Ez a „biztonságos” kép szerinte azért olyan vonzó, mert sokan talán bonyolultabb viszonyt ápolnak saját édesapjukkal, így a Télapóba vetett hit egyfajta pótlékot jelent. A professzor azonban nem elégszik meg ennyivel: szerinte a Télapó alakja szöges ellentétben áll a mai fiatal férfiak válságával. Míg a Télapó a hatalom és a stabilitás szimbóluma, addig a videójátékokba menekülő vagy a munkaerőpiacon lecsúszó fiatal férfiakat a társadalom ennek ellenképeként, sőt gyakran „lúzerként” kezeli.
A svéd tudós azonban itt nem áll meg. Egy videóinterjúban arról panaszkodik, hogy a kutatói bátorság minden évben elpárolog, amint felcsendülnek az első karácsonyi dalok. Beismeri: még a legradikálisabb genderkutatók is visszariadnak attól, hogy nyíltan nekimenjenek a Télapónak, mert senki sem akarja magára vállalni a „karácsonyrontó” szerepét, és nem akarják sírni látni a gyerekeket.
A kisgyermekes családokat egy nagyon hagyományos karácsonyi ünneplésbe kényszerítik bele
– sopánkodik a professzor, mintha a szeretet ünnepe és a családi hagyományok valamiféle elnyomó kényszerzubbonyok lennének.
