A vágyvezérelt politizálásnak van egy súlyos hibája, mikor a világot a leendő eredmény érdekében tudatosan torzítja az ábrándos politikus. A jelenlegi baloldali mozgalom, amely önmagát bivalyerős, szakértő és lendületes pártnak képzeli, úgy látja, hogy a világ egy stabil és biztonságos hely, a konnektorban mindig lesz áram, a benzinkúton üzemanyag, ez csak választás kérdése. De ez tündefény, ezek a civilizációs hívságok addig működnek, amíg ezért az ország megdolgozik. Márpedig most igencsak szükség van a komoly munkára és a stratégiai gondolkodásra.

Ők csak azt mesélik magukról a kicsi és hajbókoláshoz szokott alakoknak, hogy mozdíthatatlan gigászok. Persze a lendület egy ideig még viszi a gazdaságokat, de előbb-utóbb felismerhetik a szakértők, hogy beütött a lassulás, amely stagnálássá válik, majd elindul visszafelé a szekér, követve az örök fizikai törvényeket. Az egyértelműen utat tévesztett Európa önmagát magasztalja fel, miközben a nagyvilág igazán komoly szereplői ezt hagyják, legalább addig se kell a fennhéjázó uniós bürokratákkal törődni.

Magyarország pedig napról napra megharcol azért, hogy az a villany felkapcsolódjon, a kocsi pedig beinduljon. Ezt nem adják ingyen, a folyamatos háborúk időszakában pedig az energiaforrásokért vívott küzdelem is mindennapos harc. Nem tudjuk, meddig fog folytatódni az Irán elleni háború, eszkalálódik-e a helyzet, kinyílik-e a Hormuzi-szoros a tankhajók előtt. Az akciót ugyanis mindig reakció követi, a csapások pedig valakik számára lehetőségeket nyitnak meg. A mi érdekünk a béke és a kiszámítható jövő, a szabályok betartása és a fejlődés.