Jézus vállalja később az Emberfia elnevezést. Ő azonosul azzal a fenséges alakkal, aki majd az idők végén eljön az ég felhőiben, hogy megítélje a világot. De most, karácsonykor az első eljövetelt ünnepeljük. Most annak örülünk, aki azért van köztünk, hogy üdvözítsen minket. Pedig
olyan időben élünk, amikor újra és újra felmerül a gondolat, hogy emberi léptékkel alig mérhető csapások várnak ránk, amikor sokan már arra vágynak, hogy a Történelem Ura hozzon igazságot és békét a világnak. Ma talán jobban átérezzük az első keresztény nemzedékek imáját, akik a végső időkre gondolva kérték: „Jöjj el, Urunk, Jézus!”
Az idei évet még Ferenc pápa hirdette meg szentév gyanánt. Az év témájaként pedig ezt jelölte meg: a remény zarándokai. Sok zarándoklatot szerveztünk az idén. Hazánkból is fiatalok csoportjai mentek Rómába. Plébániák, egyházmegyék, lelkiségi mozgalmak indítottak közös zarándokutakat az Örök Városba vagy más kegyhelyekre. Találkoztunk olyan csoportokkal, amelyek egész körutat tettek a különböző szent helyek érintésével. Örömmel fogadtuk mi is Esztergomban és Budapesten a Srí Lankáról érkező papok népes csoportját. Magukkal hozták ajándékba tapasztalataikat egy olyan keresztény közösség életéből, amely érzi küldetésének felelősségét, és hordozza az elszenvedett gyilkos merényletek tapasztalatát. Ők is a remény útját járták. Magyarország után Szent II. János Pál pápa nyomdokait követték Lengyelországba. Mi magunk pedig papi zarándoklatot is tartottunk a Felvidék történelmi kegyhelyeire, de együtt mondhattunk szentmisét Nyitrán is a helyi főpásztorral, a káptalannal és a környékbeli magyar hívők népes közösségével. Újraéledt bennünk a közös küldetés és a közös feladatok vállalása.
Az idei év változást hozott egyházunk földi vezetésében is. Ferenc pápa elhunyta után XIV. Leó pápa személyében új utód lépett Szent Péter apostol örökébe. Első beszédében már Krisztust állította a középpontba, és az Ő békéjét kívánta minden jelenlevőnek, a városnak és a világnak. Azóta is újra és újra tanúságot tesz elkötelezettségéről a béke szent ügye iránt.
Első apostoli útján Törökországban kifejezte az ökumenikus és vallásközi párbeszéd iránti odaadó figyelmét, megújította hűségünket az 1700 évvel ezelőtt tartott niceai zsinat örökségéhez. Utána Libanonban pedig a sokat szenvedett népekkel vállalt közösséget. Bátorító, testvéri közelségét fejezte ki a közel-keleti keresztények iránt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!