31/ATLAS: a rejtélyes csillagközi objektum újabb furcsaságai, a NASA leállította a frissítéseit

Július elsején történt felfedezése óta tartja lázas izgalomban a közvéleményt az a csillagközi térből érkezett objektum, amelynek néhány tulajdonsága komoly fejtörést okoz a kutatóknak is. Noha a csillagászok többségi szakmai álláspontja szerint a 31/ATLAS a Naprendszeren túlról, az intersztelláris térségből érkezett üstökös, de azt ők is elismerik, hogy az égitest olyan furcsaságokat produkál, amelyek egyáltalán nem jellemzőek a „hagyományos” üstökösökre. A rejtélyes objektum október 3-án halad el a Mars közelében, ami jó alkalmat kínál arra, hogy a vörös bolygó körül keringő két űrszonda, az ExoMars és a Mars Express alaposabban szemügyre vegye a különleges vándort. A közeledő 31/ATLAS eddig még nem látott további furcsaságait is felfedte, eközben pedig október 1-től az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA leállította a kozmikus objektummal kapcsolatos frissítéseit a honlapján.

A 31/ATLAS több mint furcsa csillagközi objektum Fotó: Futura Sciences

A 31/ATLAS mindeddig a legkülönösebb olyan égitest, ami a csillagközi térből érkezve lépett be a Naprendszerbe. Az objektumot 2025. július elsején a chilei Rio Hurtadóban működő és a potenciális veszélyt jelentő úgynevezett földsúroló aszteroidák időbeli kiszűrését végző Asteroid-Terrestial-Impact Last Alert System állomáson fedezték fel. Az intersztelláris üstökösként azonosított objektum azonban számos olyan szokatlan jelenséget produkál, ami a csillagászokat is zavarba ejti.

A 31/ATLAS bizonyíthatóan a galaxisunk egy másik csillagrendszeréből érkezett (Fotó: Wikimedia Commons)

31/ATLAS: a furcsaságok csillagközi objektuma

A csillagközi vándornak már eddig is több szokatlan tulajdonságát azonosították. Az egyik az objektum rendkívüli sebessége, ami a mérések szerint eléri a 210 ezer km/órát. (Ilyen sebességgel egy földi űrhajó bő másfél óra alatt érne el a Holdra. Az első Hold-expedíció űrhajójának, az Apolló-11-nek négy napba telt a Föld–Hold távolság megtétele.) Az objektum másik furcsasága az idő előtti kifényesedése, amire augusztus közepén figyeltek fel.

A 31/ATLAS felfedezése után az előzményi észlelési adatok átvizsgálásakor a kutatók rájöttek, hogy a TESS űrtávcső már május 7. és június 3. között véletlenül észlelte az objektumot, ami a Naphoz viszonyított távolságához képest szokatlanul fényesnek számított.

Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika-professzora és csillagászati tanszékének vezetője szerint az objektum fénye erősebb annál, mint ami önmagában a napfény reflexióból adódna. Loeb professzor a mérési adatok összehasonlítása alapján egy augusztus 9-én publikált dolgozatában egyenesen azt állította, hogy az objektum saját fényt bocsát ki. 

Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika-professzora (Fotó: Harvard University)

További furcsaság, hogy szeptember 7-én amikor az aznapi teljes holdfogyatkozás miatt ideálissá váltak a feltételek az égitest földi távcsöves megfigyeléséhez, két namíbiai csillagász, Michael Jäger és Gerald Rhemann azt találta, hogy az objektum addigi halvány sárgás színe zöldre váltott át. A 31/ATLAS augusztus elején még túl messze volt a Naptól ahhoz, hogy a felszínén elinduljon az üstökösökre jellemző intenzív gázpárolgás, ám a megfigyelések szerint ennek ellenére jól észlelhető gázfelhő, úgynevezett kóma képződött körülötte. Ami talán még ennél is szokatlanabb, hogy a kómájában extrém sok szén-dioxidot mutattak ki, sokkal többet, mint ami általában az üstökösökre jellemző.

Szeptember 7-én zöldre váltott az objektum fénye (Fotó: Michael Jäger/Gerald Rhemann) / Space.com)

 A harmadik furcsaság a 31/ATLAS ekliptikához viszonyított rendkívül alacsony pályaszöge. A legelső és bizonyíthatóan a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett égitest, a 2017-ben felfedezett 1/2017 U1 katalógusjelű Oaumuamua aszteroida, majd a második intersztelláris eredetű vándor, a 2019-ben azonosított C/2019 Q4 jelű Borisov-üstökös egyaránt nagy szögállású hiperbolikus pályán érkeztek meg, illetve távoztak el a Naprendszerből. A 31/ATLAS pályaszögének valószínűsége egy az ötszázhoz, ami még tovább fokozza az objektummal kapcsolatos furcsaságokat.

