Egy úr az űrből

Nem az a konkrét cél, hogy mindenki űrhajós legyen – utalt Gyöngyösi Balázs Kapu Tibor űrutazásának várható eredményeire. Az író-újságíró nemrég megjelent könyvében a kicsiknek mutatja be a mindennapi hős, Kapu Tibor életét, akivel együtt mindenki azt érezheti, ő maga is fenn volt az űrállomáson.

Fotó: Mirkó István

– Szeretett volna-e valaha űrhajós lenni?

– Szerintem minden kisebb és nagyobb fiúnak vannak klasszikus vágyai, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Persze mint minden hasonló gyerek, én is futballista akartam lenni. Tűzoltó. Autószerelő. Talán ügyvéd is. Űrhajós egyébként konkrétan nem. De mindig őszinte áhítattal tekintettem az ilyen, a normálistól teljesen elrugaszkodott hivatás űzőire. Én 1986-ban születtem, addigra a Farkas Bertalan köré szőtt legendárium lecsengett, a kilencvenes évek elején, közepén, mikor én vágyhattam volna űrhajós lenni, ez már nem volt különösebben téma. Pedig ugyanúgy Kiskunfélegyházáról származom, mint Magyari Béla, aki 1980-ban az első magyar űrhajós tartaléka volt. A csillagok és az űr azonban mindig vonzott.

– De azért van oka annak, hogy épp erről írt könyvet?

– Persze. A legtöbb könyv szerintem öncélúan készül, a szerző önmagának írja, s az nem hátrány, ha az elkészült mű később másokat is érdekel. Én annyiban más úton jártam, hogy nem magamnak, hanem a gyerekeimnek írtam a könyvet. Egy nyolcéves lány és egy hatéves fiú apukájaként láttam, hogy leginkább egy mesekönyvben tudok maradandó értéket teremteni nekik, esetleg az is elképzelhető, hogy egy nap a gyerekeim a saját gyerekeiknek tudnak felolvasni ebből a könyvből. Azt is láttam, hogy a TikTok és az Instagram világában a gyerekek mindent készen kapnak, és hamarabb akarnak influenszerek lenni, mint orvosok, tanárok vagy mérnökök. Ezért van szükségük olyan hétköznapi hősökre, mint Kapu Tibor, aki nem született bele a jóba, nem kínálták tálcán neki a sikert, hanem egyedül megcsinálta. Túl azon, hogy nagyon jó abban, amit csinál – hiszen már gyerekként is remek volt fizikából vagy matematikából, aztán mérnök lett, úgy beszél angolul, ahogy topmenedzserek sem –, ezt egy nyírségi kistelepülésről, Nyírmadáról indulva érte el.

– Mennyire vonzza most az űr a gyerekeket?

– Szerintem nagyon is, csak másképp, mint régen. A misztikum mindig ott van ebben, még akkor is, ha egyre többet tudunk ma már róla. Azzal pedig, hogy Kapu Tibor elvitte a magyar zászlót a Nemzetközi Űrállomásra, azzal úgymond karnyújtásnyi közelségbe hozta a világűrt. Ezzel a magyar sikertörténettel különleges élményt és motivációt is kapnak a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Nem az a konkrét cél, hogy mindenki űrhajós legyen. Szoboszlai Dominik hatására rengeteg kisgyerek ment le a pályára focizni, de nem fog mind eljutni a Premier League-be. A példa viszont ott van előtte, hogy elérheti az álmait, a célból tervet tud kovácsolni mindenki. Tibor a magyar tudomány számára is hatalmas értéket hozott, hiszen nagyon sok különleges kísérletet tudott végrehajtani az űrállomáson, amelyek egy részét ráadásul meg lehet ismételni a jövőben a tantermekben.

– Ma már külföldi gyerekeket is lehet Szoboszlai-mezben látni. Kapu Tibor is hasonló szerepet tölt be?

