Az elfeledett iszlamista lányok

LANGY ESŐK JÖNNEK – A bangladesi származású brit lány egy szíriai menekülttáborban él, tíz éve várja, hogy hazatérhessen.

Sitkei Levente

iszlám állam begum nagy-britannia menekülttábor lány média iszlamista 2026. 02. 08. 5:40

Fotó: AFP

Az átlagembernek nagyon rövid a memóriája, ha közéleti ügyekről van szó. Nem csak politikáról, a mindennapos eseményekről se emlékszik sokra, mert elmossák az élményeket a személyes dolgai, és valóban nem annyira fontos, hogy egy távoli országban ismeretlen emberek épp háborúznak vagy békében élnek egymással. Pedig volt egy jó nagy háború Szíriában, amikor a világ legjobban promotált terrorszervezete új szintre emelte az erőszakot és annak bemutatását a médiában.

Az egykori ISIS 2015-ben már Iszlám Államként működött, az újságírók emlékezhetnek rá, hogy folyton változtatni kellett a megnevezésen, ráadásul míg az ISIS viszonylag fenyegetőnek hatott, az IÁ cseppet se hordozta magában a valóság igazi gonoszságát.

Ráadásul nem nagyon szokott egy terrorszervezet azzal foglalkozni, hogy a nemzetközi sajtó pontosan miként is írja le a nevét. Az Iszlám Állam persze kiemelkedett a többi közül stílusával, hiszen megdöbbentően jó minőségű filmeken végeztek ki embereket, bevilágított környéken, ügyes vágásokkal, tűéles felvételekkel. Mintha legalábbis egy profi stáb végezte volna a feladatot. Feltehetően ez volt a helyzet, furcsa, hogy az ügyes és gátlástalan filmeseket végül senki se találta meg, jó eséllyel most reklámfilmeket forgatnak Angliában vagy Dániában.

Mindenesetre bizonyos körökben

igen népszerűek voltak ezek a romantikus, sivatagi gyilkosok. Az akkori Nagy-Britanniában dologtalan és gyökértelen muszlim fiatalok sokasága döntött úgy, hogy csatlakozik a mészárosokhoz a sose látott Szíriában, mert hirtelen megtalálták magukban az iszlám hívását. Nem kérdés, hogy az iszlámhoz nagyjából annyi közük volt, mint a kereszténységhez, de annyi pénzük mindenképp akadt, hogy elutazzanak Damaszkuszba, majd tovább, a martalócokhoz.

Sose derült ki, miért volt vonzó bizonyítható gyilkosok kezei közé kerülni, akik kimondottan tárgyként gondolnak a nőkre. Aztán a forradalmi romantika persze alábbhagyott, a háborút is elveszítette az IÁ, a mészárosok egy részét elfogta a szíriai hadsereg, esetleg a kurd csapatok, a brit születésű lányok pedig ott maradtak a menekülttáborokban, azért esedezve, hadd térjenek haza. Csakhogy ők egykor a közösségi médiába feltöltött videókon ujjongva gyújtották fel brit útlevelüket, ez pedig nem volt szimpatikus a brit hatóságok szemében.

A média azonban mindig képes alulmúlni magát, ki is választottak egy fiatal lányt, Shamima Begumot, aki épp eléggé fotogén volt ahhoz, hogy az IÁ-feleségek arca legyen. Újságírók serege csinált vele interjút, aki az első időben még örvendezett az új élete felett, majd bánkódott, hogy nem mehet haza. Fotózták fekete, iszlám női viseletben, rövid pólóban és baseballsapkában, napszemüvegben és anélkül, mosolyogva és zord arckifejezéssel. Jogilag nyilván kérdéses az ügy, hiszen

Begum sose volt bangladesi állampolgár, Nagy-Britanniában született, London pedig úgy vélte, az útlevelének elégetésével épp eléggé egyértelművé tette, hogy nem akarja ezt az országot, vagyis menjen csak haza szülei hazájába, Bangladesbe. Az érintett ázsiai ország pedig jelezte, a britek csak ne lökdössenek hozzájuk ilyen idiótákat, semmi közük a bolond lányhoz. Begum pedig azóta is egy szíriai menekülttáborban él,

immáron abban a Szíriában, amelynek aktuális vezetése igencsak közel áll az Iszlám Államhoz. De ez rajta nem segít. Túl ismert a sztorija, az arca, esetleges hazatérése Angliába tömegfelháborodáshoz vezetne. Persze se ő, se a támogatói nem adják fel. Néhány havonta készül vele egy „szívszorító” beszélgetés, ahol sanyarú sorsáról beszél, és szívből jövő vágyáról, hogy lássa az ő ködös szülőhazáját.

Eközben a britek suttyomban számos IÁ-feleséget azért hazaengedtek. Mindig vannak ugyanis kiskapuk.

A lányok még fiatalkorúak voltak, amikor elszöktek, vagyis lényegében nem tudták, mit tesznek. Kicsi gyerekeket szültek odakinn, akik nem tehetnek semmiről, ők kézen-közön brit alattvalók, a nagyszülők látni akarják őket, vagyis bármi is történt, családegyesítés címszóval hazatérhet az útlevélégető, mészárlásokat ünneplő nő. Immáron farmernadrágban és laza dzsekiben.

Az ügyeket egyesével kezelik a brit hatóságok, azért itt mégis gyilkosságokban való részvételről és hazaárulásról van szó, de egyik vád se elég súlyos ahhoz, hogy ne lehessen alóluk kibújni. Arra viszont szinte semmi esély, hogy végül Shamima Begum is hazatérhessen. Bár nyilván vannak körülötte elegen, akik kisegítik anyagilag, de mégiscsak egy menekülttáborban él tíz éve, esélytelenül, hogy az ügye befejeződjön. Mivel 25 éves, elég sok ideig ki tudja még szolgálni az alantas média igényeit.