Olyat észleltek, amire egyelőre nincs alapos magyarázat

De a fentebbiekkel még korántsem ért véget a 31/ATLAS több mint szokatlan tulajdonságainak a hosszú sora. Október elsején az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Very Large Telescope (VLT) műszeregyüttesével végzett, a legfrissebb megfigyelési adatokat feldolgozó kutatás arról számol be, hogy az objektum kómájában extrém mennyiségben mutatható ki a nikkel és a vas jelenléte, ami szintén nem szokványos jelenség.

Az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Teleszkóp rendszere (Fotó: ESO)

 Ez annál is inkább  furcsának tűnik, mivel az üstökösökben csak elenyésző e két fém spektroszkópiai nyoma és a 31/ATLAS túl messze van a Naptól ahhoz, hogy e rendkívül hideg környezetben elindulhasson a fémes ásványok párolgása. A VLT 3,14 és 2,14 csillagászati egység (CSE) távolságban hat észlelési ablakban követte nyomon a 31/ATLAS mozgását. A nikkel anomália végig kimutatható volt, a vasé viszont csak 2,64 csillagászati egységen belül.

A csillagászati egység az asztronómiában és azon belül is az égi mechanikában használatos távolságegység, ami a Föld–Hold rendszer közös tömegközéppontja Nap körüli pályájának fél nagytengelye, egyszerűbben megfogalmazva a Föld és a Nap közepes távolsága, ami kereken 149,6 millió kilométer.

A 31/ATLAS elképesztő sebességgel száguld át a Naprendszeren (Fotó: Olivier Hainaut et al./European Southern Observatory)

A tanulmány a nikkel és vasszemcsék párolgását a hideg kozmikus környezet miatt olyan anomáliának tekinti ami alapján „...a 31/ATLAS szélsőséges tulajdonságokat mutat.” Az égitest, vagy objektum mérete ugyancsak szokatlannak tekinthető. Az eddig legpontosabbnak tekinthető mérés szerint a 31/ATLAS átmérője 5 km. Ez sokkal nagyobb, mint például a 2017-ben észlelt másik intersztelláris objektum, az Oaumuamua hozzávetőleg 100 méteres hossza.

Hirtelen elhallgatott a NASA

Avi Loeb, aki két kutatótársával, Adam Hibber és Adam Crowl asztrofizikusokkal együtt a 31/ATLAS nehezen értelmezhető furcsaságai alapján azt is felvetette, hogy az objektum esetleg mesterséges eredetű, a következőket írta: „Az, hogy a 31/ATLAS természetes, vagy pedig mesterséges objektum-e, hamarosan tesztelhető, aminek a nemgravitációs gyorsulás pontos megmérése lesz a kulcsa. A nemgravitációs gyorsulás egy természetes, porban gazdag de gázban szegény üstökös esetében a Hubble űrtávcsővel megfigyelt »előtte haladó« porfénylésből becsült tömegvesztés és kilökődési sebesség alapján rendkívül alacsony lesz, a Nap felé néző oldalán keletkező tolóerővel, ezzel szemben egy feltételezett idegen technológiai eszköz tetszés szerinti irányban és szögben végrehajtott pályamódosításra is képes.” 

Loeb professzor azt sem zárja ki, hogy az objektum idegenek mesterséges űreszköze (Forrás: YouTube)

A legfrissebb megfigyelési adatok alapján a 31/ATLAS gravitációs gyorsulása is mást mutat mint a szokványos üstökösöké. Ennek ellenére a csillagászok többsége elveti Loeb feltételezését az objektum lehetséges idegen eredetéről. Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian asztrofizikusa szerint az objektum kétségkívül üstökös, még ha vannak is az általánostól eltérő tulajdonságai. Most, hogy a 31/ATLAS megközelítette a Marsot, néhány napig lehetséges lesz a korábbiaknál nagyobb felbontású felvételek készítése a furcsán viselkedő kozmikus objektumról. De könnyen lehetséges, hogy ezekről az új eredményekről nem értesül a közvélemény, mivel a NASA október elsejétől – legalább is egyelőre – leállította a 31/ATLAS-szal kapcsolatos frissítéseit.

A 31/ATLAS:

• a már azonosított furcsa tulajdonságain kívül újabb meglepetésekkel szolgált az elmúlt napokban,
• mert kiderült, hogy a kómájában extrém mennyiségű nikkel- és vasszemcse mutatható ki, amire még nem volt példa más üstökösöknél,
• a tömege is rendkívül nagynak számít az 5 kilométeresre becsült átmérőjével,
• továbbá a gravitációs gyorsulása is eltér a normál üstökösökétől.