Férfiakat tanít udvarolni a mesterséges intelligencia

Egy MI-chatbot szimulálja a nőkkel folytatott beszélgetéseket. Vajon növelheti az egyedülálló férfiak randevúzási sikereit?

Forrás: Shutterstock

A magányosság komoly közegészségügyi válságként számon tartott, globális probléma, amelyről ismert, hogy növeli a depresszió, a szorongás, a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázatát. Egy megbízható partner egészségvédő tényezőként is működik, javítja az élettel való elégedettséget és a fizikai egészséget, ám világszerte egyre több ember csak vágyik rá, de nem talál társat magának. A kudarcok sokaknak kisebbrendűségi érzetet és depressziót okozhatnak.

Nem csoda, hogy egyre többen képzik ki a csevegő mesterséges intelligenciát (MI), például a ChatGPT-t és a Gemini-t, hogy úgy kommunikáljanak a felhasználókkal, mintha szeretőjükkel vagy partnerükkel beszélgetnének. Elérhetőek olyan MI-társak, amelyeket eleve úgynevezett romantikus interakciókra terveztek, és sokan élvezik is a szimulált MI-kapcsolatokat.

Az MI-társ piac 2024 óta robbanásszerűen nő: két meghatározó szereplője mára egyértelműen a Replika és a Character.AI lett. Piacvezető a Replika közel 2 millió havi aktív felhasználóval és évi 24–30 millió dolláros becsült bevétellel. A háromszáznál több szolgáltató közül megemlíthető a kiváló memóriakezeléséről ismert Nomi AI, új belépőként az xAI/Grok, valamint többek között az EVA AI, iGirl, Anima (barátnő változat), Anima (barát változat), Romantic AI, Chai, Talkie, Genesia, CrushOn.AI, Mimico.

Egy új kísérletben mesterséges intelligencia alapú randiszimulátorral az egyedülálló férfiakat célozták meg. Kiderült, hogy egy

nőként megformált MI-csevegőbottal való társalgás kimutathatóan csökkentheti az egyedülálló férfiak pszichés terheit, és javíthatja társkeresési készségeiket.

Dr. David Lafortune, a Montreali Egyetem kutatója által vezetett kutatócsoport azt a hipotézist állította fel, hogy a magányos férfiak számára tervezett MI-alapú chatbottal való interakciók „biztonságos gyakorlótérként” működhetnek.

A kísérlethez fejlesztettek egy Kindling nevű egyedi webes platformot, amely úgy néz ki és úgy is működik, mint egy tipikus társkereső alkalmazás. Ennek Marie nevű, nőként megformált mesterséges intelligencia alapú chatbotjával tudtak csevegni a résztvevők. Marie-t hatalmas mennyiségű szöveges adattal képezték ki, kapott saját háttértörténetet, hobbikat és olyan személyiségjegyeket, mint az empátia, a pozitivitás és a nagylelkűség. Pszichológiai forrásanyaggal is ellátták, ami segített alkalmazkodni az esetleges ellenséges megjegyzésekhez és a nehezebb fordulatokat vevő beszélgetésekben.

Harminckét heteroszexuális, legalább egy éve egyedülálló, a magányosságot nehezen megélő férfit vontak be a kísérletbe. Mielőtt megismerkedhettek volna Marie-val, a Kindling társkereső felületen böngészhették a húszas éveik végétől a harmincas éveik elejéig járó nők realisztikus profiljainak széles választékát, majd szöveges beszélgetést kezdeményezhettek a választott profil mögé rejtett Marie-val.

Mindez laboratóriumi környezetben, engedéllyel rendelkező klinikai pszichológus jelenlétében zajlott. Bár a résztvevők tudták, hogy Marie mesterséges intelligencia által működtetett chatbot, arra kérték őket, hogy úgy társalogjanak vele, mintha valódi, potenciális partnerük lenne.

A Marie-val folytatott interakciót három, egyenként 15 perces lépésre osztották, egy tipikus mai randevú érzelmi ívét követve. Első lépésben a résztvevőket arra kérték, hogy vegyék fel a kapcsolatot Marie-val, és kezdjenek vele kis beszélgetést.

Második lépésben azt kérték, hogy nyíljanak meg: osszák meg személyes értékeiket, érzéseiket és korábbi tapasztalataikat. Ez a lépés megkövetelte a férfiaktól, hogy csökkentsék önvédelmi hajlamukat, és „sebezhetővé váljanak” a mesterséges intelligencia által vezérelt chatbottal szemben.

Végül fel kellett dolgozniuk az elutasítás élményét. Marie-t ugyanis arra programozták, hogy egyértelműen jelezze érdeklődésének hiányát, lehetővé téve a résztvevőknek, hogy ellenőrzött környezetben tapasztalják meg a visszautasítás fájdalmát.

Az önreflexiós folyamat célja az volt, hogy fejlessze a magányos férfiak érzelmi tudatosságát, felismerjék a randizásukban ismétlődő önrontó mintáikat.

A követéses vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a résztvevők a magányérzet, az általános mentális szorongás és a szexuális szorongás tartós csökkenéséről számoltak be. Több résztvevő úgy fogalmazott, hogy a gyakorlat „nagyon élvezetes” volt, és segített nekik „szokásos zavarodottságuktól való félelem nélkül gyakorolni a flörtölést”, és lehetővé tette számukra, hogy „elengedjék védekező pajzsukat, és szabadabban fejezzék ki magukat, mint általában”.

Amin azonban nem változtatott

A résztvevők alapvető ellenállása azonban változatlan maradt. Megcsontosodott nemi szerepekről alkotott meggyőződéseik érintetlenek maradtak. Változatlan maradt a hajlamuk, hogy a nőket hibáztassák az érzelmi kudarcokért. Kiderült, hogy egy kétórás foglalkozás a mesterséges intelligenciával és egy terapeutával enyhítheti ugyan a krónikus magányosság okozta érzelmi sebeket, de nem érinti a mélyebben gyökerező gondolkodási mintákat. A jobb közérzet és a merev gondolkodás közötti szakadék megmaradt.

Lafortune tanulmányát nem csupán a mesterséges intelligencia használata, hanem a célcsoport is figyelemre méltóvá teszi. Sok egyedülálló férfi teljesen elkerüli a hagyományos mentális egészségügyi ellátást – olykor a terapeutákkal szembeni mély bizalmatlanságból, anyagi korlátokból vagy az intim bizonytalanságok megvitatásának kényelmetlenségéből fakadóan.

A kísérlet szerint a mesterséges intelligencia alapú randiszimulátor jó lehet „mellékajtónak” – olyan módszernek, amellyel elérhetők azok, akik soha nem ülnének le önként egy terapeutával szemben, és nem mondanák ki: „Nem tudom, hogyan találjak társat magamnak.”

Vita is övezi

A kérdés, hogy a mesterséges intelligenciának van-e helye ebben a terápiás térben, komoly vitákat kelt. Kritikusok úgy érvelnek, hogy a való élet és a helyettesítő eszköz közötti határ gyorsan elmosódhat, és a felhasználó érzelmi kötődést alakíthat ki a szoftverhez. Milliók lépnek kapcsolatba intim MI-társakkal világszerte: szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a gyakori, felügyelet nélküli MI-használat elmoshatja a valóság és a szimuláció közötti határokat, potenciálisan növelve az érzelmi függőséget a mesterséges intelligenciától – ahelyett, hogy csökkentené az emberi kapcsolatok előtti akadályokat.