Amit senki sem akar, mégis mindenkinek szüksége van rá: az unalom

Ritkán beszélünk az unalomról, inkább menekülünk előle. A naptárnak tele kell lennie, a telefon folyton a kezünkben, az elménknek pedig egész nap dolgoznia kell. A csend gyanús, aki hallgat, az vagy lemarad valamiről, vagy egyszerűen nem elég ambiciózus. Az unalom minden áron kerülendő. Pedig óriási szükségünk lenne rá.

Forrás: pexels.com/Andrea Piacquadio

Miért jó az unalmas élet? 

Az „unalmas élet” nem eseménytelenséget jelent, hanem kiszámíthatóságot és stabilitást. Nem az izgalmak hiányáról van szó, hanem arról, hogy nem kell minden pillanatnak intenzívnek lennie. Az unalom így nem kudarc, nem ellenség, hanem erőforrás. Az agyunk „átáll” egy másik működési módra, megengedve az emlékek, az érzelmek és az új ötletek szabadabb keveredését. Az elme végre nem szünet nélkül csak reagál az őt ért ingerekre, hanem feldolgoz. Az unalom nem ellenség, hanem biológiai és mentális szükséglet, amely nélkül az idegrendszer nem tud regenerálódni.

Az unalom ma már sokaknak ijesztő, pedig az egyik legtermészetesebb szükségletünk (Fotó: pexels.com/Juan Pablo Serrano)

Nem véletlen, hogy egyre többen keresik az unalmas életet. A közösségi médiában az utóbbi években két, meglepően népszerű csoport is erre épül. Az egyiknek 2,1 millió tagja van és „unalmas férfiak, unalmas mindennapjairól” szól, női párja, a Dull Women's Club pedig közel 1,5 millió női felhasználót számlál már, a világ minden tájáról. A posztokban nincs dráma, nincsenek extravagáns személyiségek, nincs teljesítménykényszer. Helyette tökéletes formájú hagyma, madáretetés, precízen megtervezett (a bolti elrendezést tökéletesen követő) bevásárlólista és ehhez hasonló apró örömök, apró életképek jelennek meg a kiegyensúlyozott, eseménytelen mindennapokból. Ezek a közösségek is azt üzenik, az unalom nem kudarc, hanem egy jól működő élet fontos része.

Hogyan unatkozzunk?

Az unalom nem olyasmi, amit csinálni kell, inkább valami olyasmi, amit nem kell azonnal megszüntetni. 

1. Az első reflex megfigyelése
Amikor megjelenik az unalmas pillanat (várakozás, sorban állás, egy csendes este) szinte automatikusan nyúlunk a telefon után. Az első lépés legyen az, hogy megnézzük, milyen gyorsan történik ez. Aztán próbáljuk kicsit kitolni ezt az időt. 
2. Üresjáratok beiktatása
Napirendünkből szinte teljesen eltűntek az átmenetek, minden percnek hasznosnak kell lennie. Az unalom pont ezekben a köztes időkben jelenne meg. Próbáljuk meg, hogy úgy utazunk, hogy nem hallgatunk közben zenét vagy podcastot, nem görgetjük a hírfolyamot. Igyuk meg a kávénkat anélkül, hogy közben mást csinálunk. Engedjük meg magunknak, hogy egyszerre csak egy dolgot csinálunk.
3. Nem hasznos idő megengedése
Az unalom legnagyobb ellensége az az érzés, hogy az időt jól ki kell használni. Ezért tűnik gyanúsnak minden olyan tevékenység, aminek nincs mérhető eredménye. Tudatosítsuk magunkban: az unalom nem lustaság, hanem mentális regeneráció, befektetés az egészségünkbe.
4. A csend megszeretése
A csendet sokszor ijesztőnek érezzük. Pedig nem szükségszerűen az, inkább csak szokatlan. Rengeteget segít nekünk. Egy tanulmány szerint már két perc csend hatékonyabban csökkentheti a vérnyomást és a pulzust, mint a lassú, nyugtató zene. Szabályosabb lesz a légzés, lassabb a szívverés, az izmok ellazulnak, testünk kevésbé lesz kitéve a stressz káros hatásainak. A rendszeres csend emellett csökkentheti a kortizolszintet, segíthet az idegrendszernek megnyugodni, visszaállítani a hormonális egyensúlyt. Következménye lehet a jobb alvásminőség, a kevesebb feszültség, a belső nyugalom. Stabilabbá, ellenállóbbá tesz a betegségekkel és a kihívásokkal szemben. 
5. Az unalom nem cél, hanem mellékhatás

Ne terheljük magunkat további feladatokkal, az unalom sem egy újabb elérendő állapot. Nem kell többet unatkozni, csak kevesebbszer meneküljünk előle. Ha teret kap, gyakran magától átalakul gondolatokká, felismerésekké. Vagy egyszerűen nyugalommá. Amikor hagyjuk magunkat unatkozni, az élet lassabban, de tisztábban kezd működni.