Huszonnégy óra alatt mindent elvesztettek: szerelem, árulás és kivégzés a diktatúra árnyékában

Ókovács Szilveszter rendezésében láthattuk Puccini örökbecsű alkotását az Operaházban. A modern rendezés nagyon jól áll a Toscának, az opera új rétegekkel gazdagodott általa, és a magyar közönség történelmi emlékezetére is hatással lehet.

Forrás: Operaház Facebook-oldala

Giacomo Puccini 1858-ban született, és mindössze 66 évet élt. Azonban az olasz opera lírai lelke ennyi idő alatt is olyan remekműveket adott a világnak, mint a Pillangókisasszony, a Bohémélet, a Turandot vagy a Tosca. Még csak 42 éves volt, amikor 1900-ban megtartották a Rómában játszódó Tosca ősbemutatóját. A Teatro Costanziban zajló és az operairodalom egyik legfeszültebb premierjeként számontartott bemutató idején Olaszországban puskaporos volt a hangulat a kenyérlázadások és politikai zavargások miatt. Bár a közönség szűnni nem akaró tapssal és több ária megismételtetésével jutalmazta a darabot, a kritikusok sokkolónak és túl brutálisnak ítélték a cselekményét (van benne kínzás, gyilkosság, öngyilkosság is). Némi ellentmondást vélhetünk ebben felfedezni, hiszen az operairodalom legjelentősebb alkotásainak történetei nem vidámságukról ismertek. Operába nem nevetni járunk.

Puccini operájának, a Toscának grandiózus színpadképe Budapesten (Forrás: az Operaház Facebook-oldala)

Az olasz ősbemutatót hamarosan követte a hazai, amit 1903. december elsején tartottak a Magyar Királyi Operaházban. Hatalmas volt a siker, a címszerepet Krammer Teréz, Cavaradossit Arányi Dezső, míg a darab antagonistáját, Scarpiát Takáts Mihály játszotta.

Az alkotás története egy feszült, mindössze 24 óra alatt lejátszódó politikai krimi és szerelmi tragédia, amely 1800-ban, Napóleon itáliai hadjárata idején játszódik Rómában. 

Az Operaházban idén megtekinthető darab azonban ennél modernebb korban játszódik. 

Ókovács Szilveszter 2022-es rendezése az 1950-es évek Budapestjére helyezi át a cselekményt: a megszállt Római Köztársaság külsőségeit a kommunista diktatúra fojtogató légköre váltja fel. Ennek köszönhetően az előadás még nagyobb hatással volt a hazai közönségre.

A darab grandiózus színpadi díszletet kapott: a vörös padlón az elején egy templombelső látható, majd kiszélesedik a kép, és a hatalmas színpadot már egy életnagyságú tank uralja a nézők felé fordított csővel. Legnagyobb megdöbbenésünkre a lánctalpas egy adott pillanatban el is sült, még drámaibbá téve a látottakat. A színpadkép több esetben is teljesen átalakul, miközben a vetítések, magasból leeső hatalmas tárgyak és a csodálatos muzsika a székhez szegezi a nézőket. 

Forrás: Operaház Facebook-oldala

A naiv, vallásos és féltékeny Tosca önhibáján kívül válik a teljhatalmú Scarpia rendőrfőnök gusztustalan és felkavaró játékának eszközévé. Ugyan operára ültünk be, így sejtjük, hogy teljesen feleslegesen, de azért végig szurkolunk a szerelmeseknek, és reménykedünk, hogy ezúttal jó véget ér a történet. De Puccini operája nem egy hollywoodi limonádé, itt nincs menekvés. 

Forrás: az Operaház Facebook-oldala

A Tosca operaáriái világhírűek

A darab több ismert áriát is tartalmaz. Rögtön az elején felcsendül egy Cavaradossi előadásában, majd a II. felvonásban érkezik a címszereplő híres szopránáriája, a Vissi d’arte. 

A kétségbeesett Floria éneke egy valódi ima, ami a művészet és a szerelem iránti odaadásról szól. Nagy örömünkre azon az estén, amikor mi néztük meg az előadást, a csodálatos dal Ádám Zsuzsanna hangján kelt életre. 

A művésznő tökéletes Tosca, megvan hozzá a szépsége, bája és a hangereje. Ezen az estén Scarpiát Vladislav Sulimsky, míg Mario Cavaradossit Brickner Szabolcs alakította. A darab velejéig romlott rendőrfőnökét kiválóan eljátszó belarusz bariton a szentpétervári Mariinszkij Színház énekese, és Budapesten első ízben volt hallható.

Az előadás rendezője, Ókovács Szilveszter semmit nem bízott a véletlenre. Bár már a zene és a történet drámaisága is magával ragadó, de a lehengerlő látvány, a kivetített fekete-fehér képek, a kommunista világot megidéző atmoszféra, ami olyan jelenetekben csúcsosodik ki, mint a homokzsákokon fekvő halottak vagy a templomban sekrestyést verő és gyerekeket fegyverrel kordában tartó karhatalom, olyan előadást tár a nézők elé, ami mellbevágó. És ugyan nem minden modern rendezés tesz jót egy-egy operának, ebben az esetben az alkotás sokkal több lett tőle, eddig nem ismert mélységeit fedte fel.

A darabban a Magyar Állami Operaház Zenekarát, Énekkarát és Gyermekkarát Kesselyák Gergely, az évad kamaraművésze vezényli, aki több mint negyedszázados tapasztalattal rendelkezik már Puccini művének interpretációjában.