idezojelek

Behódolás vagy ellenállás?

Az erőseknek ma már nincs szükségük semmilyen értekezletre, hogy az jóváhagyja „csínytevéseiket”.

Faggyas Sándor avatarja
Faggyas Sándor
Cikk kép: undefined
Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
1
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ma már az is jól látható, ahogy anno az idealista-utópista wilsoni elvek, majd az Atlanti Charta szép ígéretei füstbe mentek, úgy az Európai Uniót megalapozó 1950. évi Schuman-nyilatkozat magasztos eszméi is rég feledésbe merültek. 

Az abszolutista európai birodalmat építő mai cinikus és korrupt brüsszeli bürokraták vagy nem ismerik, vagy ha esetleg igen, akkor nevetnek azon: „Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed”. Sőt Von der Leyen és társai a legjobb úton „haladnak” afelé, hogy kontinensünkön a káosz és a zsarnokság immár nem egymás alternatívái, hanem kiegészítői lesznek.

Odáig jutottunk, hogy a brüsszeli Európai Bizottság (a luxembourgi EU Bírósággal karöltve) már nem az uniós szerződések őre, hanem azokat megsértve, durva nyomásgyakorlást és szankciókat alkalmazva lép fel a politikai, ideológiai – legújabban háborús – céljaival, törekvéseivel egyet nem értő renitens tagállamokkal szemben.

A magukat a szabadság, a demokrácia, a jogállam, a nemzetközi jog letéteményeseinek és védelmezőinek tartó európai vezetők éppúgy a nyílt, jogsértő erőpolitika útjára léptek, mint amit Oroszországgal és az Egyesült Államokkal szemben – nem alaptalanul – kritizálnak. 

Az ezernyolcszáz éve élt híres római jogtudós, Ulpianus szerint a jog parancsai ezek: tisztességesen élni, mást nem bántani, kinek-kinek megadni a magáét. Az Arany János idézett versében leírt modern civilizáció azonban ennek az elvnek a szöges ellentéte, s azóta még tovább romlott a helyzet: az erőseknek ma már nincs szükségük semmilyen értekezletre, hogy az jóváhagyja „csínytevéseiket”.

 A kisebb országoknak, nemzeteknek pedig nincs más választásuk: behódolnak vagy ellenállnak. Mi, magyarok már legalább ötszáz éve szembesülünk ezzel a dilemmával. És van remény, mert még mindig „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”.

Komment

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.