Ez a publicistai, lapszerkesztői credo ahogyan manapság, úgy százötven éve sem volt valami népszerű, mint erre már Gyulai Pál, a híres irodalomkritikus is rámutatott 1879-es akadémiai emlékbeszédében. De
Kemény nem érdekes akart lenni, hanem érvényes, nem a közönséget szolgálta, hanem a valóságot, és mindig tudta, hogy mit, hogyan és mikor kell írni.
Miután az ország 1867-ben visszanyerte alkotmányát, „a győzelem örömében, dicsőségében csak az nem részesült, aki mindig az elsők sorában küzdött. Kemény megtörve bolyongott Pest utcáin; szánták, s csakhamar elfeledték.”





























Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!