A NATO háborúra készül, jelentette be egy francia tábornok, ami nagyjából annyira újdonság, mint az, hogy az ég kék és a fű zöld. De egy ilyen bejelentésnek mindig súlya van. Mert nem egy pizzafutár vagy villamosvezető mondta, hanem a francia haditengerészet egyik vezető tisztségviselője egy olyan fórumon, ahol más szövetséges nemzetek katonai elöljárói is jelen voltak. Ha pedig egy ilyen helyzetben a házigazda képviselője bejelenti a háborús készültséget, az azt jelenti, hogy háború lesz.

A francia haditengerészet az államtól több pénzt kér a fejlesztésekre, a kutatóintézetek újabb gyilkos szerkezeteket fejlesztenek ki, a gyárak előállítják a modern eszközöket, a katonákat kiképzik a használatukra, közben a sajtó képviselői pedig puhítják a népet, igazolva, hogy egyetlen lehetőségünk a háború. A NATO ugyan egy védelmi szövetség, de a béke egyetlen igazi záloga az, ha a fegyverarzenálunk nagyobb, mint az ellenségé. Az ellenség pedig jelenleg Oroszország, erre készül a NATO. A történelem során vajmi ritkán fordult elő, hogy bárki elismerje, ő az agresszor, mindenki állandóan védekezik, csak a fránya szomszédok nem férnek a bőrükbe, ezért kénytelen biztosítani a békét azzal, hogy odaküldi a csapatokat. Ezt nevezzük háborúnak.

Mert a háború mindig határvonalat jelent, utána fájdalom, szenvedés és pusztulás jön, akármilyen modern is a világ és akármilyen „sebészi pontosságú” támadásokra képesek a drónok és a rakéták. Csakhogy ezek az eszközök drágák, és nem véletlenül építik meg őket. Azért vannak a fegyverek, hogy használják őket. Az arzenál fejlesztése erőltetett tempóval azt jelenti, a döntéshozók elkerülhetetlennek tartják a konfliktust. A háború egy előre megtervezett eseménysorozat, amely ha esetleg nem következne be, a halomra gyártott fegyvereket értelmetlenül alkották meg, a beléjük ölt adófizetői ezermilliárdoknak semmi értelme nem volt.