Járványok, a szomszédban dúló háború, az elhibázott uniós szankciók bonyolult összefüggései helyett sokak számára egyszerűbb volt minden baj okozójának a kormány politikáját, Orbán Viktor tevékenységét kinevezni. Aki bedől a posztkommunista mil­liárdosok és a globalista politika kiszolgálása során megtollasodott újgazdagok egyenlőségről és igazságosságról zsongó szirénénekének, annak kézenfekvő világmagyarázattá válik, hogy azért nem úgy alakul saját sorsa, ahogyan szeretné, mert a NER, a kormány és Orbán elveszi azt, ami neki járna. 

Ám úgy tűnik, nincsenek elegen, hogy könnyű győzelmet arathassanak a nemzeti erők felett, ezért egyre agresszívabb, egyre dühödtebb támadásokkal próbálják megbontani a patrióta politikai közösség szövetét.

Már Márki-Zay Péter kívülről erőltetett felemelkedése során kiszivárgott az a téveszméje a baloldalnak, hogy jobboldalinak tűnő jelölttel lehet legyőzni a jobboldal miniszterelnökét. Ez Magyar Péter esetében már zseniális politikai innovációnak lett eladva, és győzelmi mestertervként tárják elénk nap mint nap az ebből a ferdítésből fakadó szerencsétlenkedést. Szögezzük le nagyon komolyan: Magyar Péter soha nem tartozott közénk. Népieskedő slim fit mentéje inkább röhejes, mint hagyományápoló, kezében a székely és a nemzeti zászló ócska színpadi kellék. Erőlködve próbál fogást találni az Orbán-rendszer egyik legsikeresebb területén, a határokon átívelő nemzetegyesítés, a határokon túl élő nemzettestvéreink anyagi, politikai, kulturális, hitéleti és oktatási problémáinak megoldásán alapuló nemzetpolitika lejáratásával, hiteltelenítésével, de minden egyes alkalommal hülyét csinál magából.

A napokban például nem bírta ki, hogy össze ne tiszázza a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos szájzártörvény elleni pártsemleges tüntetést, és hazaérve bátor lett, mint a nyúl, úgy közölte, hogy ő majd hazazavarja a szlovák nagykövetet. Ez ám a megoldás egy ilyen helyzetre! 

Felemelő érzés volt, amikor szilveszterkor éjfélt ütött az óra, és Sulyok Tamás köztársasági elnök mellett feltűnt a képernyőn Kapu Tibor kutató űrhajós, a magyar nemzet büszkesége. A nemzeti egység fontosságáról beszélt nagyon őszinte, mélyről, szívéből jövő módon, ahogyan azt a világűrből is hallottuk tőle. Sokkal több köt össze bennünket, mint ami elválaszt, ezt hangsúlyozta, de álmában sem gondolta, mi következik szavai után. Előbukkant a politikai süllyesztőből az idióta, elektromos rollert zuhanyozóban fürdető, a napelemet mini-atomerőműnek tartó, semmihez nem értő momentumosból tiszássá züllött Fekete-Győr, és volt pofája azzal vádolni a számára elérhetetlen magasságokban tündöklő űrhajóst, hogy eladta lelkét a hatalomnak.

Ő beszél, amikor Kapu Tiborba is csak azért rúgott bele nyilvánosan, hogy szerezzen egy jó pontot a Tisza listáját összeállító senkiháziaknál. Aki egész életét idegen érdekek kiszolgálásával töltötte idegen zsoldban, és csak rombolni tud, csak álmokat széttépni tud, egyébként pedig 

A billentyűzet is jajgat, amikor le kell írnom a nevét. De más jel is utal arra, hogy túlságosan nagy siker az ellenzékiek számára az, amit Kapu Tibor elért. Megtanulhattuk tőlük, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik. Le kell hát rángatni a Föld körüli pályáról a magyar nemzet büszkeségét a maguk szintjére, a demagóg pocsolyába.

Jött is Hadházy Ákos, aki közölte, nehogy már attól űrkutató nemzetté váljon hazánk, mert egy magyar beülhetett egy fizetős űrutazás kabinjába, amire egyébként a pénzt az ellenzékiek adójából is rááldozták. Az űrhajós szívből jövő szavait a nemzeti egységről hamis propagandaüzenetnek minősítette, és elcsalt választásról meg bűnszervezet által kifosztott országról hadovált. A legellenszenvesebb ellenzéki politikusok közül kettő is azt hiányolta tehát a szilveszteri beszédekből, hogy nem ismételték el az unásig ismert ócska ellenzéki propagandát a szétlopott országról és a hatalom által kettészakított nemzetről. Ellenben propagandának minősítettek minden őszinte megnyilvánulást a nemzeti egységről. Ebből az következik, hogy számukra, vagyis a teljes kormányellenes baloldali bandának csak az a járható út a szétszakított nemzet újraegyesítésére, ha a patrióta politikai közösséget elzavarják, veze­tőit, hangadót lecsukják, földönfutóvá teszik, a maradéknak pedig örökre elveszik a kedvét, hogy megnyikkanjon.

Óriásplakátokon hazudják a felsoroltakról a választópolgároknak, hogy az ő pénzükön hazudnak nekik a képen lévők. A plakátok nyilvánvalóan közpénzből készültek, hiszen az eltűnőben lévő Momentum rendelte meg őket. Vagyis közpénzből hazudnak a választók képébe. Mert nem tévedhetetlen egyik véleményvezér sem, nem hordják zsebükben a bölcsek kövét, de közéleti megnyilvánulásaikban soha nem hazudnak. Még olyanokat sem, mint 

aki ugye nem dobta, csak „ejtette” a füstgránátot a rendőrsorfal felé.

Végül annyit azért jegyezzünk meg, hogy nagyon elegünk van abból, amikor minden alátámasztás, bizonyíték nélkül hazugnak, tolvajnak, bűnözőnek nevezik politikai közösségünk tagjait olyanok, akikkel szemben alapos a gyanú, hogy hazudnak, lopnak és egyéb bűnöket is elkövetnek mentelmi joguk mögé bújva. Ellene vagyok mindenféle erőszaknak, ezért az olvasók fantáziájára bízom, mit csinálnak az ilyenekkel egy tisztességes vidéki ivóban.