Élve bezárták a sírboltba a fiatal szerelmespárt

Giuseppe Verdi Aidája minden képzeletet felülmúlóan lenyűgöző darab. Igazi katarzis, amit a budapesti Operaház előadásán meg is tapasztalhattunk.

A címszerepet éneklő Boross Csilla és partnere Pataki Adorján Fotó: Berecz Valter Forrás: Opera Facebook-oldala

A legcsodálatosabb „hangszer” az emberi hang, mivel azt maga Isten teremtette. Épp ezért a szépen csengő ének az egekig érhet. Jól tudja ezt az operát kedvelő közönség, hiszen a legkomplexebb, emberi hanggal életre hívott előadásokon valóban úgy érzi, mintha közelebb kerülne a Magasságoshoz, a lelke ki akarna szakadni a mellkasából és szállni fel a mennyek kapujáig.

Az Aida három főszereplője: Boross Csilla, Gál Erika és Pataki Adorján (Fotó: Berecz Valter)

Az emberiség kulturális fejlődése során számos páratlan alkotás született, egyebek mellett festmények, könyvek, komolyzenei alkotások, amelyeknek értékesebb fele mindig arra törekedett, hogy egy magasabb lelkiállapotba helyezze csodálóját. Majd a szakralitás háttérbe szorulásával egyre gyakrabban vált a kulturális termékek egyedüli céljává a szórakoztatás, ami egyébként még el is fogadható, de az már kevésbé, amikor csak a megbotránkoztatás vagy a trágárság a fő cél egy koncerten vagy kiállításon.

Az opera komplexitásának köszönhetően egy értő rendezéssel nem tud veszíteni szépségéből, túlontúl ott él benne a régi idők szakralitása. Így operába járni napjaikban is valódi csoda, megismételhetetlen élmény, isteni találkozás. 

Ha pedig nagy klasszikust választunk, nem tévedhetünk. Így tettünk mi is, amikor a Magyar Állami Operaházban megtekintettük Giuseppe Verdi mesterművét, az Aidát. 

Fotó: Berecz Valter

Az opera napjaink veszélyeire is reflektál

Az Operaház Mohácsi János rendezésében és a főszerepekben kettős szereposztással mutatta be a háború kegyetlenségét is megvillantó alkotást. Az operairodalom e jeles darabja egy szerelmi háromszöget tár a nézők elé, amelynek tagjai a címszereplő Aida, az etióp hercegnő, a katona Radamès, aki a testőrség kapitánya és Amneris, az egyiptomi király lánya. A konfliktus alapja hármuk kapcsolata: mindkét nő szereti Radamèst, ő azonban csak a rabszolgaként tartott Aida érzéseit viszonozza. Amikor a katona vezetésével az egyiptomi hadsereg leigázza Etiópiát, Aida apja, az ország királya fogságba esik. Kiléte ugyan titokban marad, ezzel megmenekül a haláltól, de Aida segítségét kéri, hogy népük számára elhozza a szabadságot. Ebbe a cselszövésbe pedig a lány szerelme is belekeveredik. 

Radamèst árulónak kiáltják ki, és bármennyire is szeretné életét megmenteni az egyiptomi hercegnő, a fiatal szerelmespár (Aida és Radamès) végül egy sírboltban leli tragikus halálát, ahova élve eltemették őket. 

Fotó: Berecz Valter

A darab zeneileg legszebb részei a három főszereplő közös áriái, hiszen hangjuk tökéletes összhangban találkozik egymással és a muzsikával. 

De nem szabad megfeledkeznünk az Aida másik jellegzetességéről sem, a nagy létszámú kórusról, amely kellő grandiózusságot kölcsönöz az előadásnak és magában hordozza az újabb zenei csodát. 

A díszlet feketében és aranyban pompázik, azonban a szereplők piros és szürke jelmezei tompítják ezt a fenséges, de kissé rideg hatást. A nagy létszámú kórus és szereplőgárda kiegészül egy akrobata táncmozdulatokat felvonultató tánckarral, akik tovább színesítik az amúgy is megkapó képet. Az Operaház a mai korra reflektálva állította színpadra a darabot, amelyben modern fegyvereket is használnak, ezzel híva fel a figyelmet korunk veszélyére és a béke fontosságára. 

A művészek olyan tapsot kaptak az előadás végén, hogy a címszereplőt játszó Boross Csilla meghatódott (Fotó: Berecz Valter)

Operaközvetítéseket nézhetünk és hallgathatunk a rádióban, a moziban vagy otthonunkban a képernyő előtt. De bármilyen tökéletes is a technikai reprodukció, az élő előadást soha nem tudja pótolni. Azt az érzést, amikor több száz emberből tör ki a tapsvihar – ahogy ez az Aida után is megtörtént –, főleg nem. Így annak, aki szereti az operát, javasoljuk, minél előbb látogasson el az Operaházba, mert egy évadban csak pár hétig játszanak egy-egy kiváló előadást. Az Aidát idén már nem is tudjuk megtekinteni, de a hasonlóan csodálatos Tosca, Giacomo Puccini örökbecsű darabja még pár hétig látható.