Ez az igazi kézilabdadráma: amikor a spanyolok és franciák legyőzése sem ért semmit

Január 15-én Svédországban, Norvégiában és Dániában megkezdődik a férfikézilabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott is szerepel. Ez az esemény ennek a sportágnak a legmagasabb színvonalú versenye, ez az a torna, amelyre mindenki odafigyel. Az Eb előtt többrészes sorozatban elevenítjük fel a magyar válogatott nagy meccseit. A második részben a 2008-as norvégiai férfikézilabda Európa-bajnokságot idézzük fel, azt az Eb-t, amelyen a magyar csapat a spanyolokat és a franciákat is megverte, mégsem ért el a világon semmit sem.

Ketten a 2008-as férfikézilabda Európa-bajnokságon szerepelt magyar csapatból: Ilyés Ferenc (balra) és Nagy László Fotó: JENS WOLF Forrás: DPA

Jézusmária, győztünk!

2008. január 17-én reggel nem volt jó előérzete a magyar embernek. Pedig akár ünneplőbe is öltöztethette volna a lelkét, mert a szüntelenül szakadó hó varázslatossá varázsolta Bergen városát. Az órák lassan vánszorogtak előre. A csoportban az első meccsen Németország annak rendje és módja szerint nyolc góllal legyőzte Fehéroroszországot. Ezek után jöttünk mi a spanyolok ellen.

A meccs:
Magyarország–Spanyolország 35-28 (14-12)
Bergen, Haukelandshallen, 2000 néző. Játékvezető: Baum, Góralczyk (lengyelek)
gólszerzők: Nagy L., Ilyés 7-7, Iváncsik T. 5, Császár, Gál 4-4, Mocsai T., Iváncsik G., Laluska 2-2, Eklemovics, Zubai 1-1, illetve Garabaya 8, Romero 7, Rocas 4, Garcia, R. Entrerrios 2-2, A. Entrerrios, Davis 1-1
kiállítások: 6, illetve 2 perc
hétméteresek: 2/1, illetve 3/1

Az ellenfélnél két olyan játékos hiányzott, akinek a távollétét akkor egyáltalán nem bántuk. A kapus Barrufet és a Veszprémben is játszó Rolando Uríos Fonseca. Ezzel együtt Spanyolországot nem lehetett tartalékos, pláne nem gyenge csapatnak nevezni. A kopott és kicsi bergeni csarnokban a két lengyel bíró, Baum és Góralczyk 19.15-kor adott jelt a kezdésre. Az elején – ahogy azt gondoltuk – a spanyolok vezettek, de 8-7-nél már a magyaroknál volt az előny. 

A magyar kapuban a honosított Nenad Puljezevics ekkor kezdte el betömni a réseket.

Ahogy ment az idő, egyre jobban hergelte bele magát a meccsbe, s ez határozottan jót tett. Neki is, meg nekünk is. 13-9-es magyar vezetésnél kirúgta Rocas hétméteresét, az ellentámadást Ilyés beverte. 14-9 ide, nem akartunk hinni a szemünknek. Még akkor sem, amikor a teljesen meglepett spanyolok kissé visszatértek, a szünetben 14-12 lett az állás.

A második félidő elején úgy tűnt, hogy nagy lesz a baj, mert másodpercek alatt kaptunk kettőt és ezzel lett 14-14. De a vezetést nem adtuk át, s ez volt a lényeg. Ilyés Ferenc mellett az az Iváncsik Tamás volt a magyarok vezére, aki a második félidő elején kisebb kézsérülést szenvedett. 

Jelezte, hogy nem nagyon tudja megfogni a labdát, lejönne egy kicsit. Ám annyira jól ment neki a játék, hogy Nagy László szinte könyörgött neki, ne üljön le.

E kis közjáték két szereplője (Nagy és Iváncsik Tamás) percek alatt három gólt szerzett, s ezzel húztunk el ismét. 28-23-nál még csak a fapados médiaszektor magyar része tombolt, 30-23-nál meg mindenki, aki magyar volt Bergenben. Amikor vége lett a dalnak, 35-28-ra húztuk el a spanyolok nótáját. Az 1994 óta íródó férfi kézi Eb-történelem eddigi legjobb magyar meccse volt ez, beleértve az 1998-as horvátverést is Bolzanóban. Még egyszer: Spanyolország 2005-ben világbajnok volt, egy évvel később meg Eb-ezüstérmes. 

Az Izland elleni vereség lett az igazi tragédia

A hihetetlen győzelem ellenére sem kerültünk egy centivel sem közelebb az olimpiai szerepléshez, de távolabb sem, s ez volt a lényeg. A csoportmérkőzések második fordulójában kikaptunk a németektől, majd megvertük a beloruszokat. Teljes körbeverés történt, ugyanis a spanyolok legyőzték a bennünket verő németeket. A tabellán három mérkőzés után a magyar, a spanyol és a német csapat is négy-négy ponttal végzett, ám nekünk volt a legjobb a gólkülönbségünk. Így csoportelsőként masírozhattunk és utazhattunk még északabbra, Trondheimbe a középdöntőre.

