Rendkívül fontos problémát feszegetnek a svéd tudósok

A svéd adófizetők pénzéből finanszírozott „tudomány” már készen áll arra, hogy lebontsa a karácsonyi ünnepkör utolsó bástyáit is. A skandináv progresszív elit újabb frontot nyitott a normalitás elleni háborúban, ezúttal az egyik legkedvesebb jelképet, a Télapót véve célkeresztbe.

Illusztráció (Forrás: Anadolu via AFP)

Ahogy közeledik a karácsony, úgy erősödik fel a nyugati világban a hagyományok elleni támadás. Svédországban, a progresszió mintaállamában idén sem maradhatott el a menetrendszerű provokáció: a Lundi Egyetem genderprofesszora, Jens Rydström a Télapó figurájában vélte felfedezni a társadalmi egyenlőtlenségek és a férfiuralom gyökerét – számol be róla a Samnytt svéd hírportál.

A svéd tudósok a Télapó és Télanyó közötti munkamegosztást is újragondolnák  (Fotó: AFP)

A tudós szerint itt az ideje, hogy a genderelmélet nagyítója alá vegyék a karácsony legikonikusabb alakját, akit ő nemes egyszerűséggel a „jóindulatú pátriárkának” bélyegez.

Rydström elmélete szerint a társadalom modernizációjával párhuzamosan szinte minden hagyományos nemi szerepet sikerült már „kikezdeni” és átformálni, ám a Télapó makacsul ellenáll a haladásnak. Évről évre ugyanaz a piros ruhás, idős férfi jelenik meg a nappalikban és a bevásárlóközpontokban, mintha megállt volna az idő. A professzor szerint ez a stabilitás gyanús: a Télapó a maszkulinitáskutatás (igen, ilyen is létezik az egyetemen) egyik ideáltípusát testesíti meg, a családfőt, aki mindaddig jóságos és gondoskodó, amíg hatalmát és tekintélyét senki sem kérdőjelezi meg.

A Télapó, ahogyan mi ismerjük, egy stabil figura, egy jóindulatú apa és a család feje

– magyarázza Rydström, aki szerint a figura népszerűsége abban rejlik, hogy egyfajta univerzális apafiguraként szolgál.

Ez a „biztonságos” kép szerinte azért olyan vonzó, mert sokan talán bonyolultabb viszonyt ápolnak saját édesapjukkal, így a Télapóba vetett hit egyfajta pótlékot jelent. A professzor azonban nem elégszik meg ennyivel: szerinte a Télapó alakja szöges ellentétben áll a mai fiatal férfiak válságával. Míg a Télapó a hatalom és a stabilitás szimbóluma, addig a videójátékokba menekülő vagy a munkaerőpiacon lecsúszó fiatal férfiakat a társadalom ennek ellenképeként, sőt gyakran „lúzerként” kezeli.

A svéd tudós azonban itt nem áll meg. Egy videóinterjúban arról panaszkodik, hogy a kutatói bátorság minden évben elpárolog, amint felcsendülnek az első karácsonyi dalok. Beismeri: még a legradikálisabb genderkutatók is visszariadnak attól, hogy nyíltan nekimenjenek a Télapónak, mert senki sem akarja magára vállalni a „karácsonyrontó” szerepét, és nem akarják sírni látni a gyerekeket.

A kisgyermekes családokat egy nagyon hagyományos karácsonyi ünneplésbe kényszerítik bele

– sopánkodik a professzor, mintha a szeretet ünnepe és a családi hagyományok valamiféle elnyomó kényszerzubbonyok lennének.

Rydström szerint a kutatók ezért inkább pótcselekvésekbe menekülnek: a túlfogyasztást, a társadalmi egyenlőtlenségeket vagy a karácsonyi lakmározást bírálják ahelyett, hogy a probléma gyökerét, a „szakállas férfiuralmat” támadnák. De a professzor szerint ennek véget kell vetni. Úgy véli, több adófizetői pénzre és kutatási forrásra lenne szükség ahhoz, hogy feltárják: miért hagyjuk, hogy egy férfi irányítsa a karácsonyi rituálékat tiltakozás nélkül?

Vajon annyira magától értetődő, hogy Télanyó főzi a kását, Télapó pedig osztja az ajándékokat?

– teszi fel a rendkívül  lényeges kérdést a genderprofesszor, sugallva, hogy a lappföldi munkamegosztás is megérett a reformra. A svéd egyetemi szférában tehát már nem a tudományos áttörések, hanem a mesék dekonstruálása a fő csapásirány.

Valóban a Télapó neme a legnagyobb probléma a 21. századi Európában? Vagy ez csupán egy újabb tünete annak a kulturális önpusztításnak, amely minden hagyományt, minden közös örökséget gyanúsnak és felszámolandónak ítél? 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Anadolu/AFP)