Magyar kézilabdacsoda és borzalmas düh hozta el minden idők legjobb Eb-helyezését

Január 15-én Svédországban, Norvégiában és Dániában megkezdődik a férfikézilabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott is szerepel. Ez az esemény ennek a sportágnak a legmagasabb színvonalú versenye, ez az a torna, amelyre mindenki odafigyel. Az Eb előtt többrészes sorozatban elevenítünk fel olyan nagy meccseket, amelyeket a magyar válogatott játszott. A negyedik, egyben befejező részben a 2024-es németországi férfikézilabda Európa-bajnokságot idézzük fel, azt az Eb-t, amelyen a magyar csapat minden idők legjobb Eb-helyezését elérve az ötödik helyen zárta az eseményt.

Bánhidi Bence az izlandi játékosok között a 2024-es férfikézilabda Európa-bajnokságon Fotó: SVEN HOPPE Forrás: DPA

A 2014–2024 közötti tíz év nagyon sok keserűséget hozott a magyar férfi-kézilabdaválogatottnak, már ami az Európa-bajnoki szerepléseket illeti. A legnagyobb döbbenetet minden kétséget kizáróan a hazai rendezésű, 2022-es Eb-n nyújtott produkció okozta. Ezen a tornán – csakúgy, mint a 2018-as horvátországi férfikézilabda Európa-bajnokságon a csoportból sem sikerült a továbblépés. Ez aztán alaposan megdöbbentette a budapesti MVM Dome közönségét. Ha megnézzük a 2014–2024 közötti Eb-helyezésszámokat, akkor a következőket látjuk: 8., 12. 14., 9., 15. Nem egy veretes számsor, nem egy dicsőséges lista.

A 2022-es budapesti férfikézilabda Európa-bajnokság szörnyű emlék. Fotó: AFP/Attila Kisbenedek

A 2020-as férfikézilabda Európa-bajnokság és az újabb csodavárás

Pedig 2020-ban – egy ideig – megint azt hittük, hogy miénk a világ. Úgy utaztunk el Svédországba, hogy a csoportban megint megkaptuk a jó öreg izlandiakat, mellettük a dánokat és az oroszokat. A két évvel korábbi 14. helyezés után ez sem ígérkezett sétamenetnek. Ehhez képest az első három mérkőzés csodálatosan alakult. Kezdésként egy góllal megvertük Oroszországot, majd jött az akkor már óriási erőket felvonultató Dánia. Az ellenük elért 24-24-et csak azért nem elemezzük bővebben, mert a torna végén elért 9. helyezés pont olyan volt, amiből addigra már nagyon elegünk lett. Már csak azért is, mert a dánok elleni szuperdöntetlen után Izland is fejet hajtott. A 24-18-as magyar diadal megint csak azt erősítette, hogy a magyar férfikézilabda-válogatott bárki ellen képes nagyon jól játszani, de két nappal később bárki ellen képes borzalmas produkciót nyújtani.

Itt ugyan nem két nap elteltével ért el minket a régen tépő balsors, mert a középdöntő első összecsapásán a Norvégiától elszenvedett vereség benne volt a pakliban.

Túl szép lett volna, ha Izland elkalapálása és a dánokkal szembeni iksz után a norvégokat is földbe döngöljük. Két nap múlva egyetlen góllal levertük a szlovénokat, majd jött az, aminek nem kellett volna jönnie. A hazai pályán játszó svédek hat, a portugálok viszont nyolc góllal bizonyultak jobbnak a magyaroknál. Különösen az utolsó meccs volt a fájó, mert akkor még a hazai sportközvélemény nem akarta elfogadni, hogy Portugáliában is megtanultak kézilabdázni. (Hol voltunk még ekkor a 2022-es budapesti, Hollandia elleni vereségtől?) 

A portugál csapat habkönnyű győzelme azt jelentette, hogy a magyarok mind az Eb elitmezőnyének, mint a 2021-re tolt tokiói olimpiának is búcsút intettek.

