Magyar kézilabdacsoda és borzalmas düh hozta el minden idők legjobb Eb-helyezését

Január 15-én Svédországban, Norvégiában és Dániában megkezdődik a férfikézilabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott is szerepel. Ez az esemény ennek a sportágnak a legmagasabb színvonalú versenye, ez az a torna, amelyre mindenki odafigyel. Az Eb előtt többrészes sorozatban elevenítünk fel olyan nagy meccseket, amelyeket a magyar válogatott játszott. A negyedik, egyben befejező részben a 2024-es németországi férfikézilabda Európa-bajnokságot idézzük fel, azt az Eb-t, amelyen a magyar csapat minden idők legjobb Eb-helyezését elérve az ötödik helyen zárta az eseményt.

Bánhidi Bence az izlandi játékosok között a 2024-es férfikézilabda Európa-bajnokságon Fotó: SVEN HOPPE Forrás: DPA

Három csodálatos hét Németországban

A férfikézilabda Európa-bajnokságok 1994 óta íródó történetében soha nem fordult még elő, hogy a magyarok három győzelemmel kezdjenek. 2024 januárjában, Münchenben ez is megtörtént. Pedig a sorsolás most sem volt igazán kedvező. Szerbia, Montenegró és… Izland. Persze, hogy megint Izland. Mintha ez a két csapat nem bírná elengedni egymás kezét. (Az idei Eb-n is ugyanabban a csoportban vagyunk, szóval tényleg nem.)

Chema Rodríguez, aki az ötödik helyre vezette a magyar férfi-kézilabdaválogatottat a 2024-es Európa-bajnokságon. Fotó: DPA/Sven Hoppe

Montenegrót kettő, a szerbeket egy góllal győztük le az öreg olimpiai csarnokban, Münchenben, majd következett az a mérkőzés, amely nyugodtan kiérdemli a „nincsenek rá szavak” jelzőt. Nemcsak a 33-25-ös magyar győzelem, hanem az ott bemutatott álomjáték miatt. Sokat látott öreg kézilabdaszakik is csak a fejüket fogva bámulták a gyors, szellemes, virtuóz magyar kézilabdát. Soha nem felejtem el a mérkőzés utáni jeleneteket. A müncheni csarnok alagsorában elhelyezett interjúzónában a dühös és elkeseredett izlandi játékosok a falat rugdosták mérgükben. 

Mi pedig tényleg düllesztettük a mellünket, s elkönyveltük, hogy a harmadik győzelem után jön majd a negyedik, mert a középdöntőben a gyengécske Ausztria ellen úgysem lehet gond. 

Sőt, az Izland ellen bemutatott játékkal senki ellen sem lehet semmi probléma.

Magyar tervez, sógor végez. Most, amikor ezeket a sorokat írom, még mindig nem tudom a választ arra a kérdésre, hogyan kaphattunk ki 30-29-re Ausztriától. Ez a vereség rettenetesen sokba került. Egészen pontosan a legjobb négy közé jutástól fosztott meg bennünket. Meg attól, hogy újabb rekordot felállítva négy győzelemmel kezdjük meg az Európa-bajnokságot. Emlékszem, szinte kiütött bokszolóként tántorgott majd minden magyar Kölnben. Tudtuk azt is, hogy a horvátok ellen győzni kell, mert a középdöntő utolsó két meccse a németek és a franciák ellen már nem ide állt.

Fotó: AFP/Ina Fassbender

A csapat becsületére legyen mondva, megvertük a horvátokat. Majd – a papírformának megfelelően – kikaptunk a franciáktól és a németektől is. Ám a körbeverések, a minitabella, a számolgatás most az egyszer nekünk kedvező eredményt hozott. A középdöntő csoportjában sikerült odaérni a harmadik helyre, ami azt jelentette, hogy Szlovénia ellen még pályára léphettünk az ötödik helyért. 

Hatodikok (1998-ban) már voltunk a férfikézilabda Európa-bajnokságon, ötödikek még sohasem. 

Ezt hangoztatta mindenki, amikor a szlovénok ellen készülődtünk. A csapat is átérezte a meccs jelentőségét és egy góllal jobbnak bizonyult a lelkes és erős szlovénoknál. A Chema Rodríguez vezette magyarok az ötödik helyen végeztek, néhány hónappal a párizsi olimpia előtt, ahová szintén kijutottak. Münchenben ezt akkor még nem tudtuk, de ez volt az az ötödik helyezés, aminek tényleg feltétel nélkül lehetett örvendezni.