A venezuelai válság hatásai a világ számos területén érződnek. Szerbia, amely az EU-ba hajlandó lenne belépni, de a NATO-ba nem, elkezdte gyors ütemben fejleszteni a katonai képességeit. Célja, hogy másfél év alatt a jelenlegi képességeket megduplázza. Fő riválisának a Balkánon Horvátországot tekinti. Mivel Zágráb már bevezette a kötelező katonai szolgálatot, hasonló lépéseket hajt végre Belgrád is.

Párizsban találkozott a hajlandók koalíció­ja, a harmincöt országot huszonhét állam- és kormányfő képviselte. Az európaiak és az ukránok előre bejelentették az amerikai elnök részvételét. A valóságban az USA-t a szokásos két szakember (egyikük az elnök veje) képviselte. Számos megállapodás született. 

Az ukránok újra elmondták, hogy köszönik az EU által nemrég felajánlott kilencvenmilliárd eurót, de a következő tíz évre csak működtetésre nyolcszázmilliárd dollárt kérnek. Ebben a hadsereg költségei nincsenek benne. Az az ukrán cél, hogy ők adják Európa legerősebb hadseregét. Az eredeti amerikai tervvel szemben, amely hatszázezer fős hadsereget javasolt, Kijev nyolcszázezer katonát akar modern nyugati fegyverekkel, nyugati kiképzéssel. (Mindezt természetesen ingyen.)

Ezen a tanácskozáson a britek és a fran­ciák, akik a koalíció vezetését felvállalták, bejelentették, hogy 25–30 ezer fős saját katonai egységet akarnak Ukrajna nyugati területein állomásoztatni, teljes fegyverzetben, kiegészítve egyéb nyugati erőkkel, amelyek szintén teljes katonai felszereléssel lennének a helyszínen. Kérik az amerikai műholdas hírszerzési adatokat tevékenységük sikeres lebonyolításához. Az orosz álláspont egyértelmű: nem hajlandók elfogadni nyugati, főleg NATO-tagok fegyveres békefenntartóit Ukrajnában. A mai orosz álláspont, hogy legitim célpontnak fogják ezeket tekinteni.

Friedrich Merz német kancellár a párizsi csúcstalálkozón bejelentette, hogy német erők nem fognak Ukrajnában állomásozni, csak valamelyik kelet-európai NATO-tagország területén. Érdekes fejlemény, hogy a németek nem akarják a missziót vezetni. Miközben Berlin évi tizenegymilliárd euró támogatást biztosít Kijevnek, a francia támogatás összege kétmilliárd euró. Időközben a várt német gazdasági élénkülés a megtett kormányzati intézkedések ellenére sem indult be.

A párizsi csúcs egyik célja az volt, hogy bebizonyítsa a világnak, ezen belül a saját lakosságuknak, hogy az összes probléma (Ukrajna, Venezuela, Grönland stb.) ellenére töretlen a transzatlanti, magyarul az európai–amerikai összefogás.

Közben 

 Azt is közölte az elnök, hogy több mint hatvan nemzetközi szervezetből kilépnek, mivel azok tevékenysége és hatékonysága – Washington véleménye szerint – nem megfelelő és nem egyezik az amerikai érdekekkel.

Az atlanti térségben az amerikaiak brit és izlandi segítséggel elfogtak egy gyanús, az árnyékflottához tartozó hajót. Az orosz–amerikai tárgyalások elakadtak. A Közel-Keleten semmi sem változott. Izrael naponta támadja Szíriát, Libanont, a Gázai övezetet és Ciszjordániát. A törökök, főleg a kurdokkal szemben, védik a saját érdekeiket.
Iránban folytatódnak a kormányellenes megmozdulások. Sem a teheráni vezetés, sem a felkelők nem engednek. Az USA bejelentette, hogy ha nő a halottak száma, közbeavatkozik.

Eltelt egy újabb hét. Csak reménykedni lehet a csodában, hogy béke lesz. A csodák sajnos ritkák.

A szerző biztonságpolitikai szakértő