A németek ellen nem sikerült győzni a 2008-as Eb-n. Fotó: DPA/Jens Wolf

Ahol szintén nem indult rosszul a buli. A szintén az olimpiára áhítozó svédek ellen 16-14-es félidei vezetés után úgy lett 27-27 a vége, hogy mi sirattuk az elvesztett egy pontot. Ugyanis 20-17-re még a magyarok vezettek, de ekkor jött egy rettenetes, 0-7-et hozó svéd forgószél. 25-26-nál előbb egy hetest hagytunk ki, majd kettős emberelőnyben sem tudtunk betalálni. 

Ezzel együtt a 27-27 nem volt rossz kezdet, pláne azért nem, mert az erős svédek után másnap a kissé gyengébbnek vélt izlandiak következtek.

Gondoltuk mi. Mert 2008. január 23-án Trondheimben, ebben az elátkozott városban beleszaladtunk egy olyan súlyos, 36-28-as vereségbe Izland ellen, amire akkor sem volt semmi magyarázat. Pláne úgy nem, hogy az első félidőt 16-16-ra hoztuk, azaz a második 30 perc eredménye 12-20 lett – nem ide. Felsejlett, hogy ez a súlyos zakó nagyon sokba fog kerülni, pláne azért, mert a középdöntőben az utolsó meccset a franciák ellen játszottuk.

A meccs:
Magyarország–Franciaország 31-28 (15-11)
Trondheim, 3000 néző. Játékvezető: Abrahamsen, Kristiansen (norvég)
gól: Ilyés 9, Törő 4, Eklemovics 4, Zubai 4, Iváncsik G. 3, Iváncsik T. 3, Mocsai 1, Nagy K. 1, Nagy L. 1, Herbert 1, illetve Guilbert 6/1, Paty 5, Ostertag 4, Narcisse 3, Kempe 3, Abalo 3/2, Karabatic 2/2, Fernandez 1, Girault 1
hetes: 0/0, illetve 8/5
kiállítás: 10, illetve 6 perc

Vannak a sportban olyan pillanatok, amikor a győzelem sem okoz semmi örömöt. 2008 januárjában is emlékezhettünk arra, hogy a 2004-es portugáliai labdarúgó Európa-bajnokságon hogyan golyózta ki a szerencsétlen olasz csapatot Svédország és Dánia. Magam akkor az olaszok Bulgária elleni összecsapásán ültem, de hiába lőtt két gólt az olasz együttes a teljesen összeroppant bolgároknak, ezzel sem élte túl a csoportkört, mert a svédek és a dánok éppen egy másik városban egyeztek meg a kettejüknek tökéletesen alkalmas 2-2-es döntetlenben. Valahogy ezek az érzések járták át az embert Trondheimben. 

Ugyanis – essen szó a lényegről végre – Magyarország 31-28-ra legyőzte a franciákat. Normális esetben a francia (és a spanyol) csapat elverése, a svédek elleni iksz méltán jogosított volna fel bennünket az elődöntőre.

De ez az Európa-bajnokság (sem) volt számunkra normális eset. Hiába nyertünk ugyanis 31-28-ra, a németek kettővel megverték a svédeket, így minden más eredmény is a mi szempontunkból a legrosszabbul alakult. A középdöntő első két helyén az általunk legyőzött francia és német csapat végzett, a mieink a negyedik helyen zártak, mert még a svédek is elénk kerültek.

Könnyek között hagytuk el Norvégiát

Ezzel a győzelemmel búcsúztunk el a 2008-as olimpiai álmoktól és az ezerszer elátkozott norvégiai Európa-bajnokságtól. Egy olyan tornától, amelyen a végső cél szempontjából semmit sem ért sem a spanyolok, sem a franciák legyőzése és a svédek elleni bravúrdöntetlen sem. Minden ezen a súlyos, Izland elleni nyolcgólos vereségen múlt. Ma már azt is tudjuk, ha akkor nem nyolc, hanem négy góllal kapunk ki (ami szintén nem lett volna örömteli), akkor a német és a svéd csapat semmilyen körülmények között nem tud a középdöntő utolsó körében olyan meccset játszani, amely bennünket a csoport negyedik helyére lök le. 

Ez volt tehát a 2008-as norvégiai férfikézilabda Európa-bajnokság. Trondheimben elköszöntünk az olimpiai álmoktól, a 2004-es athéni csodát nem folytathattuk Pekingben. 

Elköszöntünk minden idők egyik legszimpatikusabb szövetségi kapitányától, Skaliczki Lászlótól is.

Mert a következő világversenyen, a 2009-es horvátországi világbajnokságon már nem ő, hanem Hajdu János ült a kispadon. Az a Hajdu János, aki a 2008-as olimpián a negyedik helyre vezette a magyar női kézilabda-válogatottat. És az a Hajdu János, aki a következő, 2010-es Európa-bajnokságon már nem ült ugyanott. Mert azt a bukást és a csoportmérkőzések utáni kiesést Ausztriában Csoknyai István kapitány szenvedte el.