Merre tovább, Veszprém? Felrúgott hagyományok, hamis hivatkozás az elmúlt ötven évre

A Veszprém hét győzelemmel és hét vereséggel csak az ötödik helyen végzett a férfi kézilabda Bajnokok Ligája A csoportjában, ami a klub erejéhez, játékoskeretéhez és költségvetéséhez mérten súlyos csalódás. Miután Xavi Pascual vezetőedző és Ligetvári Patrik is beszélt a problémákról, Bartha Csaba klubigazgató közleményben értékelt: megszólalása alapvetően pontos és önkritikus, ugyanakkor akaratlanul is rávilágít arra, hogy a Veszprém jelenlegi válsága nem egyszerű formahanyatlás, hanem évek óta mélyülő szerkezeti és identitásbeli probléma.

A veszprémi szurkolók türelme is elfogyott Forrás: One Veszprém

Miért nem meneszti a Veszprém az edzői stábot?

Bartha közleményének legélesebb része egyértelműen az, amikor a szakmai stáb felelősségét is nyíltan felveti. A legfontosabb mondata talán ez, ami már nem udvarias célzás, hanem félreérthetetlen figyelmeztetés:

Az elvárás lehetne ennél erősebb döntés, akár a szakmai stáb felállítása is.

Csakhogy éppen ez veti fel a legkellemetlenebb kérdést: ha valóban ennyire súlyos a helyzet, akkor miért nem történik meg most a váltás? Bartha válasza az, hogy előbb végig kell vinni a szezont, és majd utána lehet végleges értékelést mondani. Ez formailag érthető, de tartalmilag inkább azt sugallja, hogy a Veszprémnek nincs kész alternatívája, nincs valódi B terve, nincs olyan jövőképe, amely a jelenlegi modell kudarcát követően azonnal elővehető volna.

Különösen árulkodó ebből a szempontból a közleménynek az a része, amelyben Bartha tulajdonképpen nyíltan kimondja: a keret átalakítása szinte teljes egészében a szakmai stáb elképzelései szerint történt. „Tizenhét helyen változott meg a keret, ebből 16 alkalommal a szakmai stáb kérésére” – írja. Vagyis Bartha valójában azt ismeri el, hogy nem egy erős, saját identitással rendelkező klubmodell érvényesült, hanem a vezetőedzői igények kiszolgálása.

Ez a mondat egyben önkritika is. Mert egy klubigazgató feladata nem csupán az, hogy teljesítse az edző kéréseit, hanem az is, hogy megvédje a klub hosszú távú érdekeit, arculatát és belső egyensúlyát.

Ligetvári Patrik (jobbra) a Veszprém egyetlen magyar játékosa. Hová lett a magyar mag? Fotó: One Veszprém

Az Aalborg megmutatta, mi hiányzik leginkább: az identitás és a mag

Bartha Csaba a hagyományokra is hivatkozik, méghozzá nagy nyomatékkal. „Egy 50 éves, nagy hagyományokkal büszkélkedő, biztos háttérrel rendelkező klub ilyen szereplést nem engedhet meg magának.” Később pedig úgy fogalmaz: „A csaknem 50 éves klubunk a maga történelmével még képes lehet elérni a céljait.” Ezek erős, jól hangzó mondatok, de éppen itt érhető tetten a legnagyobb ellentmondás.

Mert a jelenlegi Veszprém helyzetének valójában nagyon kevés köze van ahhoz a hagyományhoz, amelyre most a klubvezető hivatkozik. A Veszprém akkor volt igazán erős, akkor volt az egész ország csapata, amikor a gerincét magyar válogatott játékosok adták. A régi Veszprémben a magyar mag nem romantikus díszlet volt, hanem a csapat szerkezeti alapja.

Éppen ezért nem puszta nosztalgia, hanem szakmai kérdés, amikor ma azt firtatjuk: hol van ez a magyar mag? Miért nem Veszprémben teljesedik ki több magyar tehetség? Miért kerülnek máshová Fazekas Gergőhöz, Zoran Ilichez vagy Palasics Kristófhoz hasonló játékosok? Egy ilyen klubnak nemcsak vásárolnia kellene, hanem megtartania, beépítenie és felemelnie a saját értékeit.

Az Aalborg elleni vereség különösen élesen mutatta meg ezt a különbséget. A dán csapat keretének zömét dán játékosok alkotják, mellettük skandináv, norvég és svéd kézilabdázók szerepelnek, ezen kívül lényegében csak egyetlen nem skandináv, a német Juri Knorr jelent kivételt. Ez önmagában még nem garancia minden sikerre, de nagyon erős alap a kohézióhoz, a közös kézilabda-kultúrához, az azonos ritmushoz és gondolkodáshoz. Pontosan ez az, ami már évek óta hiányzik Veszprémből. Nem egyszerűen több magyar játékos hiányzik, hanem az a belső kötőanyag, amely összetart egy csapatot.

Bartha Csaba és a felelősségérzet

Bartha megszólalásának vitathatatlan erénye: vállalja a felelősséget, viseli a helyzet súlyát.

• Nem beszél mellé, nem próbálja győzelemként eladni a kudarcot, és nem is hárít teljesen.
• Sőt, a közlemény egyik fontos tanulsága éppen az, amire már utaltunk: a klubigazgató bizonyos értelemben saját magát is leleplezi. Beismeri, hogy a klub nem egy következetesen végigvitt saját stratégia alapján működött, hanem jelentős mértékben átengedte a formálását a vezetőedzői akaratnak.
• Ezért is különösen érdekes a hagyományokra való felhívás zárómondata: „Hogy a pályán mutatott játék és az eredmény is méltó legyen a hagyományainkhoz.” Ez helyes célkitűzés, csak előbb tisztázni kellene, mi is az a hagyomány, amelyhez vissza akarnak térni.

Megismételhetjük: a Veszprém baja éppen az, hogy az utóbbi években fokozatosan eltávolodott attól az úttól, amely anno nagy klubbá tette.

Megmenthető-e a szezon a Bajnokok Ligájában?

A PSG elleni párharc a BL nyolcaddöntőjében még sok mindent befolyásolhat, és a szezon végső megítélése természetesen változhat. De az alapképlet már most látható. A Veszprém problémája nem pusztán az, hogy most rosszul játszik, hanem az, hogy hosszú ideje rossz irányba építkezik. Ezen nem egy újabb büntetés, nem egy újabb ultimátum és nem is még több sztárigazolás segít majd igazán, hanem a következetes irányváltás, még ha az csupán évek múltán hoz is eredményt.

Új alapokra kellene helyezni a klubot. Olyanokra, amelyekben újra van magyar mag, van világos szakmai koncepció, van folytonosság, és a hagyományokra nem kommunikációs panelként, hanem működő valóságként lehet hivatkozni.