Eleget alszunk, mégis fáradtak vagyunk – mi hiányzik valójában?

Karácsony és szilveszter között végre megáll az élet. Nincs ébresztő, több az alvás, kevesebb a kötelező kör. Mégis sokan úgy érzik, mintha semmit sem pihentek volna. Lehet, hogy nem az alvással van a baj? A pihenés formái sokkal összetettebbek annál, mint amit eddig hittünk.

Fotó: Sasha P Forrás: pexels

Az év utolsó napjai sokszor furcsa átmenetet jelentenek. Már nem hajt a tempó, de még nem tudunk igazán ellazulni. Ilyenkor türelmetlenek, szétszórtak lehetünk, vagy egy nehezen megfogható belső feszültség lehet úrrá rajtunk. Mintha valami hiányozna. Csak éppen nem tudjuk pontosan megnevezni, mi az.

A pihenés formáit váltogatni kell, nem elég aludni ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben (Fotó: MART PRODUCTION/Pexels)

Hogyan pihenjünk valójában? – amikor az alvás már nem elég 

Ha fáradtak vagyunk, ösztönösen ugyanarra gondolunk: aludni kell. Korábban lefeküdni, tovább ágyban maradni, „kipihenni magunkat”. Ez a reflex annyira belénk égett, hogy ritkán kérdőjelezzük meg. Pedig sokszor nem az alvás mennyisége a gond. Ha az agyunk túlterhelt, ha telítődtünk érzelmekkel vagy folyamatosan alkalmazkodnunk kellett másokhoz, akkor egy plusz óra alvás önmagában kevés lesz. 

A kimerültség ugyanis többféleképpen jelentkezhet:

• mentális túlterheltségként, amikor nem tudunk kikapcsolni,
• érzelmi fáradtságként, amikor minden apróság megérint,
• testi feszültségként, amit hiába próbálunk kialudni,
• vagy belső nyugtalanságként, aminek nincs konkrét oka.

Ilyenkor nem az a kérdés, hogy mennyi időt pihenünk, hanem az, hogy hogyan pihenjünk – különösen akkor, amikor az ünnepek utáni kimerültség lassan, észrevétlenül jelentkezik.

Ezt a gondolatot fogalmazta meg közérthetően Saundra Dalton-Smith amerikai orvos és stresszkutató is, aki szerint modern kultúránkban rosszul próbálunk regenerálódni. Úgy pihenünk, mintha minden kimerültség ugyanabból a forrásból fakadna, pedig ez ritkán igaz.

A pihenést olyan mértékben leegyszerűsítettük, hogy hatástalannak tűnik. Ennek eredménye egy olyan kultúra, amelyben az emberek nagy teljesítményt nyújtanak, sok munkát végeznek, de krónikusan fáradtak és kiégettek.

– magyarázza Dalton-Smith. Szerinte a pihenésnek hét különböző formája van. Ezek egymást kiegészítve segítenek visszatalálni az egyensúlyhoz, és hosszabb távon a kiégés megelőzése szempontjából is kulcsszerepet játszanak. A következőkben egyfajta pihenési kisokosként ezeket vesszük végig.

1. Testi pihenés: nem csak alvás kérdése

A fizikai pihenésről legtöbben az alvásra gondolnak, és ez nem véletlen: az alvás alap. De nem az egyetlen eszközünk. A test gyakran akkor is kimerült, ha eleget alszunk, mert egész nap feszültséget tartunk benne. Ilyenkor nem feltétlenül több alvásra van szükség, hanem más minőségű regenerálódásra.

Egy lassú séta, egy nyújtás, egy masszázs vagy akár az, hogy egy napig nem erőltetjük az edzést, ugyanúgy pihenés lehet. A fizikai pihenés sokszor arról szól, hogy megengedjük a testnek, hogy ne teljesítsen. Emellett az alvás minősége is számít, célszerű a telefont egy órával elalvás előtt félretenni, elsötétíteni a szobát, vagyis kizárni a zavaró tényezőket.

2. Mentális pihenés

Az év vége gyakran mentálisan a legzsúfoltabb időszak: listák, tervek, évértékelések, „majd jövőre” gondolatok. A mentális fáradtság nem mindig látványos, inkább állandó belső zajként van jelen. Pihentető lehet ilyenkor több mikroszünet: amikor nem információt fogyasztunk, nem döntünk, nem oldunk meg semmit. Ilyen lehet a jegyzetelés, a naplóírás, vagy akár egy monoton, kézzel végzett tevékenység, ami nem igényel gondolkodást. 

