Férfiakat tanít udvarolni a mesterséges intelligencia

Egy MI-chatbot szimulálja a nőkkel folytatott beszélgetéseket. Vajon növelheti az egyedülálló férfiak randevúzási sikereit?

Forrás: Shutterstock

Harminckét heteroszexuális, legalább egy éve egyedülálló, a magányosságot nehezen megélő férfit vontak be a kísérletbe. Mielőtt megismerkedhettek volna Marie-val, a Kindling társkereső felületen böngészhették a húszas éveik végétől a harmincas éveik elejéig járó nők realisztikus profiljainak széles választékát, majd szöveges beszélgetést kezdeményezhettek a választott profil mögé rejtett Marie-val.

Mindez laboratóriumi környezetben, engedéllyel rendelkező klinikai pszichológus jelenlétében zajlott. Bár a résztvevők tudták, hogy Marie mesterséges intelligencia által működtetett chatbot, arra kérték őket, hogy úgy társalogjanak vele, mintha valódi, potenciális partnerük lenne.

A Marie-val folytatott interakciót három, egyenként 15 perces lépésre osztották, egy tipikus mai randevú érzelmi ívét követve. Első lépésben a résztvevőket arra kérték, hogy vegyék fel a kapcsolatot Marie-val, és kezdjenek vele kis beszélgetést.

Második lépésben azt kérték, hogy nyíljanak meg: osszák meg személyes értékeiket, érzéseiket és korábbi tapasztalataikat. Ez a lépés megkövetelte a férfiaktól, hogy csökkentsék önvédelmi hajlamukat, és „sebezhetővé váljanak” a mesterséges intelligencia által vezérelt chatbottal szemben.

Végül fel kellett dolgozniuk az elutasítás élményét. Marie-t ugyanis arra programozták, hogy egyértelműen jelezze érdeklődésének hiányát, lehetővé téve a résztvevőknek, hogy ellenőrzött környezetben tapasztalják meg a visszautasítás fájdalmát.

Az önreflexiós folyamat célja az volt, hogy fejlessze a magányos férfiak érzelmi tudatosságát, felismerjék a randizásukban ismétlődő önrontó mintáikat.

A követéses vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a résztvevők a magányérzet, az általános mentális szorongás és a szexuális szorongás tartós csökkenéséről számoltak be. Több résztvevő úgy fogalmazott, hogy a gyakorlat „nagyon élvezetes” volt, és segített nekik „szokásos zavarodottságuktól való félelem nélkül gyakorolni a flörtölést”, és lehetővé tette számukra, hogy „elengedjék védekező pajzsukat, és szabadabban fejezzék ki magukat, mint általában”.

Amin azonban nem változtatott

A résztvevők alapvető ellenállása azonban változatlan maradt. Megcsontosodott nemi szerepekről alkotott meggyőződéseik érintetlenek maradtak. Változatlan maradt a hajlamuk, hogy a nőket hibáztassák az érzelmi kudarcokért. Kiderült, hogy egy kétórás foglalkozás a mesterséges intelligenciával és egy terapeutával enyhítheti ugyan a krónikus magányosság okozta érzelmi sebeket, de nem érinti a mélyebben gyökerező gondolkodási mintákat. A jobb közérzet és a merev gondolkodás közötti szakadék megmaradt.

Lafortune tanulmányát nem csupán a mesterséges intelligencia használata, hanem a célcsoport is figyelemre méltóvá teszi. Sok egyedülálló férfi teljesen elkerüli a hagyományos mentális egészségügyi ellátást – olykor a terapeutákkal szembeni mély bizalmatlanságból, anyagi korlátokból vagy az intim bizonytalanságok megvitatásának kényelmetlenségéből fakadóan.

A kísérlet szerint a mesterséges intelligencia alapú randiszimulátor jó lehet „mellékajtónak” – olyan módszernek, amellyel elérhetők azok, akik soha nem ülnének le önként egy terapeutával szemben, és nem mondanák ki: „Nem tudom, hogyan találjak társat magamnak.”

Vita is övezi

A kérdés, hogy a mesterséges intelligenciának van-e helye ebben a terápiás térben, komoly vitákat kelt. Kritikusok úgy érvelnek, hogy a való élet és a helyettesítő eszköz közötti határ gyorsan elmosódhat, és a felhasználó érzelmi kötődést alakíthat ki a szoftverhez. Milliók lépnek kapcsolatba intim MI-társakkal világszerte: szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a gyakori, felügyelet nélküli MI-használat elmoshatja a valóság és a szimuláció közötti határokat, potenciálisan növelve az érzelmi függőséget a mesterséges intelligenciától – ahelyett, hogy csökkentené az emberi kapcsolatok előtti akadályokat.