A média azonban mindig képes alulmúlni magát, ki is választottak egy fiatal lányt, Shamima Begumot, aki épp eléggé fotogén volt ahhoz, hogy az IÁ-feleségek arca legyen. Újságírók serege csinált vele interjút, aki az első időben még örvendezett az új élete felett, majd bánkódott, hogy nem mehet haza. Fotózták fekete, iszlám női viseletben, rövid pólóban és baseballsapkában, napszemüvegben és anélkül, mosolyogva és zord arckifejezéssel. Jogilag nyilván kérdéses az ügy, hiszen
Begum sose volt bangladesi állampolgár, Nagy-Britanniában született, London pedig úgy vélte, az útlevelének elégetésével épp eléggé egyértelművé tette, hogy nem akarja ezt az országot, vagyis menjen csak haza szülei hazájába, Bangladesbe. Az érintett ázsiai ország pedig jelezte, a britek csak ne lökdössenek hozzájuk ilyen idiótákat, semmi közük a bolond lányhoz. Begum pedig azóta is egy szíriai menekülttáborban él,
immáron abban a Szíriában, amelynek aktuális vezetése igencsak közel áll az Iszlám Államhoz. De ez rajta nem segít. Túl ismert a sztorija, az arca, esetleges hazatérése Angliába tömegfelháborodáshoz vezetne. Persze se ő, se a támogatói nem adják fel. Néhány havonta készül vele egy „szívszorító” beszélgetés, ahol sanyarú sorsáról beszél, és szívből jövő vágyáról, hogy lássa az ő ködös szülőhazáját.
Eközben a britek suttyomban számos IÁ-feleséget azért hazaengedtek. Mindig vannak ugyanis kiskapuk.
A lányok még fiatalkorúak voltak, amikor elszöktek, vagyis lényegében nem tudták, mit tesznek. Kicsi gyerekeket szültek odakinn, akik nem tehetnek semmiről, ők kézen-közön brit alattvalók, a nagyszülők látni akarják őket, vagyis bármi is történt, családegyesítés címszóval hazatérhet az útlevélégető, mészárlásokat ünneplő nő. Immáron farmernadrágban és laza dzsekiben.
Az ügyeket egyesével kezelik a brit hatóságok, azért itt mégis gyilkosságokban való részvételről és hazaárulásról van szó, de egyik vád se elég súlyos ahhoz, hogy ne lehessen alóluk kibújni. Arra viszont szinte semmi esély, hogy végül Shamima Begum is hazatérhessen. Bár nyilván vannak körülötte elegen, akik kisegítik anyagilag, de mégiscsak egy menekülttáborban él tíz éve, esélytelenül, hogy az ügye befejeződjön. Mivel 25 éves, elég sok ideig ki tudja még szolgálni az alantas média igényeit.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!