3I/ATLAS: alkoholfelhőbe burkolózik a különös csillagközi látogató

A 2025. július elsején felfedezett intersztelláris vándort vizsgáló csillagászok megfigyelték, hogy az üstökös szokatlanul gazdag alkoholban – ez egy olyan ritka kémiai nyom, amely feltárhatja, hogyan alakulnak ki a bolygók és a jeges testek a Naptól távoli más csillagok körül. A 3I/ATLAS az elmúlt hónapokban nem véletlenül került mind a szakmai, mind pedig a közérdeklődés fókuszába, hiszen számos olyan jelenséget produkált amelyek kevéssé jellemzőek a Naprendszer üstököseire. Noha a 3I/ATLAS jelenleg már kifelé tart a Naprendszerből, még mindig tartogat a csillagászok számára újabb meglepetéseket.

A 3I/ATLAS csillagközi üstökös magjából és a kómában lévő jeges szemcsékből metanol (kék színnel jelezve) áramlik, míg a hidrogén-cianid (narancssárga) főként a magból szabadul fel (művészi grafika) Fotó: NSF/AUI/NSF NRAO/M.Weiss Forrás: Space.com

A 3I/ATLAS a harmadik olyan objektum, amely a galaxis távoli vidékéről érkezett szűkebb kozmikus hazánkba, a Naprendszerbe. Az eddig ismertté vált intersztelláris eredetű vándorok közül azonban kétségtelenül ez az objektum mutatkozik a legszokatlanabbnak.

A 3I/ATLAS csillagközi üstökös mindeddig a legfurcsább intersztelláris objektum   Fotó: International Gemini Observatory

3I/ATLAS: ismét hallatott magáról a rejtélyek csillagközi vándora

A chilei Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) nagy teljesítményű rádióantennáinak segítségével a kutatók rendkívül erős metanol (CH3OH) jeleket, vagyis alkoholmolekulákat mutattak ki a jelenleg már a Naprendszerből kifelé tartó csillagközi üstökös, a 3I/ATLA körüli gázfelhőben – adták hírül a vizsgálatot elvégző csillagászok az arXiv preprint szerverre feltöltött és még nem lektorált tanulmányukban. 

A 3I/ATLAS a felfedezése óta eddig már számos különleges tulajdonságot mutatott   Fotó: NASA/ESA

Ahogy a 3I/ATLAS a központi csillagunkhoz közeledett és a napfény felmelegítette az objektum jeges felszínét, az intersztelláris üstökös gázt és port bocsátott ki egy izzó felhőt – vagy kómát – képezve a magja körül, ami lehetővé tette az ALMA számára, hogy részletesen elemezze az üstökös kémiai összetételét. A mérések azt mutatják, hogy a 3I/ATLAS kómájában a metanol sokkal nagyobb mennyiségben van jelen a hidrogén-cianidhoz képest, mint amit a csillagászok a saját Naprendszerünk üstököseinél tapasztalnak.

Egy tipikus naprendszerbeli üstökös jól kifejlett kómával és csóvával   Fotó: NASA

Ez a kémiai egyensúlyhiány arra utal, hogy a 3I/ATLAS valószínűleg a galaxis egy olyan távoli bolygórendszerében keletkezett, amelyet nagyon eltérő fizikai feltételek – például hidegebb hőmérséklet és/vagy eltérő kémiai struktúra – jellemeznek azzal szemben, mint amilyen körülmények a Naprendszer üstököseit hozták létre – áll a Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium (NRAO) közleményében. „A 3I/ATLAS megfigyelése olyan, mintha egy másik naprendszertől vennénk ujjlenyomatot” – mondja Nathan Roth, a kapcsolódó tanulmány vezető szerzője és az American University professzora, akit a Space.com csillagászati hírportál idéz. 

Egy másik rendszerből érkezett a különleges csillagközi vándor   Fotó: NASA/Hubble

„A részletek felfedik, hogy olyan módon van tele metanollal, amilyet nem látunk a Naprendszer üstököseiben” – fűzi hozzá a tanulmány vezető szerzője.

Egy idegen világ különleges hírnöke

A metanol – amelyet itt a Földön elsősorban ipari célokra használnak, ellentétben az iható etanollal – nem számít ritka vegyületnek a kozmikus térben. A csillagközi felhők jeges porszemcséinek felületén képződik, és gyakran beépül az üstökösökbe is a bolygókeletkezési folyamat során. 

A 3I/ATLAS-ban kimutatott mennyiség azonban szokatlanul magasnak tűnik 

a Naprendszer üstököseiben megfigyelt arányokhoz képest, ezért tekinthető ez az objektum egy másik bolygórendszerből származó értékes kémiai ujjlenyomatnak.

