Az elmúlt évtizedben a családok egy jelentős része kezdett lassan levegőhöz jutni, gyarapodni, házat, nyaralót építeni, lakást venni, kiadni a turistáknak vagy hosszabb távra. Nem mindenki, pontosan tudjuk, van még rengeteg tennivaló, de aki akar, az már mind dolgozik. Ne gyártsunk illúziókat se, ez még mindig nem az áhított nyugat-európai élet- és bérszínvonal, de már nem beláthatatlan a távolság. Miközben volt világjárvány is volt, utána meg kitört a szomszédban a háború, itt élünk ma is az árnyékában. 

Amikor történelmi mértékben nőnek a polgárok megtakarításai, tudnak nyaralásra költeni, akkor jön a baloldal, és meg akarja őket sarcolni. Ennyit tudnak, ennél összetettebb gondolat soha nem született meg a magyar baloldali politika közgazdászainak tollából. Elvenni attól, aki akar, halad, küzd, vállalkozóként sokszor hét napból hetet. Mert azt majd az igazságos baloldal jobban elosztja. Volt ilyen. Láttuk. Sikerült nekik? Soha. A pénz elpárolgott nyomtalanul, egy sötét alagút azért maradt utána. A baloldali modernizáció mindig ugyanazzal az ígérettel érkezik, és rendszerint nagy kövér mínuszok kísérik az útját.