Korábban csak vágyakoztunk, délibábos remények hullámoztak lelki szemeink előtt. Aztán mindez az isteni gondviselés folytán valóság lett. Akkor a beteljesedett remények mellé valami egyebet is kaptunk. Az anyaország iránti felelősséget. Eddig csak a magyarságunk megmaradásáért tehettünk, amit úgy őrizgetünk ma is, mint egy örökmécses lángját. De most az anyaország számít ránk. A címeres, szentkoronás okmány felelősség is: tenni valamit Magyarországért, részt vállalni jövője alakításában.
Erdélyiként tudjuk, mit jelent a megmaradásért küzdeni. Minden egyes nap. Éppen ezért azt szeretnénk, hogy legalább ez a kis ország maradjon annak, ami. Magyar országnak. Saját akarattal és önálló döntéssel. Nagyhatalmi törekvések, befolyásolások ellenében.
Ezért szavazunk, minden ellenkező indulat és kioktatás ellenére is. A másnapért. Április tizenharmadikáért.
A szerző nagyváradi író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!