3. Érzelmi pihenés: amikor nem kell erősnek lenni

Az érzelmi kimerültség gyakran akkor jelentkezik, amikor folyamatosan alkalmazkodunk, megfelelünk, „összeszedjük magunkat”. Az ünnepek alatt ez különösen igaz lehet, hiszen ilyenkor sok kapcsolat és elvárás sűrűsödik össze. Akár energiavámpírokkal is találkozhattunk.

Az érzelmi pihenés azt jelenti, hogy van tér az őszinteségre. Hogy kimondhatjuk, ha elfáradtunk, ha nincs kedvünk, ha túl sok. Egy támogató beszélgetés, a határ meghúzása vagy akár az, hogy nem veszünk részt minden érzelmileg terhelő helyzetben, mind ide tartozik.

4. Társasági pihenés: több valódi kapcsolat

Nem csak az introvertáltak fáradnak el az emberektől. A folyamatos társas jelenlét hosszú távon mindenkinek megterhelő. A társasági pihenés nem feltétlenül magányt jelent, hanem szelektálást. Kevesebb felszínes találkozás, több olyan kapcsolat, ahol nem kell szerepet játszani. Néha pedig azt, hogy egyedül töltünk időt, bűntudat nélkül. Ez is a feltöltődés része, és a legalkalmasabb idő rá az év vége.

5. Érzékszervi pihenés: amikor csend lesz

A világ zajos. Képernyők, értesítések, háttérzaj, fények – az érzékszerveink ritkán kapnak valódi szünetet. Az év végi szabadság jó alkalom arra, hogy ebben is visszavegyünk.

Az érzékszervi pihenés lehet egy telefonmentes délelőtt, tompított fények, halk zene vagy épp teljes csend. A lényeg, hogy csökkentsük az ingerek számát, és hagyjuk, hogy az idegrendszer megnyugodjon.

6. Kreatív pihenés: nem kell mindig hasznosnak lenni

A kreatív pihenés nem a teljesítményről, hanem játékról szól. Olyan tevékenységek tartoznak ide, amelyek örömet adnak, inspirálnak, de nem kapcsolódik hozzá szorosan az eredménykényszer. Rajzolás, írás, sütés, barkácsolás… Ide tartoznak továbbá az olyan tevékenységek, amelyek csodálatot és ámulatot keltenek, mint például egy festmény megtekintése vagy gyönyörködni a természetben. Ez különösen fontos azoknak, akik egész évben problémákat oldanak meg.

7. Lelki pihenés

A lelki pihenés sokaknál a hitélethez kapcsolódik, ilyenkor elmélyülünk, keressük Istent, akitől erőt kapunk. Másoknál inkább csak elcsendesedést, természetben töltött időt jelent. A közös pont az, hogy ilyenkor nem kifelé figyelünk, hanem befelé.

Az év vége természetes alkalom az összegzésre, elengedésre. A lelki pihenés segít abban, hogy ne csak túléljük az ünnepek utáni átmenetet, hanem valóban feltöltődve lépjünk tovább.

A pihenés újragondolása

Ha nehezen tudunk pihenni, hasznos lehet a pihenés fogalmát teljesen újragondolni. Ahelyett, hogy passzív cselekvésnek tekintünk rá, amely gátolja a fejlődést vagy a termelékenységet, gondoljunk úgy a pihenésre, hogy ez befektetés. Fontos ugyanakkor, hogy itt se legyen bennünk eredménykényszer: egyszerűen engedjük meg magunknak, hogy unatkozzunk, hogy kényelmesen érezzük magunkat.

A pihenés formái

Ez a hét terület együtt adja ki azt, amit valódi pihenésnek nevezhetünk. Nem kell mindegyikben egyszerre tökéletesnek lennünk, elég felismerni, hol van most hiány. Ezen kívül, fontos annak is tudatában lenni, hogy magunknak kell kitapasztalni, mire van szükségünk. A pihenésnek olyan egyedinek kell lennie, mint a személyiségünknek. Éppen ezért ez a felsorolás sem szabály, inkább csak szempontokat ad ahhoz, hogy legközelebb, amikor fáradtnak érezzük magunkat, ne automatikusan csak aludni próbáljunk, hanem jobban figyeljünk arra, hogyan pihenjünk.