Az 1/I/Oumuamua szokatlan formájú intersztelláris látogató volt   Fotó: ESA

A 2025 júliusában az Asteroid Terrestrial-impaktion Last Alert System (ATLAS) előrejelző rendszer segítségével felfedezett 3I/ATLAS csupán a harmadik olyan ismert objektum, amelyről megerősítették, hogy a csillagközi térből lépett be a Naprendszerbe. Az első intersztelláris vándor a 2017-ben felfedezett furcsa, szivar formájú 1I/Oumuamua volt, amit a 2019-ben észlelt 2I/Borisov követett, ami már egy hagyományos üstököshöz hasonló megjelenést mutatott.

A 3I/ATLAS felfedezése óta a különleges tulajdonságokat mutató csillagközi objektumot a világ számos teleszkópja – köztük a Hubble űrteleszkóp és a James Webb űrtávcső is – figyelemmel kíséri, amint áthalad a belső Naprendszeren. Az intersztelláris vándorról készített asztrofotókon egy diffúz kóma, valamint egy halvány porcsóva látható, amelyek akkor keletkeznek, amikor a napfény felmelegíti az üstökös jegét, gázt és port juttatva az űrbe.

Akadtak, akik mesterséges eredetűnek vélték a furcsa tulajdonságai miatt

Ezek az intenzív kiáramlások egy másik, a 3I/ATLAS körül megfigyelt szokatlan jelenséget is segítenek megmagyarázni, nevezetesen a csillagközi objektum körül kimutatott röntgensugárzás eredetét. Miközben ugyanis a napszél töltött részecskéi az objektum felszínéről kiszabaduló anyagba csapódnak, röntgensugárzást gerjesztenek. Az ALMA megfigyelései azt is kimutatták, hogy a hidrogén-cianid többnyire közvetlenül a 3I/ATLAS magjából áramlik ki, ezzel szemben a metanol mind a magból, mind pedig a kómában lévő jeges szemcsékből szabadul fel, amelyek miniatűr üstökösökként viselkednek. 

A 3I/ATLAS pályája sem számít szokványosnak   Fotó: The Sky Live

Ez ez az első olyan alkalom, hogy ennyire részletgazdagon sikerült feltérképezni egy csillagközi objektum gázkibocsátási viselkedését. A 3I/ATLAS felfedezése utáni hetekben a csillagközi objektum néhány valóban furcsának számító tulajdonsága, így például az idő előtti kifényesedése, a szokatlanul nagy sebessége, továbbá a nem különben az ekliptikához viszonyított rendkívül lapos pályaszöge miatt néhányan 

az objektum mesterséges eredetének a lehetőségét is felvetették. 

Az úgynevezett „fekete hattyú” esemény lehetőségét – még ha relatíve alacsony valószínűségi fokon –  olyan neves, a fekete lyukak kutatásában komoly eredményeket elérő asztrofizikus sem tartotta kizártnak, mint Avi Loeb, a Harvard Egyetem csillagászprofesszora. 

Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizikus professzora   Fotó: Harvard University

A 3I/ATLAS felfedezését követő megfigyeléseknek köszönhetően azonban az egyre növekvő mennyiségű bizonyítékok – így különösen az üstökösszerű csóva, a gázsugarak és ezek molekuláris összetétele – erősen arra utalnak, hogy az objektum nem földönkívüli eredetű mesterséges technológia, hanem természetes eredetű és a kozmosz mélységeiből a Naprendszerbe érkezett jeges égitest. A csillagászok számára pedig ez jelenti a valódi izgalmat. 

Idegen világ hírhozója lehet a 3I/ATLAS   Fotó: Spectroscopy Online

Az olyan ritka objektumok, mint a 3I/ATLAS, más távoli bolygórendszerek hírvivőiként érkeznek hozzánk megőrizve azokat a kémiai viszonyokat, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt a kialakulásuk helyén voltak jelen, és ezzel ritka lehetőségeket kínálnak a távoli világok építőköveinek tanulmányozására anélkül, hogy valaha is elhagynánk a saját Naprendszerünket.

Az angol nyelvű szakcikk itt olvasható el teljes terjedelemben.

A 3I/ATLAS csillagközi üstökös:

• egyik újabb tulajdonságát azonosították a chilei ALMA segítségével,
• megállapítva, hogy az üstökös kómáját alkotó gázfelhő
• szokatlanul gazdag metanolban,
• ami a Naprendszer üstököseire kevéssé jellemző.