Több szempontból is igazi szellemi csemege, túlzás nélkül kuriózum a hetvenedik születésnapját nemrég ünneplő Szakály Sándor történészprofesszor legújabb könyve. Először is: ezt a könyvet nem ő írta, hanem „csupán” jegyzetekkel ellátva közzétette. Másodszor: ennek a könyvnek nem egy, netán néhány szerzője van, hanem összesen harminckilenc! Harmadszor: ez a kis kötet nem szokványos könyv, hanem egy kézzel írt bejegyzéseket tartalmazó füzet fakszimile kiadása, melyben az eredeti rövid szövegek betűhív átírásban is olvashatók. Negyedszer: a kézirat majdnem nyolc évtizede készült – és nem íróasztalnál, hanem a budapesti Gyűjtőfogházban, közismert nevén a Gyűjtőben –, majd csodával határos módon kijutott a rácsok mögül, és egy fénymásolt példánya évtizedek múlva, kalandos úton eljutott Szakály Sándorhoz. Erről az akkor még ifjú hadtörténész a Magyar Nemzet 1989. szeptember 30-i számában számolt be, kiemelve, hogy a néhány tíz oldalas emlékfüzet – amelybe a Gyűjtőfogházban őrzött rabok jegyezték be gondolataikat, érzéseiket 1947-ben – megérdemelné, hogy minden sora olvasható legyen.
A Prédikátor Salamon könyvében áll, hogy „mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” – így harminchat év telt el 2025 őszéig, amikor eljött az ideje annak, hogy valóra váljon az akkori gondolat. Ehhez több egyéb feltétel (például erkölcsi és anyagi támogatás) mellett az is kellett, hogy Szakály professzor 2019-ben újjászülessen és talpra álljon egy nagyon súlyos betegség után, amikor az orvosok egy százalék esélyt adtak neki a túlélésre. Csaknem hat éve, a munkába való visszatérésekor elsőként e sorok írójának adott interjújában régi, fontos tervei között említette, hogy ezt a különleges börtönnaplót kiadja, bevezetőt írjon hozzá és a bejegyzést író rabok rövid életrajzát elkészítse.
Különös, megrendítő élmény várja a könyvecskét végiglapozó mai olvasót. Mindjárt az első oldalon fekete szívbe rajzolva a komor börtönépület látható, alatta az írás: „Budapesti gyűjtőfogház 1947. jun. 26”. A következő oldalon Patrona Hungariae, azaz a Magyarok Nagyasszonya rajzolt portréja látható, s latinul a Magyar Hiszekegy első három sora:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában.
A szerző Bajai László, akiről Szakály életrajzi jegyzetéből megtudjuk, hogy 1914-ben, Budapesten született, római katolikus teológián tanult 1941-ig, azután tisztviselő lett a budapesti rendőr-főkapitányságon, majd 1945 júniusában letartóztatták, folytatólagosan elkövetett népellenes bűntettel vádolták, s először tizenöt, majd 1947-ben a Népbíróságok Országos Tanácsa jogerősen hat év kényszermunkára ítélte. 1954-ben szabadult, 1975-ben hunyt el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!