De ez azért mégis egy folyamat, még ha egyértelmű is a végcél. Emberek döntéseitől függ a nagy háború, nem organikusan fejlődik. A konfliktust fűtik, akarják, vágynak rá. Vagyis igenis létezik visszaút, lehet és kell is dolgozni a diplomáciai megoldásokon. Elkerülhető a pusztítás, akármennyire is csekély jelenleg a remény. A háborúpárti Európa minden vezetője és az egész hazai baloldal állandóan széttárja a karját, mikor a kormány a harci dobok veszélyeire figyelmeztet, mondván: épeszű ember nem akar háborút. De nincs igazuk.
A nyugati országok soha nem kerestek diplomáciai megoldásokat, mindig kizárólag erővel akarták megoldani az orosz–ukrán válságot, csakis fenyegetéssel igyekeztek lecsillapítani Moszkvát, Ukrajnába pedig amolyan emberbaráti segélyként küldik a pénzt és a fegyvereket.
Mikor mi, a lesajnált és ezerszer kinevetett magyarok rávilágítunk, a béke mégis csak többet ér, mint a legcsinosabb fegyveres harc, hiszen a lerombolt házakat újjá kell építeni, az iskolát rendbe hozni, a megfogyatkozott-meggyötört nemzeteket pedig valahogy lábra állítani, akkor azt mondják, ez propagandaszöveg. Lehet persze propagandának hívni. De ez az élet propagandája.
Borítókép: Illusztráció. Rakétarendszer (Forrás: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!