– Igen, egyértelműen. Amit ő véghezvitt, az tényleg rendkívüli. Az űrhajós programra 247-en jelentkeztek. Itt egy rendkívül összetett kiválasztási folyamatról van szó, már a startmezőre állni is nagyon nehéz. Nemcsak fizikai jellemzők voltak előírva, a testalkat, a látás-hallás, a műveltség, de egy rendkívül hosszú képzésen kellett átesnie, amelynek a végeredménye volt az űrutazás. Magyarország a világon nagyjából egy kerekítési hiba. Kis ország vagyunk, de azért nézzük meg, 189 olimpiai bajnoki címünk van, magyar gyökerű Nobel-díjas pedig 27 van, ezek pedig megmutatják, milyen rendkívüli dolgokra vagyunk képesek. Erre igenis büszkének kell lennünk. Puskásékból és az Aranycsapatból nehezen tud táplálkozni a mai nemzedék, a jelenből annál inkább. Farkas Bertalan útjából vagy Charles Simonyi kísérleteiből se könnyű a mai kor gyermekének táplálkoznia. Kapu Tiborból viszont igenis lehet és kell is. Magyarország mindössze a 12. olyan ország a világon, amely egynél több kutatóűrhajóssal büszkélkedhet.

 

– A nagy sikereket is el kell adni. Eladható termék-e az űrutazás és Kapu Tibor?

– Igen, hogyne. Azért emlékezzünk, amikor húzódott-halasztódott az űrutazás, mennyien figyelték az eseményeket! Végül a kilencedik kijelölt időpontban tudott elstartolni a misszió, és ebben az időszakban ismertük meg a magyar űrhajóst. Ha azonnal kilövik, lényegében ismeretlenként ment volna az űrbe. Kapu Tibor nem egy szuperhős, hanem egy elérhető ember. A kísérleteit pedig a mezőgazdaságtól a meteorológiáig hasznosítani is tudják már most is. Minthogy Tibor a NASA áldásával utazott, ez olyan szinten felhelyezte őt és Magyarországot a térképre, hogy a jövőben akár védelmi vagy űripari beszállítókként is lehetőséget kaphatunk. A magyar egyetemeken levő tudást is jobban hasznosítani tudjuk ennek segítségével, gondoljunk csak a mindent átszövő műholdas szolgáltatásokra vagy navigációs megoldásokra. Vagyis egyértelműen megnyílt egy kapu.

– Egymás után több Nobel-díjat is kaptak magyarok, hamarosan újabb ember utazik az űrbe, Szoboszlai után pedig több magyar igazolt a világ legerősebb futball-bajnokságába. Magyarország üti a vasat, amíg meleg?

– Nagyon nagy a zaj a világban, a médiában, mindenhol. A valódi értéket és teljesítményt se könnyű észrevenni emiatt. De azért egy Nobel-díj vagy az űrutazás mégiscsak megkerülhetetlen. Azt még a TikTok percemberei se tudják elhomályosítani. Nagy szükségünk van az ilyen sikerekre. Hajlamosak vagyunk a mindennapi aggódások miatt figyelmen kívül hagyni azt, amit elértünk, mi, magyarok. Látható, hogy minden nemzedék arra törekszik, hogy egy könnyebb és jobb világot hagyjon az utódjára. Ki hitte volna, hogy átélünk egy világjárványt, majd közvetlenül utána egy szomszédos országban elhúzódó háború tör ki? Nem tudjuk, hogy a gyerekeink milyen világban nőnek majd fel. Ezek a közös sikerek, mint Kapu Tibor útja segít a mindennapokban is bizakodónak lenni. Tibor nem egy szerencsétlen, magányos magyar fiú a Kennedy Űrközpontban, hanem egy megkerülhetetlen tényezője az űrszektornak. Erőt kell annak adnia, hogy magyarok vagyunk.

Borítókép: Gyöngyösi Balázs a könyvével (Fotó: Mirkó István)