A 2022-es budapesti Eb-n most tényleg lépjünk túl. Azért is tehetjük meg ezt, mert ami 2024-ben történt, azt tényleg nem láttuk előre. A magyar férfikézilabda-válogatott minden idők legjobb Eb-helyezését elérve ötödik lett a Németországban rendezett viadalon.

Három csodálatos hét Németországban

A férfikézilabda Európa-bajnokságok 1994 óta íródó történetében soha nem fordult még elő, hogy a magyarok három győzelemmel kezdjenek. 2024 januárjában, Münchenben ez is megtörtént. Pedig a sorsolás most sem volt igazán kedvező. Szerbia, Montenegró és… Izland. Persze, hogy megint Izland. Mintha ez a két csapat nem bírná elengedni egymás kezét. (Az idei Eb-n is ugyanabban a csoportban vagyunk, szóval tényleg nem.)

Chema Rodríguez, aki az ötödik helyre vezette a magyar férfi-kézilabdaválogatottat a 2024-es Európa-bajnokságon. Fotó: DPA/Sven Hoppe

Montenegrót kettő, a szerbeket egy góllal győztük le az öreg olimpiai csarnokban, Münchenben, majd következett az a mérkőzés, amely nyugodtan kiérdemli a „nincsenek rá szavak” jelzőt. Nemcsak a 33-25-ös magyar győzelem, hanem az ott bemutatott álomjáték miatt. Sokat látott öreg kézilabdaszakik is csak a fejüket fogva bámulták a gyors, szellemes, virtuóz magyar kézilabdát. Soha nem felejtem el a mérkőzés utáni jeleneteket. A müncheni csarnok alagsorában elhelyezett interjúzónában a dühös és elkeseredett izlandi játékosok a falat rugdosták mérgükben. 

Mi pedig tényleg düllesztettük a mellünket, s elkönyveltük, hogy a harmadik győzelem után jön majd a negyedik, mert a középdöntőben a gyengécske Ausztria ellen úgysem lehet gond. 

Sőt, az Izland ellen bemutatott játékkal senki ellen sem lehet semmi probléma.

Magyar tervez, sógor végez. Most, amikor ezeket a sorokat írom, még mindig nem tudom a választ arra a kérdésre, hogyan kaphattunk ki 30-29-re Ausztriától. Ez a vereség rettenetesen sokba került. Egészen pontosan a legjobb négy közé jutástól fosztott meg bennünket. Meg attól, hogy újabb rekordot felállítva négy győzelemmel kezdjük meg az Európa-bajnokságot. Emlékszem, szinte kiütött bokszolóként tántorgott majd minden magyar Kölnben. Tudtuk azt is, hogy a horvátok ellen győzni kell, mert a középdöntő utolsó két meccse a németek és a franciák ellen már nem ide állt.

Fotó: AFP/Ina Fassbender

A csapat becsületére legyen mondva, megvertük a horvátokat. Majd – a papírformának megfelelően – kikaptunk a franciáktól és a németektől is. Ám a körbeverések, a minitabella, a számolgatás most az egyszer nekünk kedvező eredményt hozott. A középdöntő csoportjában sikerült odaérni a harmadik helyre, ami azt jelentette, hogy Szlovénia ellen még pályára léphettünk az ötödik helyért. 

Hatodikok (1998-ban) már voltunk a férfikézilabda Európa-bajnokságon, ötödikek még sohasem. 

Ezt hangoztatta mindenki, amikor a szlovénok ellen készülődtünk. A csapat is átérezte a meccs jelentőségét és egy góllal jobbnak bizonyult a lelkes és erős szlovénoknál. A Chema Rodríguez vezette magyarok az ötödik helyen végeztek, néhány hónappal a párizsi olimpia előtt, ahová szintén kijutottak. Münchenben ezt akkor még nem tudtuk, de ez volt az az ötödik helyezés, aminek tényleg feltétel nélkül lehetett örvendezni.