Pedig hogy reménykedett bennük a birodalom! A Magyar Narancs és társai 2017–18-ban hetente címlapra tették Fekete-Győr Andrást. Oltalmazták, cirógatták őt, őket. És ilyen címekkel nyalongták körbe: „Egy magyar fiatal, akitől megijedt az egész Orbán-kormány.” Ja, megijedt. Orbánék futva rettegnek azóta is. Félelmükben aztán 2018-ban és 2022-ben kétharmaddal nyertek. Ez a megijedés-szöveg is valami hihetetlenül unalmas, parádésan ötlettelen. Folyton ezt szajkózzák. Magyar Péter is azt üvölti: retteg a hatalom. Miközben csak az ő hangja remeg.

„Bohár Dániel, látod ezt? Ilyen az, amikor visszanyal a fagyi. Ilyen az, amikor a saját fegyvereteket fordítják ellenetek. Jól látod: áprilisig minden erőforrásunkat arra fogjuk fordítani, hogy a hozzád hasonló gerinctelen propagandistákat levadásszuk, és leleplezzük a rendszer minden egyes mocskos hazugságát” – írta Fegyőr. A nullaszázalékos párt leszázalékolt elnöke, aki alkalmanként a rollerét mosdatta, és aki szerint a napelem az egy kisebb méretű atomerőmű, meghirdeti a vadászidényt. A puskaszíj lecsúszik a válláról, de azért „levadászna” olyan népszerű, patrióta újságírókat, akiknek a körmük alatt több tudás, becsület és tisztesség van, mint a teljes Momentumban valaha volt (ha volt egyáltalán). Olyanok ellen hirdet vendettát, akiknek egyenként is többször annyi támogatójuk van, mint a Momentumnak fénykorában. Minden erőforrásukat a levadászásra fordítják? Értsd: az államtól kapott párttámogatásból karaktergyilkolnak, miközben szavazójuk már nincs, pártjuk meg kimúlt, elenyészett.

Holott nem emlékszem, hogy bármelyik kollégát hazugságon, rágalmon kapták volna az elmúlt évtizedekben. Szemben a Momentummal, amelynek a létezése hazugságra, rágalmazásra, a magyar nemzet elleni gyűlöletkeltésre épült – egyedül a kimúlásuk igaz és örömteli.

A momentumosok be sem járnak a munkahelyükre (amíg bejártak, abban sem volt haszon vagy köszönet), mégis fölveszik a közpénzt a nagy semmiért – s közben van pofájuk olyan újságírók nevét a szájukra venni, akik velük ellentétben éjt nappallá téve a hazájukért dolgoznak, havonta milliós-tízmilliós eléréseket produkálnak, és megérdemelt fizetésüket zömmel ennek, a hatalmas facebookos nézettségnek-olvasottságnak köszönhetik.

Persze tudjuk, Brüsszel kiszignálta rájuk a melót. Ez a hattyúdaluk. Mielőtt bevackolnák magukat a történelem szemétdombján, előtte még próbálják segíteni a birodalom utolsó reménysugarát, a feleségét lehallgató, családját eláruló bántalmazót a trónra kerülésben. Kisegérként együtt düböröghetnek Pöti elefánttal a hídon – a szakadékig. Hogy mit remélnek ettől a „segítségtől”, gőzöm sincs. Hiszen az elmúlt években láttuk: bármihez nyúltak, porrá omlott. Ez az ő varázsérintésük. Ilyen volt a szociké, Gyurcsányéké, aztán meg Márki-Zayé is. (Ezért is öröm nézni, ahogy a hármas számú Péter-üdvözítő dörgölőzik a négyes számúhoz. Utóbbi alig győz elhajolni előle.)

Oda próbálok kilyukadni: bármit tesz a Momentum, az visszájára sül el. Ha plakátkampánnyal a konteómessiást segítenék, valójában többet ártanak neki, mint Tarr Zoltán vagy Kollár Kinga legőszintébb pillanataikban. Épeszű, ép lelkivilágú ember biztos nem szavaz olyanokra, akiket Fegyőrék ajánlanak nekik. Juszt se. (Mármint nem a „tévé ügyvédjére” gondolok, az nyilván rájuk fog.)

„Addig pedig ringassátok csak nyugodtan magatokat abba a hitbe, hogy a hatalom árnyékában bármit megtehettek, bárkin átgázolhattok következmények nélkül. Hitegessétek csak magatokat, hogy a büntetlenségetek örökké tart. Van egy rossz hírem: minél inkább ezt hiszitek, annál fájdalmasabb lesz az ébredés. Betelt a pohár, a visszaszámlálás pedig elkezdődött” – zárja Bohár Daninak címzett fenyegetéseit Fekete-Győr. 

Majd jelentkeznek repetáért, újra meg újra.