Újabb woke-intézmény szállt bele a Mikulásba

A progresszív ideológia kereszteslovagjai ezúttal a karácsonynak az angolszász országokban egyik legkedveltebb jelképét, a Mikulást vették célkeresztbe. Egy brit múzeum szerint az túlságosan fehér, a „rossz” és „jó” gyerekek megkülönböztetése pedig sértő a gyarmati elnyomásra emlékeztető ítélkezés miatt. Az intézmény szerint a hagyományt felül kell vizsgálni a „sokszínűség” jegyében, sőt eljött a Télanyók ideje.

Illusztráció (Forrás: AFP)

A szerzők szerint ez a narratíva azt sugallja, hogy el kell fogadnunk a kulturális felsőbbrendűségen alapuló „gyarmati feltételezéseket”.

A múzeum nem áll meg a kritika szintjén, hanem „megoldásokat” is kínál a szülőknek arra, hogy hogyan neveljék át gyermekeiket a progresszív szellemben. Azt javasolják, hogy töröljék el a „rossz/jó” nyugati bináris rendszerét, és ne jutalmazzanak vagy büntessenek viselkedés alapján. Helyette a Mikulást egy „kulturális cserét ünneplő”, sokszínű karakterré kellene formálni. Az intézmény szerint a Télapónak nem ítélkeznie kellene, hanem tanulnia a különböző kultúrákról, sőt a műhelyében a manókkal egyenrangú munkásként kellene dolgoznia a „globális részvétel” jegyében.

Természetesen a genderideológia sem maradhat ki a jóból. A blogbejegyzés szerint a patriarchátus és a gyarmatosítás kéz a kézben jár, ezért itt az ideje bevezetni a „Télanyó” (Mother Christmas) fogalmát is.

Mutassuk meg a következő generációnak, hogy nem kell mindig a férfiaknak irányítaniuk

– hirdeti az írás, amely szerint a cél a domináns gyarmati narratíva lebontása a kulturális sokszínűség és tisztelet javára.

A józan ész nevében többen is éles kritikát fogalmaztak meg a múzeum javaslataival szemben, abszurdnak nevezve azokat.

Nem hiszem, hogy a nem keresztény országokban élő gyerekek tiltakoznának, amikor a Mikulás lemászik a kéményen, hogy ajándékot hozzon nekik

– utalt az angolszász karácsonyi szokásokra Lord Young, a Free Speech Union (Szólásszabadság Unió) alapítója.

Vajon a múzeum azt javasolja, hogy a gyerekek hagyjanak egy üzenetet, miszerint »bocsánat, de ez egy dekolonizált kandalló, és piros ruhás fehér felsőbbrendűségeket nem látunk szívesen«? Ha így van, az intézményt át kellene nevezni a »Képmutató és Karót Nyelt Múzeummá«

– tette hozzá.

Alka Sehgal Cuthbert, a Don’t Divide Us (Ne Osszatok Meg Minket) szervezet igazgatója szerint az elképzelés nevetséges, és jól mutatja, hogy a kulturális intézményekbe beépült ideológusok semmitől sem riadnak vissza, hogy szétzilálják a közös múlthoz és kultúrához való tartozás érzését.

Ez az álszent radikális, Nyugat-ellenes politizálás a múzeumok részéről unalmas, fárasztó és intellektuálisan üres. Ez nem kultúra, hanem játszótéri politika, amit nem szabadna közpénzből támogatni

– fogalmazott Cuthbert, hozzátéve, hogy a múzeum kiérdemelte az Év Grincse díját.

A múzeum szóvivője a kritikákra reagálva a szokásos panellel védekezett: az emberek „szabadon egyetérthetnek vagy elutasíthatják” a blogbejegyzést. Szerintük a múzeumpedagógusok feladata nem az igazság kinyilatkoztatása, hanem a kritikus gondolkodás ösztönzése és a nézőpontok szélesítése, és a céljuk csupán a reflexió elindítása volt arról, hogyan formálódnak az ismert történetek, és hogyan lehetne azokat a fehér nyugati perspektíván túl is értelmezni.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)