idezojelek

Ki tekeri le a háború lángját?

A világ még soha nem költött annyit fegyverekre, mint tavaly.

Faggyas Sándor avatarja
Faggyas Sándor
Cikk kép: undefined

Izgalmas pillanatban vagyunk, a következő napokban dől el, hogy a háború közelebb kerül-e Európához, kiterjed-e a felénk, vagy pedig végképp letekerik a háború lángját – mondta Orbán Viktor múlt pénteki szokásos rádióinterjújában. Mivel két hét múlva itt a karácsony és három hét múlva elbúcsúzunk a 2025-ös (nem éppen víg) esztendőtől, valóban nem sok idő maradt arra, hogy még az idén véget érjen az ukrajnai háború. 

Igaz, intenzív tárgyalások, permanens egyeztetések és üzengetések folynak amerikai, orosz, európai, ukrán politikusok és szakértők részvételével, de mind ez ideig nem kerültünk közelebb a békéhez. Sőt, a jövő heti európai ­uniós csúcson – a baljós előjelek szerint – még távolabb kerülhetünk tőle, ha a brüsszeli birodalmi bürokrácia, valamint a nyugat- és észak-európai országok háborús akarata érvényesül. 

Bár a huszonhét tagállami vezető között Orbán Viktor mellett már ott lesz a régi-új cseh miniszterelnök, Andrej Babis is, de kérdéses, hogy két (vagy esetleg a szlovákkal együtt három) békepárti kormányfő képes lesz-e botot dugni az európai – egyébként elég rozoga – harci szekér kerekeinek küllői közé.

Pedig Donald Trump korábban megígérte, hogy ha ő lesz az amerikai elnök, akkor huszonnégy órán belül véget vet ennek az értelmetlen, öldöklő háborúnak. Nos, hivatalba lépése, január 20-a óta december 10-ig már 7776 óra telt el, de el kell ismerni, nem rajta múlt, hogy még mindig nem sikerült letekerni a háború lángját. Ami nem csoda, hiszen egyik háborúzó fél sem akarja – beleértve az Oroszország ellen háborúra készülő európaiakat is. Egyrészt mert nem érdekük: mindegyikük le akarja győzni a másik felet, és/vagy mert – mint például nemrég e hasábokon Horváth József kifejtette – ezen a kegyetlen háborún mindenki keresni akar. Közben pedig 

nem látják, hogy ebben a háborúban (szinte) mindenki végső soron csak vesztes lehet. Másrészt egy réges-régi dogma foglyai: Flavius Vegetius Renatus ókori római hadászati író azon tanácsát követik, hogy „ha békét akarsz, készülj a háborúra!”, és nem látják be, hogy paradigmaváltásra van szükség a politikai gondolkodásban és cselekvésben is: ha békét akarsz, készülj a békére!

Aztán itt van az a közhelyszerű igazság is, hogy egy háborút mindig könnyebb elkezdeni, mint befejezni. Gondoljunk csak arra, hogy az első és a második világháborút sem úgy tervezték a kirobbantóik, hogy az több mint négy, illetve hat évig fog tartani. (Gyors és könnyű győzelemmel számoltak, ám lassú és nehéz halál lett a vége!) Emellett az európai történelemben ismerünk hétéves, harmincéves, sőt százéves háborút is (ami valójában 116 évig tartott).

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha nem a vágyainkra, hanem a valóságra és a józan észre hallgatunk, akkor őszintén szólva nem tudjuk, mikor ér véget az orosz–ukrán/európai háború. Én például hiába kérdeztem meg a ChatGPT-t, szerinte a jelenlegi helyzet alapján ezt sajnos nem lehet pontosan megmondani. És a mesterséges intelligencia – mintha utánozni akarná a fortélyos dodonai jósszentélyt – hozzáteszi: a háború akár elhúzódhat, ha egyik fél sem látja előnyösnek a tárgyalásokat, de bármikor bekövetkezhet egy fordulat, amely gyorsabb lezárást eredményez. Na, ezt a többértelmű választ természetes intelligenciá­val is kitalálhatnánk.

De hiába fordulunk a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézethez (SIPRI) is – ők is csak annyit tudnak megállapítani, hogy a világ nukleáris fegyverekkel rendelkező államai növelik atomarzenáljaikat, és ezzel megteremtik a fenyegetettség új korszakát. Néhány napja közzétett jelentésükből pedig kiderül, hogy 

a világ még soha nem költött annyit fegyverekre, mint tavaly: összesen 2,72 ezermilliárd dollárt (ez Magyarország több mint tizenkét évi (!) GDP-jével egyenértékű). A rekordméretű európai eladásokat leginkább az ukrajnai háború és az Oroszországnak tulajdonított fenyegetés növelte.

 A fegyverkezési láz láthatóan az idén sem csillapodott, sőt nyilván jövőre sem fog, ellenkezőleg – és ez sem igazán a békére készülés jele.

Vajon mire számíthatunk az előttünk álló 2026-os évben? Tartani fogják-e a legfontosabb játékosok a 2025-ben kialakult irányokat? Számíthatunk-e egy, a 2025-ös Trump-féle töréshez hasonló változásra a háború dinamikájában? Sikerülni fog-e tető alá hozni egy tűzszünetet, és ha igen, melyik lesz az a stratégia, ami meghatározza Európa kapcsolatait mind Oroszországgal, mind az Egyesült Államokkal? – Ezeket a kérdéseket lapunk főmunkatársa, a kiváló stratégiai és biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel tette fel múlt szombaton itt megjelent cikke végén. Sokatmondó, hogy ő maga is nyitva hagyta az ukrajnai háború nagy kérdéseit.

Mi lehet a jó válasz számunkra ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes helyzetben? Egy közismert mondás szerint: 

reméld a legjobbat, de készülj a legrosszabbra! A magyar kormányfő említett interjújában azt mondta, bízunk az amerikai béketörekvések sikerében, de ha mégis folytatódik a háború, akkor „Magyarországnak az a dolga, hogy ebből valahogy kimaradjunk”.

 Hogy melyik irányba fordul Európa – ostoba kapitánya és alkalmatlan tisztjei által – veszélyes vizekre navigált viharvert hajója, egy hét múlva, az uniós csúcs után talán már világosabban látjuk.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.