A nemzeti érzelmű, patrióta politikai közösség egy emberként kiáltott fel a hírre, ez szép volt! Még a higgadtabb elemzők is diplomáciai bravúrról, hatalmas sikerről beszélnek. De, ami a legfontosabb, hogy véget ért két magyar testvérünk kálváriája, és megölelhették a budapesti repülőtéren szeretteiket. Mert mielőtt a károgók, jogászkodók és sunyin elhallgatók undorító viselkedésére rátérnénk, véssük jól észbe: azt a két embert, akit most Orbán Viktor és Szijjártó Péter áldásos tevékenysége folytán az orosz elnök elengedett a hadifogságból, megalázó és súlyosan jogsértő műveletek sorának tett ki az az ukrán állam, amelyik most azért hisztériázik, hogy nem kapott hivatalos tájékoztatást az elengedésükről.
Az ukrán külügyminisztérium cinikus pofátlanságát csúcsra járatva azt állítja, Moszkva és Budapest politikai célokra használja fel a hadifoglyok ügyét. Mondják ezt azok, akik nyíltan beavatkoznak a magyar választásokba, politikai zsarolás eszközévé tették a Barátság kőolajvezetéket, durván veszélyeztetve ezzel hazánk energiabiztonságát, feltételezhetően pénzzel is segítik a nekik kedves ellenzéki párt kampányát, vagyis ellenünk szervezett politikai célra használják a háborújuk ügyét. Egyre durvábban sértegetik, sőt most már életveszélyesen fenyegetik a magyar miniszterelnököt, követőit, és még nekik áll feljebb, amikor arról szőnek kótyagos terveket, hogyan fogják megbosszulni, hogy mi nem kérünk ebből a viselkedésből.Kikérem magamnak minden nemzettársam nevében ezt a civilizálatlan hőbörgést!
Két olyan magyar testvérünk szabadult most, akiket annak ellenére hurcoltak el embervadászat közben a frontra, hogy felmentésük volt a katonai szolgálat alól. Szerencsére nem verték őket agyon a kényszersorozó vadállatok, nem lőtték őket agyon, nem robbantak föl a lövészárokban, hanem orosz fogságba estek. Sok ukrán katona is azért adja meg magát a hírek szerint, mert ez az egyetlen esély a túlélésre. Szemben tehát az ukrán kényszersorozók brutalitásával, az oroszoknak még jelent valamit az emberi élet akkor is, ha ukrán. Vagy magyar. Pedig a háborús uszító európai vezetők narratívája szerint ők az agresszorok, a háborús bűnösök, akikkel civilizált ember szóba sem áll.
Szerencsére a magyar nemzeti kormány vezetője nagy ívben tesz a jóemberkedő, de velejéig romlott, korrupt gazemberek véleményére, és a magyar érdek érvényesítése céljából most is beszélt telefonon Putyinnal, aminek következtében Albert és Csaba kiszabadulhatott és Magyarországra érkezhetett. Hangsúlyozom, ennek minden magyar örül, pártállástól függetlenül, szerte a világon. Ezért rettenetesen kínos az ukránok kegyeltjének, Magyar Péternek a hallgatása. Sehol egy jó szó, pár örömteli gondolat, amivel a bősz zászlólobogtatást hitelesíteni próbálná a karcsúsított méregzsák. Ellenben az őt kiszolgáló lakájmédia azon jogászkodik, összeegyeztethető-e a nemzetközi joggal a két hadifogoly ilyen módon való kiszabadítása. Azt bírta írni az egyik nemzettagadó szennyportál, hogy a jól megkoreografált eseménysorozat éles ellentétben van azzal a hosszas és bonyolult procedúrával, ahogy az ukránok el tudják érni a hadifoglyok szabadon bocsátását, viszont tökéletesen illeszkedik a Fidesz választási kampányának ukránellenességéhez. Istenem, hogy megsértődnek ezek, amikor azt mondjuk róluk, hogy nekik csak a lakhelyük Magyarország, nem a hazájuk! Még ők vádolnak bennünket azzal, hogy kirekesztjük őket a nemzetből! De nemcsak nincs egyetlen hiteles, őszinte gesztusuk sem, amivel az összetartozásunkat kifejeznék, hanem értékelni sem tudják, ha valaki ilyen gesztust gyakorol. De nem számít, ez is segít bennünket az áprilisi döntésben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!