Than Mór: Isaszegi csata (1849)
Than Mór német eredetű család fiaként született 1828. június 19-én Óbecsén. Kalocsán folytatta tanulmányait, majd a pesti egyetemen jogtudományt és filozófiát hallgatott. Ebben az időszakban került szakmai és tanítványi kapcsolatba Barabás Miklóssal, képzőművészti tanulmányait nála kezdte meg.
Bár az 1848–49-es szabadságharcban gyenge fizikuma és betegsége miatt nem harcolhatott, mint Görgey Artúr seregét kísérő festőnövendék, számos fontos eseményt, csatát megörökített,
így született meg az Isaszegi csata című festménye 1849. április 6-án, valamint A komáromi csata 1849. április 26-án. Mindkét művet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
Than Mór az akadémikus festészet egyik legmarkánsabb magyarországi képviselője volt. Nagyszámú műve – már pályakezdésétől fogva – a magyar történelem fontos pillanatait és személyiségeit örökíti meg. Emellett portréfestőként, oltárképfestőként és helyzetképek megörökítőjeként szintén elismert alkotó volt. Monográfusa, Cennerné Wilhelmb Gizella így írt róla: „Ha Than nem lett volna, kevesebb magyar művész keze alkotását láthatnánk középületeink falain; helyette talán bécsi festők jutottak volna munkához, akik azt nála jobban aligha végezték volna el. Munkájában hazája iránti szeretet vezette; sokszor az anyagi sikerről is lemondott, csakhogy dolgozhassák és hazája művészetét szolgálja.” Than Mórról korábbi, a Lugasban megjelent cikkünkben olvashat többet.
Thorma János: Talpra, magyar! (1898–1937)
A történet megfestésének gondolata 1898 nyarán, a forradalom 50. évfordulóján jutott Thorma János eszébe, a téma grandiozitása arra sarkallta, hogy nagy méretben, 4x6 méteres nagyságban örökítse meg a nemzet számára is sorsfordítónak tekintett pillanatot. A monumentális, Talpra magyar! című alkotását Thorma 1898-ben kezdte el festeni, és élete végéig, 1937-ig dolgozott rajta. Elképzelése az volt, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén örökíti meg a Nemzeti dalt a forradalom napján elszavaló költőt.
Az első felvázolás után újragondolta a helyszínt. Feldarabolta, megsemmisítette a vásznat.
Gyakran évekre abbahagyta a munkát, miközben más témákba fogott. 1903-ban új kép festésébe kezdett. Végső változatában a kép színtere az Egyetem tér lett. Ide helyezte át a jelenetet, amikor Petőfi az egyetemi ifjaknak újra elszavalja a Nemzeti dalt. Valósággal újraálmodta Pest Belvárosának ezt a terét, hiszen azokból a házakból akkorra már alig állott valami. A főbb szereplők egyértelműen felismerhetőek a festményen, Vasvári Pál és Jókai Mór alakja. Az utóbbi kezében a tizenkét pont kéziratának fehér papírlapjai is kivehetőek. Érdekessége, hogy Thorma saját magát és kortársait is megfestette a tömegben. A festmény hosszú évtizedekig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában hevert összetekerve, és csak az 1990-es évek végén esett át a teljes körű restauráláson.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!