Miért a polgárháború közepén tartotta fontosnak Lincoln, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítson egy vallási eredetű kulturális hagyományt? Nos, éppen a testvérháború miatt, amelyben északi (uniós) és déli (konföderációs) amerikaiak négy évig gyilkolták egymást, s több mint hatszázezer katona vesztette életét – több mint az összes utána kitört fegyveres konfliktusban, beleértve a világháborúkat is.
Az amerikai elnök azokat a szimbolikus gesztusokat és üzeneteket kereste, amelyek erősíthetik a nemzet lelki összetartozását, segíthetik a közösség erkölcsi és politikai megújulását. Azzal, hogy az egész ország számára ugyanarra a napra helyezte a hálaadás ünnepét, spirituális, szimbolikus hidat épített Észak és Dél közé.
Lényegét tekintve ugyanezt a célt szolgálta Lincoln híres gettysburgi beszéde, amelyet 1863. november 19-én mondott el a pennsylvaniai kisváros új temetőjének avatásán. 1863 nyarán itt zajlott le az amerikai polgárháború talán legvéresebb csatája, amikor több mint ötvenezer katona esett el s az új temetőben uniós és konföderációs katonák egyaránt végső nyughelyet kaptak. A rövid, de rendkívül fontos beszéd zárómondata szállóigévé vált:
Szentül fogadjuk, hogy ezek a holtak nem hiába haltak meg, hogy ez a nemzet, Isten uralma alatt, újjászületik a szabadságban, és hogy az a kormányzat, amely a néptől, a nép által és a népért van, soha nem tűnik el a föld színéről.
Az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke a nemzeti megbékélést és a spirituális, morális újjászületést szorgalmazta, egyben a közös identitást és a szabadságot állította az amerikai élet középpontjába. Utóda, a 47. amerikai elnök talán ezért is szerette volna a hálaadás napjáig elérni az ukrajnai háború befejezését szolgáló megállapodás elfogadását. Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült, de ha egyszer valóban eljön a béke, azért nagyon-nagyon sokan tartoznak majd hálával neki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!