Alapjaiban változott meg a világ február 28-án, amikor izraeli és amerikai vadászgépek légitámadás-sorozatot hajtottak végre Irán ellen. A bombázások, Ali Hamenei ajatollah kiiktatása és a Hormuzi-szoros blokádja kellemetlenül közel hozta hozzánk az energiahiány következményeit, úgymint az elszabaduló üzemanyag-, olaj- és gázárakat, és a nyomukban érkező általános áremelkedést. Kétség sem fér hozzá, hogy ilyenkor jönne jól a diverzifikált beszerzés az Európai Uniónak is, ám a brüsszeli korifeusok immáron ötödik éve mindent megtesznek azért, hogy homályos ideológiák és félreértelmezett filantrópia által vezérelve ellehetetlenítsék az orosz földgáz- és kőolajszállításokat.
Az orosz–ukrán háború negyedik évének végére beérett a mérgezett gyümölcs, hiszen a teszetoszaságon felbátorodva Volodimir Zelenszkij januárban elzárta a Barátság kőolajvezetéket.
Azóta azon egy csepp olaj sem érkezett sem Szlovákiába, sem pedig Magyarországra, s ha az ukrán elnökön múlik, a magyar országgyűlési választásokig nem is fog.
Biztosak lehetünk benne, hogy az egyébként a nyilvánosság színe előtt az Ural típusú olajra való allergia jeleit mutató Párizs és Berlin is örülne most, ha az általuk sokszor elátkozott csővezeték a francia és német gazdaságot is kisegítené. Ám ez jelenleg elméleti lehetetlenség, hiszen a táncos-komikus elnök megkötötte magát, s nem engedi át az orosz olajat, ha addig is él.
Ugyanakkor egy a saját polgárai érdekeit és biztonságát szem előtt tartó kormány merőben másként viselkedik ilyen krízishelyzetekben, mint Európa vezetői.
Egy felelősen eljáró kabinet ugyanis nem riad vissza attól, hogy keményebb eszközökhöz nyúljon országa energiabiztonságát, lakosai jólétét fenyegető aktorokkal szemben.
Így cselekszik az Orbán-kormány is, amely az energiacsap elzárására válaszul beszüntette Ukrajna dízellel való ellátását, blokkolja a kilencvenmilliárd eurós hadikölcsönt, és nem járul hozzá semmilyen, Zelenszkijék számára előnyös döntéshez, míg újra nem indulnak a szállítások. Tiszta, érthető beszéd egy valódi kormány valódi miniszterelnökétől.
Azonban mérget vehetünk rá, hogy merőben más lenne a helyzet, ha Kijev és Brüsszel a valódi magyar kabinetet egy bábkormányra cserélhetné. A kesztyűbábokról ugyanis köztudomású, csupán a bábos csontos kezét fedik, s azt játsszák, amire a bennük lévő ujjak kényszerítik őket. E tartás nélküli textilkorpuszok tankönyvi példái Magyar Péter és a körötte gyülekező blackrockos, vaungardos, kongsberges, shelles és ki tudja még honnan szalajtott-küldött emberek.
Tökéletes nyomáspróba, ha a Tisza Párt prominensei az ország energiabiztonságát firtató kérdést kapnak. Ilyenkor többnyire úgy iszkolnak, mintha cérnán húznák őket.
Ha pedig mégis válaszolnak, olyan képtelenségek szökkennek ki foguk kerítésén, mint az, hogy az energiadiverzifikáció jegyében le kell válni az orosz szénhidrogénekről, illetve nyugatról és a tengerről kiszámíthatóbban és olcsóbban lehet kőolajhoz és földgázhoz jutni, mint a Barátság csővezetéken.
Csak a jegyzőkönyv kedvéért írjuk, az iráni háború első hetében és az orosz–ukrán háború ötödik évében az Ural kőolaj világpiaci ára nem éri el a 70 dollárt, s annak vezetékes szállítási költsége is messze elmarad a kikötőkbe hajózott kőolajétól. Ezzel szemben a Brent hordónkénti ára jelenleg 82, míg a WTI 75 dollár közelében van, és folyamatosan emelkedik. A fentieket is figyelembe véve április 12-én lehetőségünk lesz dönteni, hogy a valóságtagadás és a külföldi érdekek hímzett bábjaira vagy a realitások talaján a nemzeti érdeket képviselő kormányra adjuk voksunkat. Egyik oldalon ködösítést és kiszámíthatatlanságot, a másikon a prosperitást és a biztos döntést találjuk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!