Futótűzként terjedt el tegnap koradélután a médiában, hogy március 15-én ismét lesz Békemenet. A felfokozott érdeklődés, amit a hír kiváltott, nem véletlen. Hiszen lehet-e alkalmasabb időpontot választani egy ilyen jellegű demonstráció megszervezésére, mint a magyar nemzet szuverenitásáért, függetlenségéért és szabadságáért vívott forradalom és szabadságharc hőseinek emléknapját egy olyan időszakban, amikor szabadságunkat és függetlenségünket naponta érik súlyos fenyegetések. És lehet-e pontosabb elnevezése a Patrióták Holdról is jól látszó kiállásának a nemzeti önrendelkezés mellett, mint a Békemenet, egy olyan történelmi pillanatban, amikor Európa háborúba ájult urai nyíltan az uszító politikájuknak ellenálló kormány megdöntésére, és egy nekik nemet mondani nem tudó bábkormány hatalomba segítésére esküdtek össze. Ha szükség volt valaha a véleménynyilvánításnak erre a formájára, ha valaha égett a vágy ennyire a magyarokban a közös cselekvésre a békevágy kifejezése céljából, akkor most, a választási kampány hajrájában különösen indokolt, minden jóérzésű ember által várt és támogatott a Békemenet meghirdetése.
A közelgő választások fő kérdése ugyanis az, hogy azok nyernek, akik behozzák Ukrajnával a háborút Európába, és kiviszik a fiainkat a frontra a pénzünkkel együtt, vagy azok, akik békét, biztonságot és egy sikeresebb, gazdagabb jövőt szándékoznak biztosítani ebből a pénzből a gyerekeinknek.
Mindegy, mit hazudozik összevissza az ellenzék vezére arról, hogy ő ellenzi az ukránok gyorsított felvételét az unióba, meg hogy ő is békét szeretne. Ha egyetlen szavát komolyan lehetne venni, már rég kiléptette volna a Tiszát az Európai Néppártból. Manfred Weber ugyanis világosan megmondta, ott csak az lehet tag, aki feltétel nélkül és a végsőkig támogatja Ukrajnát pénzzel, fegyverrel, s ha kell, katonával. De azt is mondta, hogy Ukrajnának a harctéren kell győznie, ezért az európai Parlamentben meg is szavaztak a minap kilencvenmilliárd euró hitelt a háború folytatására.
Magyar Péter Münchenben egy biztonságpolitikai konferencián mindenkivel szelfizett és parolázott, aki Weberhez hasonlóan gondolkodik. Szolgalelkűen dörgölőzött ahhoz a Donald Tuskhoz, aki nemrég úgy fogalmazott: – Tudom, hogy lesújtóan hangzik, különösen a fiatalabb generáció számára, de mentálisan hozzá kell szoknunk egy új, háborús korszak eljöveteléhez. Majd kiáll, és szemrebbenés nélkül belehazudja a magyar társadalom képébe, hogy nem létezik semmilyen háborús fenyegetés és nincs olyan ötpontos központi brüsszeli terv sem, ami Ukrajna erőltetett csatlakozásáról szólna, no meg az útban lévő Orbán Viktor eltakarításáról. De azzal is büszkélkedett a karcsúsított méregzsák, hogy szóba állt vele Merz német kancellár, aki nem mellesleg ugyanott közölte, hogy Németország folytatni és bővíteni fogja Ukrajna katonai támogatását.
Mennyire életszerű, hogy az önjelölt messiás idehaza szokásos modorában leüvöltötte valahogy így: – Ugyan már, Friedrich, nem kell több pénz fegyverekre, a békére kellene törekedni inkább! Nem, Magyar Péter nem tud nemet mondani brüsszeli bábmestereinek, Európa háborús uszítóinak.
Készüljön tehát mindenki, akinek fontos a családja, a nemzete, a hazája, az anyanyelve, és békés, de hatalmas emberáradat képében fejezzük ki ellenállásunkat március 15-én mindazokkal szemben, akik bele akarnak rángatni bennünket is a háborúba, akik nem egy kicsi, hanem a teljes szuverenitásunktól meg akarnak fosztani bennünket. Fogjunk össze az öldöklés befejezéséért, a biztonságért, a szabadságért, egy büszke és gazdag Magyarországért! Legyünk ott a valaha volt legnagyobb Békemeneten!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!