
A harmadik furcsaság a 3I/ATLAS ekliptikához viszonyított rendkívül alacsony pályaszöge. A legelső és bizonyíthatóan a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett égitest, a 2017-ben felfedezett 1/2017 U1 katalógusjelű Oaumuamua aszteroida, majd a második intersztelláris eredetű vándor, a 2019-ben azonosított C/2019 Q4 jelű Borisov-üstökös egyaránt nagy szögállású hiperbolikus pályán érkeztek meg, illetve távoztak el a Naprendszerből. A 3I/ATLAS pályaszögének valószínűsége egy az ötszázhoz, ami még tovább fokozza az objektummal kapcsolatos furcsaságokat.
Olyat észleltek, amire egyelőre nincs alapos magyarázat
De a fentebbiekkel még korántsem ért véget a 3I/ATLAS több mint szokatlan tulajdonságainak a hosszú sora. Október elsején az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Very Large Telescope (VLT) műszeregyüttesével végzett, a legfrissebb megfigyelési adatokat feldolgozó kutatás arról számol be, hogy az objektum kómájában extrém mennyiségben mutatható ki a nikkel és a vas jelenléte, ami szintén nem szokványos jelenség.

Ez annál is inkább furcsának tűnik, mivel az üstökösökben csak elenyésző e két fém spektroszkópiai nyoma és a 3I/ATLAS túl messze van a Naptól ahhoz, hogy e rendkívül hideg környezetben elindulhasson a fémes ásványok párolgása. A VLT 3,14 és 2,14 csillagászati egység (CSE) távolságban hat észlelési ablakban követte nyomon a 3I/ATLAS mozgását. A nikkel anomália végig kimutatható volt, a vasé viszont csak 2,64 csillagászati egységen belül.
A csillagászati egység az asztronómiában és azon belül is az égi mechanikában használatos távolságegység, ami a Föld–Hold rendszer közös tömegközéppontja Nap körüli pályájának fél nagytengelye, egyszerűbben megfogalmazva a Föld és a Nap közepes távolsága, ami kereken 149,6 millió kilométer.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!