat elverése, a svédek elleni iksz méltán jogosított volna fel bennünket az elődöntőre.

De ez az Európa-bajnokság (sem) volt számunkra normális eset. Hiába nyertünk ugyanis 31-28-ra, a németek kettővel megverték a svédeket, így minden más eredmény is a mi szempontunkból a legrosszabbul alakult. A középdöntő első két helyén az általunk legyőzött francia és német csapat végzett, a mieink a negyedik helyen zártak, mert még a svédek is elénk kerültek.

Könnyek között hagytuk el Norvégiát

Ezzel a győzelemmel búcsúztunk el a 2008-as olimpiai álmoktól és az ezerszer elátkozott norvégiai Európa-bajnokságtól. Egy olyan tornától, amelyen a végső cél szempontjából semmit sem ért sem a spanyolok, sem a franciák legyőzése és a svédek elleni bravúrdöntetlen sem. Minden ezen a súlyos, Izland elleni nyolcgólos vereségen múlt. Ma már azt is tudjuk, ha akkor nem nyolc, hanem négy góllal kapunk ki (ami szintén nem lett volna örömteli), akkor a német és a svéd csapat semmilyen körülmények között nem tud a középdöntő utolsó körében olyan meccset játszani, amely bennünket a csoport negyedik helyére lök le. 

Ez volt tehát a 2008-as norvégiai férfikézilabda Európa-bajnokság. Trondheimben elköszöntünk az olimpiai álmoktól, a 2004-es athéni csodát nem folytathattuk Pekingben. 

Elköszöntünk minden idők egyik legszimpatikusabb szövetségi kapitányától, Skaliczki Lászlótól is.

Mert a következő világversenyen, a 2009-es horvátországi világbajnokságon már nem ő, hanem Hajdu János ült a kispadon. Az a Hajdu János, aki a 2008-as olimpián a negyedik helyre vezette a magyar női kézilabda-válogatottat. És az a Hajdu János, aki a következő, 2010-es Európa-bajnokságon már nem ült ugyanott. Mert azt a bukást és a csoportmérkőzések utáni kiesést Ausztriában Csoknyai István kapitány szenvedte el.