Aztán beütött a rendszerváltás. Eksztázis. Megváltás. Véráldozat. Változás. Új élet. A nagy hallgatást felváltotta a hangosság. Mindenki belekiáltotta a nagy román égbe a szíve vágyát, aztán beállt a sorba kenyérért, tejért, mert enni a demokráciában is kell. A könyvek helyett már magnóra, kazettára, farmernadrágra, farmerdzsekire ácsingóztunk.
Vigyázó szemünket Nyugatra vetettük. Minden kellett, ami nekik van, és amit nekünk juttattak.
Szinte észre sem vettük, minden egyre gyorsabb lett körülöttünk. Mi magunk is. Egyre többet beszéltünk a mobilokon, a nyugati roncsokat felváltották a fiatalabb roncsok. Egyre több lett az intéznivalónk, gyorsul az internet, sietünk, nem érünk rá megállni, szóba állni, mint régen. Az olvasást már rég elfelejtettük. Időnként még előbukkan egy-egy régi könyv, benne a megfakult ajánlás: Boldog születésnapot! Kezünhöz ragad a telefon, lapos a tévénk és a számítógépünk, lájkban mérjük a barátságot, posztban az élményeket.
Néha elmélázunk azon, hová érkeztünk. És honnan. Mi vagyunk a folytonos átmenet generációja.
Folyton alkalmazkodtunk. Megéltünk reformkommunizmust, diktatúrát, rendszerváltást, szép reményeket és csalódást, vadkapitalizmust, globalizmust, most meg a marxizmus újragondolását. Amiben ugyanúgy nincs biztos pont, mint régen,
ezért jobb híján időnként elővesszük Jani bácsi képeit, hallgatjuk anyánk történeteit egy olyan időről, amikor könnyű volt nekünk, mert az volt a dolgunk, hogy gyerekek és fiatalok legyünk, és könyveket ajándékozzunk a születésnapokra.
A szerző nagyváradi író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!