Kovács a kampányában azt ígérte a szavazóinak, hogy nem lesz ingatlanértékesítés a Hegyvidéken. Ám a jelek szerint az üléspont határozza meg nála az álláspontot:

Eközben folyamatosan trükközött a közbeszerzésekkel is. Számos alkalommal nyilvánosan is felhívtam a figyelmet, hogy ennek nem lesz jó vége, aztán tavaly év végén robbant is a bomba: a kerületnek példátlanul magas, 51 millió forintos közbeszerzési bírságot kellett fizetnie Kovácsék durva jogsértése miatt. Ennyi pénzből játszóteret, parkot, óvodaudvart lehetett volna felújítani, járdákat lehetett volna javítani. Olyan munkákat lehetett volna elvégezni, amelyeket az általa vezetett önkormányzat elhanyagol. Emiatt az előző években felújított parkok, játszóterek, óvodaudvarok egyre elhanyagoltabbak, az utcáink egyre koszosabbak. Kovács persze a közbeszerzési jogsértésért kiszabott büntetés tényét egy vállrándítással elintézte.

A gigabírság ellenére sem állt le, sőt a hírek szerint rákapcsolt, ugyanis azóta újabb jogsértéseket kezdett vizsgálni a közbeszerzési hatóság. A számlát – ha újra büntetés lesz az ügy vége – megint a kerület lakóival fizetteti majd meg.

A képviselő-testületi munka színvonala sem mutat jobb képet a kutyapárti vezetés ténykedéséről. A bizottsági és testületi üléseken sokszor még a kutyapárti politikusok némelyike is kínosan érzi magát. Nemcsak azért, ahogy a hangosan nyammogó, cuppogó, kis túlzással félóránként cigiszünetet tartó, a vitapartnereit megalázó – főleg a nőket, velük szemben nagyon „bátor” –­ Kovács Gergely viselkedik. 

Hanem azért is, mert sorra kerülnek a szakbizottságok elé olyan előterjesztések, amelyeket még a saját többségük sem támogat. Ezeket a leszavazott javaslatokat, kidolgozatlan koncepciókat, tarthatatlan számításokat, nyilvánvaló hazugságokat tartalmazó előterjesztéseket vetette mégis képviselő-testületi napirendre, amelyeket aztán rendszerint meg is szavaztatott. A frakciófegyelmet Kovács keményen megköveteli, az övétől eltérő vélemény, kritika – még a jó szándékú is – feldühíti és bosszúra ingerli.

Egészen a legutóbbi, februári testületi ülésig a jórészt egzisztenciális félelemre épített frakciófegyelemnek köszönhette, hogy nem bukott meg már jóval hamarabb. De beszédes volt, hogy januárban a hegyvidéki óvodák sorsát megpecsételő úgynevezett koncepciója már csupán egyfős többséggel csúszott át.

Ez a legsúlyosabb ügy, amióta a Kutyapárt hatalomra került a Hegyvidéken. Eleinte tagadták, hogy ez lenne a tervük, a testület elé is egy „szándéknyilatkozatnak” nevezett tákolmányt terjesztettek elő azzal az ígérettel, hogy a döntésük előtt egyeztetnek a szülőkkel és az óvodavezetőkkel.

Ismerve őket már akkor nyilvánosan jeleztem, hogy ez az egész csak átverés, Kovácsék most nem magukat, hanem minket, hegyvidékieket kábítanak. Aki nézte az élő közvetítést a januári testületi ülésről, láthatta, hogy egyetlen konkrét választ sem kaptunk a tervükkel kapcsolatban, csak a mellébeszélés ment. És bár kiderült, hogy egy profi óvodabezárót is szerződtettek csaknem egymillió forintért, aki egy másik kerületben már „szakértett” óvodabezárásokhoz, tovább hazudtak a kerületben élőknek.

Mindezt bármiféle előzetes egyeztetés nélkül az érintett kerületi családokkal. Pedig Kovács kampányában a lakossági egyeztetés volt az egyik legfőbb ígéret, hivatalba lépése után nagy csinnadrattával meg is nyitotta az úgynevezett részvételi irodát, ami azóta sem több politikai marketinglufinál.

Több hétig tartó hazudozás után kiderült, hogy négy, eddig jól működő óvodát terveztek bezárni a Hegyvidéken. Ráadásul ez annyira fontos nekik, hogy emiatt egymásnak akarták ugrasztani a szülőket, a nyugdíjasokat, az óvónőket, a hegyvidéki rendészeket, az önkormányzati dolgozókat. Kovács és Kocsik Tekla azzal rémisztgették a hegyvidékieket, hogy ha nem zárnak be óvodákat, akkor nem lesz pénz a Hegyvidék-pótlékra, nem lesz pénz a nyugdíjasklubokra, nem lesz pénz a közbiztonságra, a köztisztaság fenntartására, nem lesz pénz a közétkeztetés támogatására és persze a kerületi vaddisznóhelyzet megoldására.

Adódik a kérdés, hogy miért fontos nekik az óvodák bezárása annyira, hogy még a szavazóikkal is vállalták a konfliktust. Kovácsék a választ a jövő évi költségvetés tervezetébe rejtették el. Abból kiderült, hogy – mint említettem – 

Ez kétszer-háromszor nagyobb összeg, mint amekkora a Fidesz-vezetés idején volt, és amiért Kovács annak idején felháborodott kirohanásokat rendezett.
Ez a felpörgetett ingatlanértékesítési terv tehát az óvodabezárási szándék tényleges indoka. Szemet vetettek a jól eladható épületekre.

A helyzet mára annyira tarthatatlanná vált, hogy Kovácsék szövetségese, a testületben két képviselővel jelen lévő Momentum kihátrált a polgármester mögül, így Kovács kisebbségben maradt. Mint kiderült, nem csak az óvodák ügyében. Már a kerület jövő évi költségvetését tárgyaló februári képviselő-testületi ülést sem sikerült megtartani.

A 2024-es önkormányzati választáson a Hegyvidéken Kovács Gergely és a Kutyapárt volt a „mindegy, hogy ki, csak ne a Fidesz!”

Kiderült, hogy egyáltalán nem mindegy. 

E hét szerdára rendkívüli ülést hívott össze a polgármester, ahol világosan megmutatkozott az a káosz, amibe mára a kerület jutott. Már a napirend megtárgyalása is zűrzavarba fulladt, és merő káosz volt a költségvetés tárgyalása is. A kutyapárti frakció józanabbik felének is sok volt már, ami az elmúlt hetekben történt: a képviselő-testület zárt ülésen, titkos szavazással, nagy többséggel megvonta a bizalmat Kocsik Tekla alpolgármestertől, az óvodák bezárását kifundáló alpolgármestertől. A kerület történetében szinte egyedülálló botrány ez, ­amiért kizárólag Kovács Gergely és a kutyapárti frakció a felelős.

A rá szavazók közül jószerivel már csak a szemellenzős Kovács-hívők és a párt fizetési listáján szereplők gondolják azt, hogy megérte a változás mellett dönteni 2024 nyarán.

Érdemes elgondolkodni ezen, nemcsak a kerületben, hanem az ország minden településén. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy kire bízzuk a közösség a jövőjét. A Hegyvidék az élő példa erre.

A szerző a Fidesz–KDNP önkormányzati képviselőcsoportjának frakcióvezetője